Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)

1924-02-28 / 9. szám

FELSO-SZA mmm ELŐFIZETÉSI AR: Ncgy«d évre .... 5000 korona Egyes szám .... 800 korona tAiyjeienik minden csütörtökön TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ Tek. Kir. Debreczen SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHÍV : Kisvárda, Szt László-utca 28 cncn Telefonszám 55 cjxn V. évfolyam Kisvárda :: Csütörtök, 1924 február 28 9. szám A birtokreformnoveila késleltetése. A nemzetgyűlés napirendjén a földbir­tokreform novellájának tárgyalása szerepel, melyet a hosszura nyújtott indemnitási vita oly sokáig késleltetett. Azt várta volna az ország, hogy most már végre minden po­litikai párt az objektiv bírálat határait tisz­teletben tartva nem fogja a személyeskedé­sek eszközeivel és végeláthatatlan botrány­sorozattal elcsekélyesiteni a vitát. Am de sajnálattal és csalódással kell megállapíta­nunk, hogy a földreformnovellát nemcsak szakaszról-szakaszra, hanem jóformán be- türől-betüre boncolják, még pedig nem kri­tikával, hanem módosítások jogcímén, lár­más támadásokkal és a miniszter elleni per­fid gyanúsításokkal. Engedelmet kérünk, de igy csak rossz vért szül a törvényalkotók .munkája“ s igy valóban a kisebbségi pár­tokra és eilenzéKi képviselőkre Kell minden felelősséget hárítani azért a komolytalan magatartásért, — amely ahelyett, hogy előre vinné a földreform fontos ügyét kerékkö­tőjévé válik a parlamentáris megoldásnak. Szánalmas nézni, hogy politikumot ková­csolnak szakkérdésekből és unalomig ismé­telt kifogásokkal mint veíkőztetik ki eredeti mivoltából a javaslatot. A törvényfoldozás- nak evvel a módjával szemben a közvéle­mény az ellenzék részéről áttekinthető, be­ható és alátámasztott indokokkal megokolt bírálatra volna kiváncsi és nélkülözni óhaj­taná végre az olyan épületes gorombasá­gokat, amilyeneket a képviselő urak egy­más fejéhez vagdosnak, hogy a politikai harcnak evvel a moJoríalanságával olyan légkört teremtsenek, amelyben lehetetlen egészséges eszméknek kiforrniok s az el­lenérveknek érvényesülniük. Nyolc óra alatt egy szakasszal halad előre a tárgyalást házszabályviták tarkítják az agrár kérdést s úgy látszik, hogy ajninden szóhoz füzöttt, zagyván hömpölygő módosítások hullámá­val elakarja az ellenzék borítani a birtok- reform kérdésének egész termékeny területét Komoly aggodalommal szemléljük a dolgok elfajulását és megrovólag fordulunk el azoktól a jelenségektől, amiket a zavart élvező közbeszólók inszcenálnak, hogy az­alatt az egyik baloldalii szónok a mentelmi jog védelme alatt ne átalja kétségbevonni a miniszternek gentlemani mivoltát. Az ilyen kijelentéssel szemben nem tartjuk elégsé­gesnek a viharos tiltakozás felzúdulását, hanem a legerélyesebb rendszabályokat tar­tanok helyénvalónak, mivel a politikai mű­ködésnek az egyéni tisztességgel való kap­csolatba hozatala oly-*» elfajulását jelenti a parlamentáris kritikának, amilyent megtűrni müveit nemzetnek egy percig sem szabad s amilyenre helyes felelet egyedül csak a választói, bizalom megvonása volna. Az eféle kínos epizódok kiküszöbölésének itt van az ideje, mert máskülönben el fog sik­kadni bennük minden becsületes törvény- javaslat. Kabaré-est. A Kisvárdai SzociádsJVlissziószövetség az Anya- és csecsemővédelem javára márc. 2-án, farsang utolsó vasárnapján a színház­termében tánccal egybekötött estélyt ren­dez, melyre ez utón hívja meg a t. közön­séget. I. rész. 1. Prológ. Irta dr. Virágh Ferenc. Elő­adja Kerekes Baba. 2. .Ne csüggedj magyar!“ Hazafias színmű. Szereplői Angyalossy Pálné és dr. Kastaly László. Az élőkép szereplői: Ba­logh Erzsébet, Kántor Mária, Dombrá.ly Erzsébet, Tutkovits Olga, Oláh Erzsébet, Muskóczky Erzsébet, Márton Erzsébet, Ko­vács Anna, Kovács Béláné, Tóth Manczi, Tárczy Manci, Surin Annus, Krunóczky Panni, özv. Hozdik Isívánné, Illés József, Klicsu István, Hegedűs János, Márton Já­nos, Kántor István, Prisztás Misi, Klicsu Józsi, Prohászka Ervin. * 3. Magyar címer. Irta Mentes Mihály. Szavalja Fekete Lenke. -jjL 4. Kékszakái. Vígjáték. SzeB^ői: Ma­gyar Annus, Prisztás Bözsi, Frunbauer Gizi, Wéber Gizi, Kovács Bözsi és Terebessy József. II. rész. 5. Tánc-duett. Lejtik Sümeghy Kató és Szluha László. 