Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-11-27 / 39. szám
t92* NOV. 2 ff FELSO-SZAB i lYíyjelenik minden csütörtökön ELŐFIZETÉSI ÁR: Tisztviselőknek 3O°/0 kedvezmény. TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV.: Kisvárda, Szt László-utca 28 cncn Telefonszám 55 cncn V. évfolyam Kisvárda :: Csütörtök, 1924 november 27 miiíriiiiniTTBmri 39. szám Idegeinket ugyancsak próbára teszik az újságok hirei. Szinte megborzad az ember, mikor kezébe veszi a lapot s a főhelyre duzzadt törvényszéki rovatot, a nemzetgyűlés tárgyalásait, a versenyző szenzációkat kénytelen egymásután falni-nyalni. Ott vannak a törvényszéki tárgyalások. Látjuk a félrevezetett legénykék nagyzolását, pökhendi viselkedését, melyei fel akarták rúgni a törvényt, tekintélyt, s a kizárólagosság dölyfé- vel intézni az ország és a társadalom óriási kérdéseit. És megelevenedik előttünk a helyi múlt utálatos képe, melyről azt hittük, hogy kivételes egyéni gyarlóság. Látjuk magunk előtt a semmiből nagyranőtt pöfetegeket, a semmitől vissza nem riadó vad elszántságot, a napóleoni pózt, a lövöldöző üresfejüséget, a nagyzási hóbortban szenvelgő egyenruhákat, a békából ökörré magukat felfújt strébereket, amint Ítélnek elevenek és holtak felett. Igazán, minden becsület, szélsőségektől mentes, törvény tiszteletében felnőtt, erkölcsi alapjáról ki nem mozdítható egyén hálát adhat az Istennek, hogy vagy a vörös, vagy a fehér őrület áldozata nem lett. Olyan existenciák legénykedtek itt is, akikről senki sem tudta: honnan, merre? Kiskorúságukat erővel, agyalágyuk be nem nőttségét katona sapkával takarták s a kritikát megfojtották sajtócenzurával, a véleményeket megfélemlítették ökölle1, gumniival, bombával. Nagyon szomorú, nagyon lesújtó lesz a későbbi kor Ítélete ez évekről. Nagyon itt az ideje, hogy a forradalmi kilengések korának ideje lezáródjék, ha mindjárt zajos finálék és görögtüzes szemfényvesztések közepette is. Egy másik tárgyalás rothadt áramlata undoritólag facsarja orrunkat s émelygő gyomrunk alig bírja az utálatot. Csak fel minden lepellel, tisztuljon a fórum, pusztuljon a disznóság s a dániai bűz, a panamák fertője csak mint múltak szomorú, kínos emléke éljen a tudatban, elrettentő például. És mig ilyen erkölcsi tisztulás folyamata öblíti a sebek gennyét s az emberben élő lelkiismeret zaklatólag követeli a száinoltatást mindenért: számoljon minden ember mindenért, (3 ^első-Szabolcs íárcája. Kisvárda 1824-1924. (IX. folytatás.) A nyolcvanas évek utolsó öt évében valami különös haladnivágyás szállta meg a közs. képviselőket. Kezdték belátni, hogy haladni kell akarva — nem akarva. A haladás ellengőzét az akkori elöljáróságban vélték feltalálni. Lehet, hogy helyes utón jártak. Az elöljáróság tagjai nem ambicionál- ak maguknak semmi olyat amivel közelismerést lehetett volna kiérdemelni. Biró, jegyző idősebb megrögzött gondolkodású maradi emberek voltak s a képviselőtestület szorgos és gondos munkásságának végrehajtásával nem sokat törődtek. Az volt a fő, hogy a mindennapi sör és este a bor meglegyen Csókánál, Marókánál, sőt néha Roszkosárnál vagy Cserebogárnál. Ma már alig emlékezik valaki ezkre a helyekre ahol rendszerint szépasszony és jó bor együtt vo't s nemegyszer alakult ki olyan társaság ahol egész Kisvárdának hivatalai képviselve voltak. Fogyott a róstonsüit kárász, a ropogós libapörc s tetejébe a nyíri bor. Jó élet volt biz ez de a vezetőosztály nem nézte szívesen, a munka nem haladt; a korholás nem sokat használt. Egyszer aztán mikor csordultig telt a pohár s a községi főbírót lemondatták állásáról sikerült a vezetőknek az uj főbírót Kastaly Ferenc személyében megtalálni akit hosszas rábeszélés után, messzemenő támogatás ígéretével Angyalossy Pál főszolgabíró 1894 március havában helyettesített az állására. Nem volt a helyzet könnyű. Sok olyan ügynek a rendezését várják, amelynek meg- bolygatása sokak előtt nem volt egészen szimpátikus. amit a forradalmak óta tett; adjon számot szaváért, mozdulatáért, rangjáért, címéért, szegénységéért és gazdagságáért. Más oldalról pedig egy másik szolgaság jármát faragja. Dunai államok vámuniója, nemzeti-föderációs alapon álló dunai állam-szövetség vasbéklyói készülnek a tengernyi szlávtól környezett cseppnyi magyarra. Szabadultunk egy annyira, amennyire magasabb kultúrájú, de gyilkosán ellenséges népnek, az osztráknak fojtogató karmai közül. És most egy egész rakás fára kapaszkodott műveletlen népnek gazdasági szipolyozottjává, gazdasági kényszeringbe bujtatott, ki- uzsorázott rabszolgájává óhajtana tenni a francia rettegés s a kisantant remegése. Európa kocsisa, bérese, szolgálója, teherhordó barma: ezt a sorsot kínálják nekünk. Ők meg az ipar, kereskedelem és igazgatás páholyából dirigálnák a Duna-Tisza közét. A jelen egyetlen feladatot tűr: végig szenvedni a tisztulás, javulás idejét, ha mindjárt ropognak is csontjaink. A rendőrség teljes ujjá-szervezése, az utcai rendészet fejlesztése, a hivatalos órák szigorú betartása, a hivatalos időalatti borozgatások beszüntetése, a pénztárnok naponkint való ellenőrzése, a képviselőtestületi gyűlések pontos és szabályszerű vezetése az azon való szigorú, pártatlan elnöklés, a határozatoknak gyors végrehajtása, az elöljáróság tekintélyének öregbítése nem ment minden akadály nélkül s bizony nem egyszer szigorú intézkedésekkel s a járásihatóság támogatásával, türelemmel és rábeszéléssel sikerült a kitűzött cél elérése. Legnagyobb bajt okozta az adóügyek rend- szertelen, szakértelemnélküli, hanyag kezelése. A munka torlódott hétről-hétre s minél nagyobb volt a hátrány, annál inkáb elkedvetlenedett a jegyző, s kedélyes „ej rá érünk erre még“ politikájával gyorsan haladt a község pénzügye a lejtőn lefelé. Pedig egymást követte a sok teform minden téren. (Folytatjuk.) R Ó Q E P Eladás Vétel Csere Kölcsönzé' P R O T O S. DEBRECZEN HEGEDŰS ÉS BORY Írógép vállalat P R O T O S. Király-ucca 4. Telefon 8—75. 1 Javítás ^ Karbaotartás f? Kellékek P Leírások
