Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-04-24 / 17. szám
Tök z' ELŐFIZETÉSI AR: M«gyed évre . . . 20.000 korona F.gyes szám . . . 1500 korona ttlzyjeíenik minden csütörtökön V. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS K1ADÓH1V.: Kisvárda, Szt László-utca 28 cncn Telefonszám 55 cracr> Kisvárda :: Csütörtök, 1924 április 24 17. szám Qi ^Felsö-Szabolcs tárcája. Q Királynő útra indul. Megy a Királynő; hívja őt a titkos, Ködfoszlányokba burkolt messziség. Megy, nem néz hátra, hogy a könny facsarja Utána síró szolgái szivét. Megy a Királynő és szolgái sírva Néznek utána, mígnem elhalad. Eltűnik végre szép alakja s aztán üyászbaborulnak szivek és falak. De hogy remeg fel újra itten minden, Hogy ér majd égig a boldog öröm, Milyen derűs iesz szolgáinak arca, Ha a Királynő egyszer visszajön ! Bpest, 923. Végh István. Amitől nem lehet menekülni. A hold eloldotta ezüst csolnakját a keleti szemhatártól és lassú, ringatózó úszással suhant fölfelé a végtelen Egén; a csillagok láthatatlan ezre fönt suttogta hallhatatlan és mégis csodás himnuszát: kósza bárányfelhők itt-ott beleütődtek a Hold evezőibe s az egész oly mérhetetlenül és csodálatosan Béke volt. Nyugodt, kihalt világok kerengtek fönn a messze magasságban s az egészre lassan ráhullott a béke fá- tyola : csak a Föld rohant a végtelenben békétleniil, hátán hurcolva egy békétlen, önmaga tüzétől szennyes lánggal égő, pusztuló, őrült kermesszé gyúródó világot. A föld hátán nagy nemzetek, megannyi pusztulásbarohanó üveggolyói a játékos sorsnak, marták egymást, maguk sem tudták miért. Irtóztató, őrült kalamajkát roptak az emberek. Őrületes haláltáncuk szinte azt mutatta, hogy elkövetkezett a világ vége. Hová lettek az ős einbererények: jóság, szeretet? Makulányi se maradt belőlük, ott vesztek valahol a csatatereken. Az őrült vészmadár, a háború már eihuhogta a világ fölött haláléneÉét. Az egész világ irtózatos haláltáncában rakásra hullottak az emberek. S nem volt, aki menekülni tudjon belőle. Órtiit láz lepett meg mindenkit. Néhányan hirtelen meggazdagodtak, még többen váltak hirtelen koldussá. — Hát nincs már sehol béke? sehol nyugalom? — mondotta egy nap Dénes. — Hát sehol sem lehet megmenekülni a világ őrült kakofóniájától ? Dénes költő volt. Finom lelkű ember, akibe kétszeresen harsogtak bele a rettentő világ zűrös hangjai. Menekülni akart belőle, de nem bírt. A városhoz kötötték szerződései a lapokkal. Egy nap, mikor már feligazgatott lelke alig bírta el az újból belecikázó feleségeket, elhatározta, hogy megmenekül. Elutazik és járja a világot, mig békét nem talál. Vasútra ült és elutazott. Talált egy vidéki kis falucskát, ahol nyugodtan tölthette napjait. Olvasgatott, irt, sétált. — Milyen jó a béke — mondotta sokszor. — Milyen jó ez a kis falu, ahonnan, ha akarnék, se tudnék visszatérni az életbe. — Le- kötte őt a falu, az erdő, a föld, a folyó, a kis fehér házak és minden, minden simogató palástként hullott lelkére. Nem volt semmi, ami megzavarta volna. Ide nem jutott el semmi a világból. Már nem is tudta, hogyan is volt azelőtt az élet. Egy délután nagy sétára indult. Ki, messze a csodaszép vidékre. Boldogan indult útnak. Útjában csodás rétek, erdők (megannyi feledtetői a zűrzavaros életnek) váltakoztak és sárgán nevettek le rá a napraforgók. Esteledett. De ö nem akart hazamenni. Élvezni akarta a gyönyörű estét. Tovább sétált. Hirtelen, mintha valami csodás varázslatot látna, sínpárt pillantott meg, melyen dübörögve jött már a vonat. Kivilágított ablakai az élet fényét iövellték szét a nyugodt földeken. Aztán