Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)

1924-03-06 / 10. szám

W är. Bl ELŐFIZETÉSI ÁR: jegyed évre . . . 15.000 korona Egyes szánt . . . lr0 i korona ilitjjeienik minden csütörtökön V. évfolyam SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV.: Kisvárda, Szt László-utca 28 cd cd Telefonszám 55 cd cd 10. szám Az ipartestület folyó hó 9-én taríja gyűlését. Ez al­kalommal időszerűnek tartjuk, hogy iparosainkról, mint Kisvárda lakossá­gának számottevő tényezőiről értekez­zünk ezúttal. Kisvárda, habár még mindig csak nagyközség — nem ku­tatjuk kiknek a hibájából, — mégis bizonyos városias jellegét nem lehet letagadni s ez leginkább iparosaink­nak köszönhető, kik az általuk készí­tett iparcikkeik révén összeköttetést létesítenek a vidék lakosságával, az anyagok beszerzése révén a kereske­dőkkel, növelik, naggyá fejlesztik a forgalmát községünknek. Egy őszi, vagy tavaszi hetivásár forgalma, nem is beszélve az orszá­gos vásárokról, — túl tesz akárhány rendezett tanácsú város forgalmán. S ebben legnagyobb része iparosaink­nak van. *Az iparosok, mint társadalmunk erős oszlopai, méltán megérdemlik tehát az egész lakosság rokonszen- vét, támogatását. Csodálatos mégis, hogy a nagy- közönség sokszor szívesebben vásá­rolja az olcsó, hitvány gyári munká­kat, mint a körültekintő, szorgalmas munkával készített ipari termékeket. Ha iparosaink a nagy verseny mellett is boldogulni akarnak, fel kell hagyni az eddigi felfogással és nagy súlyt kel! helyezniük az iparos kép­zésére s miután i nnek egyik hatha­tós eszköze az iparostanonc iskola, saját érdekét mozdítja elő minden ipa­ros, ha az iparostanonc iskolát ere­jéből telhetőieg támogatja. Ezt a célt szolgálják az uj ipar­törvényben előirt segéd és mester­vizsgálatok is. Nagy feladat vár e téren az ipar­testületre is, amely testület irányitója, összetartója az iparosságnak. Erős, egységes vezetés mellett szép ered­ményt mutathat fel az iparosok tömö- I riiiése, döntő súllyal nehezedhetik bele a község életének irányításába, — ha akar. Megbízható embereket adhat ha arra szükség lesz. Hisszük, hogy a közgyűlést ilyen szellem fogja áthatni. A Kisvárda! Altai nos ipartestület folyó hó 9-én közgyűlést tart, melyen az elöljáróság beszámol az 1923. évi működé­séről. A terjedelmes évi jelentésből a kö­vetkezőket emeljük ki: Az iparosdalárda január 7-én mutat­kozott be először a közönség előtt. Az uj ipartörvény végrehajtási tervezet tanulmányozására bizottság küldetett ki, j amely hivatásának megfelelt. A január 7-éu tartott táncmulatság j jövedelme 22992 koronát tesz ki, mely által a székház-alap 35.000 koronával gya­rapodott. Kisvárdának rendezett tanácsú várossá való átalakítása iránt a községi vezetőség értesítése alapján a „várakozás“ álláspont­jára helyezkedett, miután a közigazgatási reformot a közeljövőben megvalósitandónak vélte. Az ipartestület tulajdonát képező bel­sőséget bérbe adta. Tudomásul vette Bencs Mihály elnöknek lemondását, mely idő óta az elnöki teendőket Dicső Ferenc alelnök látja el. A K1SE részére 50.000 korona tá­mogatást utalt ki. Az iparos- és mestervizsgálóbizottsá­goknak megalakítását folyamatba tette és ez évben már vizsgalatokat is tártott. A kis-tist eladásából 2,790.000 korona folyt be. Az uj ipartörvény végrehajtási rende­leté a szakosztályok gyűlésein tüzetesen ismertetve lett. Az ipartestület tagjai 17 szakosztályba osztattak be s ezeknek 37 községből kell a tanoncvizsgálatok körüli teendőket ellátni. (3 februári éjszaka. Kint reszket az ég sárgult alja Visszfény játszik szobám falán, Beteg sugárral ontja rája A februári délután. Fanyar kék égen felhők szállnak, Szél zörög fényűk zöld gályán, Hamvasra, ólomszinre tompul A februári délután. Holt emlékek kopott zajától Elszürkül házunk ablaka, Lomhán, fakón zúdul be vélük A februári éjszaka. Czóbel Minka. fl ^elsö-Szabolcs tárcája. Öreg költő kenyérért énekel.* Sötét nyomorban, tenger szenvedés közt Zokogva járom kínos utamat, Olyan szegényen, olyan elhagyottan ... Nincs senkim, semmim a nagy ég alatt. Már rám borult az élet alkonyatja Munkára gyenge reszkető kezem. Kopott ruhámban dideregve járok És hull a könnyem, ah ! mert éhezem . . . Egykor dolgoztam én is, lelkesülten Nagy eszmékért, magasztos álmokért. A munka láza űzött, hajtott egyre. Nem kérve érte soha semmi bért. Vonzott a hir, dicsőség, nagyság álma, Nehéz munkában izzadt homlokom. A merre jártam munkás, dolgos kézzel Még jelzi utam most is némi nyom. És tudtam egykor én is hej ! repülni, Föl a magasba vittek szárnyaim. És dal fakadt, magasztos, édes ének, Az ifjú költő ihlett ajkain. A dalra már figyelni kezdtek ezren, Már hullt utamra virág, koszorú . . . Elmúlt dicsőség bűbájos világa . . . Rád emlékezni milyen szomorú 1 Mert minden elmúlt: ének, munka, álom, Romok között oly busán sir a szél. S én, roskadt öreg, inert csak azt érezem ; Tél van, hideg van, nincs elég kenyér. A lant is eltör. Régen hallgat ajkam. S ha olykor mégis felsír énekem: Az utca sarkon, a télben, nyomorban, Öreg költő — kenyérért énekel! . . . Igen, igen, halk, panaszoskodó hangon Alamizsnát kér felnyögő szavam. Óh 1 adjon az, kinek adott az Isten, Kinek nemesen érző szive van. Adjatok ! . . . A dicsőség, álom eltűnt, A lantom eltört. Sirás énekem. Óh ! adjatok ! a télben és nyomorban Öreg költő — kenyérért énekel 1 . . . *) Ezt a kérő verset egy igen nagy nyomorban élő magyar költő küldötte hoz­zám : Nem a nyilvánosságnak szánta. Nem is gondolt arra, hogy mások is olvasni fog­ják. Ez okból a nevét nem írhatom ki. A vers közlésére azért kértem e lapok szer­kesztőjét, mert ma a nyomor enyhítésére is nagyobb összegek kellenek, a miknek a küldözgetésében én már kimerültem. És mert e valamikor népszerű poétának Kisvárdán is volt sok olvasója. Igen kérem mindazo­kat, akik e verset olvassák és e tragikus élet nyomorának enyhítésére szánnak va­lamit, adományaikat küldjék a Weinberger Ignác és fia céghez. Ez a bolt útjába esik mindenkinek. És szerete re méltóan megígérték ott, hogy alamizsnáinkat szívesen összegyűjtik. Fényeslitke, 1924. márc. 3. Dr. Halászy Caesar. Egyes szám ára lOOO korona «Sri:'- ''SSS^^SS^^^SwBBn&tSBBB^-iÄ^äaBm^^s^SSaSSEaa^^a TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ Kisvárda :: Csütörtök, 1924 március 6

Next

/
Thumbnails
Contents