6. Költeményeket szaval Szilvásy Já­nos fg. tanár. fl 'Telső-Szabolcs tárcája. flz asszon?. Zoltánnak nagy barna szemei voltak amelyekkel halálosan komolyan, fagyosan tudott nézni. De ha kigyult e két szem, a harag vagy szenvedély lángba borította, ak­kor égetett, parancsolt, vonzott, bátortalanná tett. A nők szívesen mélyedtek bele ebbe a két szembe; kísérleteztek vele, pedig lát­hatták nem egyszer, nyári estéken, mi a sorsa a lángba repülő esti lepkéknek. Ta­lán éppen ezért kisérleteztek . . . A május csodaszép napokat hozott. A virágos udvar illata, az eső utáni napsütés buja, termelő, növelő levegőjében szinte hallatszott a lüktető élet. Zoltán a pázsitra épített kőpiramis tetején ült szemben a ház úrnőjével. Régi ismerősök voltak, de barátságnál és köl­csönös tiszteletnél egyébre soha nem gon­doltak. Most sem. Nem is hitt senki rosz- szat felőlük, megvédelmezte őket az a szép csillogó ezüst, amely hajukon ragyogott. E percben arról folyt a beszéd, hogy lila orgona illatosabb-é vagy fehér. Az asz- szouy makacsul pártolta a fehéret, a férfi a lilát védte. Az asszony hirtelen megcsó­kolta a fehér orgonát és maga mellé tette a padta. Zoltán is kezébe vette a fehér fürtös orgonát és hosszan, szenvedélyesen ajkához szorította. Az asszony arcát elfutotta a pir s minden célzás vagy cél nélkül halkan, de határozottan azt mondta: „ Győztem“. A férfi bele méiyezstette csillogó te­kintetét fekete szemébe s meggyőződés mély, biztos hangján válaszolt: — Lehet, kicsi dolgokra nem sokat adok, de nagy kérdéseket úgy szoktam megoldani, ahogy én akarom. — Mindig ? kérdezte az asszony. — Mindig, volt a határozott büszke válasz; én szemeimmel parancsolok s ne­kem engedelmeskedni szoktak. Szeptember­ben Balatonfüredre megyek," ott próbára tehet. Az asszony jóformán nem is értette e szavakat, nem is gondolkozhatott rajta, mert Zoltán a társaságbeli férfiak könnyed mozdulatával felállt, a fehérorgona virágot magához véve mély meghajtással búcsú­zott : a viszontlátásra. Negyednapra egy alpesi fürdőből ké­peslapot kapott az asszony, ez voft rajta: „a fehér orgona tényleg illatosabb*. * # * A nyár gyorsan múlt. Dóra a szép fehérnaju asszony csomagolt. Készült vala­hová, pár heti üdülésre. Talán a Margit­szigetre, talán Párádra. Pesten meggondolta s lement a Balatonra, ahol bizonyos meg­nyugvással állapította meg, hogy ismerőse nincsen s igy teljesen kedvére pihenhet. Minden reggel elment a templomba, végig imádkozta a misét, aztán kiült a nagy sé­tányra és nézte az ezerszinü vizet, a távol­ban úszkáló vitorlásokat. Egy délelőtt foly­ton az a gondolat foglalkoztatta, mi lenne ha az az elbizakodott Zoltán tényleg ide­jönne. Kellemes volna-é, vagy kellemetlen. Hogy viselkedne vele szemben. Teljesen tájékozatlanul állt. Bántotta ez a bolondos gondolat. Délben nem ment ebédelni, be­várta a siófoki hajót. Megjött a hajó s vele Zoltán. Dóra megdöbbent, összefüggést lá­tott s ez az előre megérzés sehogy sem tetszett neki. Még a szeptemberi napnak nagy ereje volt s mikor a tihanyi félsziget mögé le­bukott, rézvörös sugarait végig fektette a tó vizén, amely azokat ezer szinvegyület- ben tükrözte vissza ; olyan hangulat kelet­kezett az elhagyott hársfa utón, mintha a forró nyári éjszaka minden csábítása li­hegne benne. A két jóbarát Zoltán^ és Dóra most is ott ült a vízparton a nagyszerű szinhatás- tól elbűvölve, a lelkek harmónikus érzésé­ről beszéltek. — Lássa Dóra ilyen gyönyörű estén, ebben a bűvös környezetben ha elfogja az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents