Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-10-09 / 32. szám
ff 1924 OKI 1 I FELSO-SZABOLCS ELŐFIZETÉSI ÄR: December hó végéig 35.000 korona. Tisztviselőknek 30% kedvezmény, ílzgjelenik minden csütörtökön TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ V. évfolyam Ki r,.ügy és zség HHOBBK «. __ .... tv 7 Ki svárda Csütörtök, 1924 október 9 32. Fütyül a vonat a csapi vasutihidon s ezzel egy uj helyzetnek perspektívájába nézünk. Béke idejében igen fontos volt ez a hid nemcsak stratégiai szempontokból hanem kereskedelmi és személyforgalmi okokból. Kényelmes, egyenes összeköttetésünk volt az ország északkeleti részével és ezen át Lengyelországgal. Ezen a hídon ment át búzánk, gabonánk, más sok gazdasági terményünk, szőlőnk, borunk; ezen át jött be tüzi- és épületfánk. Hogy milyen jelentősége volt mindennek főleg Felsőszabolcsra azt hosszasabban fejtegetni nem kell. Tudja mindenki, hogy ez a hid volt felesleg terményünk levezető csatornája és viszont ezen folyt át hozzánk mindaz amire nekünk szükségünk volt. Ennek a hídnak a hiányát a közelmúltban nagyon megéreztük. A kerü- lőutakon vitt és hozott élelmi és közszükségleti cikkek árában ez kifejezésre jutott. A téli faszükséglet nehezen és drágán volt beszerezhető; az építéshez kivántató anyag hiánya folytán az építkezés, amely a háború előtti években oly nagy mérveket öltött, úgyszólván teljesen stagnált. Különösen érintett a forgalom beszüntetése minket kisvárdiakat, ahol a terménypiac, a kereskedelem, főleg fakereskedelmünk főütőere ezen a hídon át táplálkozott. Dehogy mennyire bíztunk abban, hogy ezen az útirányon újra s hamarosan megindul a munka azt legjobban bizonyítja az a három terménykereskedelmi részvény- társaság s az a tizenöt faraktár amely az utóbi négy évben rakta le Kisvárdán alapját erős reményt nyújtva nekünk, hogy a régóta nélkülözött normális árak, a szolid kereskedelem ismét elfoglalják méltó helyüket. A rövid vámtávvonal olcsóbb díjtételei melett érkező faanyag jóval alacsonyabb ára építkezésre ösztönöz, idegen forgalmunk megnő, termény feleslegünkkel elláthatjuk odaát lakó magyar testvéreinket szóval a betegség javuló irányt mutat ezen a téren s ennek örvendezve rámutatunk egyúttal arra a járványra amely odaát szedi áldozatát s amelynek egyik főfészke Csap s amelyet gondos körültekintéssel, talán jóakarattal de minden esetben erős kézzel távol kell ettől a béke után sovárgó szegény országtól tartani. Mártirerő. Az aradi tizenhárom hős vértanúja a magyar nemzetnek. Minden október hatodikén büszkén idézzük föl dicső emléküket ós meggyőződéssel hirdetjük, hogy a magyarnak élnie kell, mert vannak vértanúi. A vértanú ógörög neve, a mártír szó, erőt is jelent. Erőt és diadlt azon eszme számára, amelyért a vértanuság történt. A világtörténelem tanúsága szerint a mártírok kiömlő vére a mártírok eszméinek diadalát eredményezte. így volt ez a vallási eszmék mártiriumának idején, igy volt és így van a nemzeti eszmék küzdelmeiben is. Azért jaj annak a nemzetnek, melynek nincsenek vértanúi, kiknek példájából erőt merítsen a késő nemzedék és megtanulja a hősies kitartást és az önfeláldozást! 1849 október 6-án minden igaz magyar föllélekzett volna, ha a hős tábornokok kegyelmet kapnak. Most pedig, 75 év múltán' úgy érezzük, hogy szükség volt az ő vér- tanuságukra. Mert a magyar ma is a vértanuság útját járja s hol lesz az erő hozzá, ha nincs előtte dicső példa ? Mártirerőre van szüksége Arad, Kolozsvár, Kassa és Pozzony rab-magyar népének, hogy fanatikusan tudja hinni Nagymagyarország jövendőjében és kitartson hite mellett a tizenkettedik óráig. De mártirerő van szükségünk nekünk is, maradék magyaroknak, mert eljön a tizenkettedik óra és akkor e- rős lélekkel cselekednünk kell, hogy rab testvéreink ne csalatkozzanak bennünk. Ezért becses vagy nekünk Október Hatodika, mert a vértanúid emlékéből krá- radó erő reményteljes záloga a trianoni határon innen és túl minden igaz magyar szív hő vágyának : Nagymagyarország feltámadásának ! Bury Alajos. (3 ‘Telső-Szabolcs tárcája. Kisvárda 1824-1924. A kereskedelmi életet nem ösmerik még ekkor. Ha télen vagy tavasszal lejönnek a tótok vagy lengyel zsidóK hosszusze- kerekkel terményt venni gyorsan kiürülnek a hombárok vagy mint itt hívják „szuszé- kok," felnyitják piacombjába ásott vermeket s kiszedik, annak tartalmát. Egy régi kimutatás szerint „a lengyelek 1835-ben január havában negyven véka termesztvényt vittek el mert több nem termett az elmúlt rósz időkben" Fő termelő itt és a közeli vidéken herceg Eszterházy aki állítólag személyesen akarta itteni uradalmát egyszer megnézni „de az a nagy sár melyen csak Berkecig (ma Berkesz) jutott el.“ Az ő tisztjei laktak a piactéren lévő kastélyban, a mai zárdában s az egész város területén lakó földmivelő nép neki dolgozott. A gazdálkodás azonban oly primitiv módon ment, hogy a tisztikar és cselédség fizetése az uradalom jövedelmét egészben felemésztetfe. A többi kisvárdai birtokos nemes család is csak éppen annyit termelt amennyi megélhetésüket biztosította, belterjes gazdálkodás, állattenyésztés, rendszeres vetésforgók figyelmen kívül hagyattak. A réti földek termése bizonytalan volt, ez az őserőben lévő föld termett volna de tavasz- szal azokhoz hozzájutni, a viz miatt nem lehetett. Az is megesett, hogy a vándorlápokon megmunkált terményt az ár földestő. együtt elvitte Dombrádra, Halászba és volt gazdája csónakázhatott utána — ha akart, akkor sem ösmerte már fel többé. Ha pedig a kárt szenvedőnek gyanúja volt valakire, hogy az általa munkált de a viz miatt a földről lenem takarítható terményét dereglyén ellopta — mert ilyen is volt ám bőven — bírósági közgyűlés elé vitte ügyét a hová a tettest három egymást követő országos vásáron kikiáltással idézték meg. Ilyen idéző vásárok voltak akkor Nagykállon, Kisvárdán és Karászon. Hires nagyvásárok voltak az időben már Kisvárdán. Öt vármegye ipara, házilag készített gazdasági eszközök, szekér alkatrészek, harang, szűr guba, felvidékről lehozott ruhaszövetek, debreceni szappan és perec volt összehordva azokon. A vásárra jövők már napokkal előbb megérkeztek, mert az utak bizonytalan volta miatt nem lehetett tudni, hogyha az idő megesőzik két napig vagy egy hétig fog- e tartani az idejutás. Ezek a vásárosok hoztak aztán hirt az ország minden részéről, mert pós- tánk még csak úgy volt, ha Károly cigány elment érte Berkeszre. Károly különben ügyes ember volt. Debrecenbe vagy Kassára elszaladni neki azért, hogy levelet vigyen az ott tanuló úri gyerekeknek s onnat elhozza a báli ruhákat egy dobozban a hátán — gyermekjáték volt. (folytatás köv.) R O Q Eladás Vétel Csere Kölcsönzés DEBRECZEN HEGEDŰS ÉS BORY írógép vállalat Király-ucca 4. Telefon 8—75. I Eladás R ó Vétel G E Csere r Kölcsönzés