eltűnt a messzeségben. Dénest egyszerre meglepte az Élet. Eltörlödtek benne az ősfalusi képek : lelkében rombolt a vágy az otthagyott világ után. Felrohant a sínekre, bámult a messzeségbe s belekiáltott a csendbe : Élet, egyet len, zűrös, kábító, vad Élet . . . szeretlek ! Hujthy István, f\ haladás országutján .... Megszavazták a vasúthoz vezető ut világítását. — Uj jegyzői állás szervezése. — A képviielőtestiilet gyűlése, Kisváida 1924. április 15. Ma tartotta a községi képviselőtestület gyűlését, melyen egy igen fontos s lapunk által is sokszor sürgetett ügy forgott szőnyegen. Ez volt a vasútállomáshoz vezető ut világítása. Örömmel állapítjuk, meg, hogy községünk megértőén fogadta a kis- várdai közönség óhajtását s igyekezett eleget tenni annak. Most már, hogy belátható időn belül ez meglesz, gondoskodnia kel. lene a községnek az ut javításáról is. Ez a tett lépés, bármennyire is fontos kérdést oldott is meg, nem lehet az első és utolsó. Követni kell ezt még sok másnak is. Annyi következménye azonban már sejthető ennek is, hogy hamarább fog kielégítést nyerni az állomásépület világítását célzó óhajunk is. A gyűlés egyéb határozatai közül kiemelkedik az, hogy uj, önálló hatáskörű jegyzői állást szervez a község. A gyűlés az Iparfejlesztő rt. azon kívánságát, hogy gyárát bővíthesse, pártolölag terjeszti föl a minisztériumhoz, továbbá kérvényezi, hogy az átruházott ingatlanok után községi illetéket szedhessen ; a rendőrök füetésemelési kérelmét, Badó Erzsébet, Szidor Mátyás, Nagy Elemér illetőségi folyamodását elutasította, mig Kesztenbaum Lipót illetőségét elismerte. együttműködése, akik még nemrégiben is úgy álltak egymással szemben, mint a tűz és a viz s most megtalálták a közös együttműködés bázisát a kormány minden áron való megbuktatásának szándékában. Hol itt a meggyőződés belső heve, hol az a mély világnézeti különbség, amely ezt a két csoportot*1 saját bevallása szerint egymástól elválasztja, mikor a fajvédők helyeslik a szociáldemokratáknak az általános nyomdász-szirájk tényében megnyilvánuló terrorját, helyesük a szociáldemokrata képviselők részéről elhangzó vad támadásokat, viszont a szociáldemokraták tapsolnak a fajvédők nemzetgyűlési obsrukció- jának! Nem kell-e minden józanérzésü polgárnak megbotránkozni, mikor ilyen rutul kicsillan az alkaíomszeriiség fel- használásának csúf komédiája s lét1 rehoz ilyen gyanús szövetkezést, éppen akkor, amikor az ország a leg- megfeszittettebb figyelemmel várja az újjáépítés tényleges megindulását, mert a kínos gazdasági helyzet már mindannyiunk idegeit felőrölte s vágyakozunk a nyugodtabb viszonyok után. Kint is tote, M is inis. Gyermekkorunkból mindannyian emlékezünk egy társasjátékra, amelynek a neve „kint a bárány, bent a farkas.“ Most a kormány ellen az országban egy nagy és merész játék folyik, amelyet egész joggal elnevezhetünk „kint is farkas, bent is farkas játéknak“. A szanálási javaslatok ellen indult meg ez a roham á egész világosan felfedezhető egy pá-huza- mosan folyó támadás taktikájának a körvonala. Mig egyrészt az országban nyomdász-sztrájk van, tehát a lapok meg nem jelenése a közönséget a legnagyobb bizonytalanságban tartjav addig a parlamentben a fajvédők vezérlete alatt kíméletlen obstrukció indult meg a szanálási javaslatok ellen. Házszabályviták provokálása, időt rabló felolvasások, hosszadalmas ke- vésértékü beszédek napirenden vannak, csakhogy a drága idő múljék s mennél később legyenek tető alá hozhatók az újjáépítést szabályozó törvénycikkek. Gyönyörű látvány a két szélsőséges alakulatnak ez a testvéri
