Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-01-17 / 3. szám
I 2 ÜJdlctsz ßerencsre. .Szabolcsi* versedért fizetném a vámot, De biz Pegazusom nem tűri a irmot . . . Bántja márja köszvény, ellustult, megkopott, Rossz fogával nem rág szellemi abrakot. Most, hogy tartozásom némikép lerovom Nagyon félve ülök a fenttisztelt lovon Lehet, hogy ennek oka, hogy te is „kupec“ [vagy S mint versgyártó csiszár előttem igen nagy. Kérlek hát barátom, csak azt nézd, ki hajtja S ne korhold a kocsist, mert az mind egy [fajta Versed úgy meghatott, mert oly bus írásod- Egy mosolyod sincsen, mindig csak sirások. Kis fiad meggyógyult, te sein vagy már sánta, Mit érzed hát magad, sorsüldözten bántva ? A sors csúf szemeket másokra is mereszt Minden embernek jut néha súlyos kereszt Máson is átszáguld sorscsapásként számum Más is kérhetné tán ostorcsapást számonA vihar majd elül és szivárvány támad S feledve lesz végre minden bu és bánat, Ne láss hát te folyton sötétlő felleget, Ne gondold, hogy ott fönn szövik csupán neked . . . Hagyd már egyszer nyugton a sok zordon [témát Vigság patakjából merítsen már vénád . . . Akaszd rejtett szegre szomorú kobozod Törd össsze, mert annyi bánatot okozott Derűd húrjaival ijjazd fel az újat S vig dalaid azon örömhangon fújjad. Sz. A KSE estélye. A Kisvárdai Sport Egylet jan. 12-én szombaton rendezte műkedvelői előadással egybekötött táncestélyét. Nagy és szép közönség gyűlt egybe túlnyomóan a kereskedő és pénzvilág köréből. Fél kilencre zsúfolásig megtelt a nagyvendéglő színházterme. Kisvárda közönsége nagy várakozással nézett az estély programmja elé, de nem is csalódott. A kisvárdai műkedvelők szine- java igyekezett szórakoztatni a kényesizlésü közönséget. Megnyitotta az estélyt Klein Győző szavalata. Kozma Andor „A táltos álma“ c. versét szavalta el. Bár hangja nem egészen alkalmas a szavalásra, nehéz feladatát rendkívüli szorgalommal és buzgósággal oldotta meg. Szenes Bélának Örökség c. 2 felvo- násos játéka következett ezután. A hálás szerepek mind jó kezekbe kerültek. Dr. Bal- kányi Andor igazán rendkívül ügyesen alakította a szolid családapát. Kálmán Samuné méltó partnere volt. Halmi Margit már régi, ügyes műkedvelő, ezúttal is csak ráduplázott eddigi sikeres szerepléseire. Uj műkedvelő mutatkozott be dr. Berger Artur személyében s egyszerre egyik legtalentumosabb műkedvelőnkké lett. A tőzsdéző kereskedőt alakította, jól halmozva e típus tulajdonságait. Stern Dezső a szolid férj, Kondor Pista az élelmes kisfiú szerepét nagy hatással játszották, Mindnyájan sok tapsot kaptak. Művészi hegedű duett következett, mit Vecsei Géza és Kun András adtak elő igazi hozzáértő művészettel. FELS0-8ZAB0LC8 1924. januar 17, csütörtök Vidám falusi tréfában volt részünk ezután, Zágon István falusi tréfáját, az „Ekkis baj van Csavajdáékná !“-t adták elő. A szereplők közül különösen Horváth István falusi bírója, Tutkovits Olga Juli-ja, Tere- bessy kisbiró-ja, Stern Ferenc Diamant grajzlerájosa ■— különösen élethti maszki- rozásával — aratták le a siker oroszlánrészét, de nem maradtak mögöttük a többiek sem: Berger Ferenc, Erdélyi Barna, Fruh- bauer Gizi, Fakete László és Ébner Sándor sem. Most egy „helyiérdekű“ szám következett : Szilágyi József dr. és Balkányi Andor dr. „aktuális és nem aktuális strófái“ Farkas József által előadva. Szóltak ezek a strófák a vénlegények asztaltársaságából, a húsárak emelkedéséről és sok más helyi érdekességről. Úgy az előadó, mint a szerzők sok-sok tapsot kaptak. A műsor második részének első száma Komoróczy Péter szokott rekedtsége miatt — elmaradt s igy mindjárt a II. rész elején Széli Bözsi és Vadas Miklós modern táncait nyílt alkalmunk élvezni. A Tangót és a Jávát mutatták be Kisvárda közönségének. Igazán nagy élvezetet nyújtottak a tánckedvelő közönségnek. Különösen a fiatal táncosnő tánca érdemel meg minden dicséretet. Sok tapsot és szép virágoka. juttatott neki a közönség szeretete. Kőváry Gyula ezután előadott „Szi- nésznépnél szolgálok“ c, bohózatában ismét dr. Berger Arthur szép alakításában gyönyörködhettünk. Partnere — és pedig mindenben méltó partnere — Diner Béláné volt, aki igazán művésziesen alakította a szobalány szerepét. Ezután következett az est szenzációja Révfy Károly által szerzett és betanított KSE-induló. Révfyt^már nem kell dicsérni, őt már előnyösen ismeri egész Kisvárda, most azonban - úgy látszik — a szöveg- ■rással is sikeresen foglalkozott. A kar ügyesen adta elő az igazán szép darabot. Az előadás után vidám tánc kezdődött s tartott is egészen reggelig. Az ügyes rendezés dr. Balkányi Andor érdeme. Vári G. „ORIENT KÁVÉPÓTLÉK jóságban a szemes kávéval is versenyez. A legzamatosabb, 7»-dal kevesebb kell belőle mint egyéb gyártmányból “ olcsó. Csakis nemesített cikória- gyök érből készül Arany éremmel kitüntetve.. Orient Pótkávégyár Részvénytársaság m Budapest, Vili, Rákóczi-ut 76. J j Telefon; Jóisef 26—50, József 26—Jvf • ^”Saaa’ir’msangrri XC'S-induló. Irta: dr. Virágh Ferenc. Férfiakká satnya népet Csak kitartó sport nevel, Fel fiuk, hát szenvedéllyel Testedző munkára fel. Káté-pályán vár a verseny, Küzdelemre ott a tér, Az erő, mit ott szerezhetsz Hadseregnél többet ér. Magyarország csonka ország, Az maradni nem akar, ■Kell a nagy leszámoláshoz Vasizom és férfikar. Káté-zászlót fújja a szél S mink nagy esküt esküszünk, Férfikarral, vasököllel Mindegy szálig ott leszünk. Olt leszünk vad elszánással Nem lesz többé ami volt: Esküszünk, hogy amit kaptunk, Visszalöjjük még a gólt! Tel kitartó küzdelemre Edzni testet, izmokat Hogy a döntő mérkőzésnél Helytállhasson a csapat! Ha Káté vagy, tűzz ki jelvényt És viseld szemlátomást, De szived mélyébe vésd be, Ne hagyd menni feledésbe, Tartsd eszedben ébren, alva, Ne feledd egy pillanatra A magyar leszámolást. 1921. HÍREK. séta, ködös téli estén. A város nyüzsgő zsivajából kifutottam a szabadba : a külső utcák-, rétek, mezők majd fölviditanak engem, városok bus baktatóját. Kinn voltam a szabadban. Körülöttem hó, fölöttem köröskörül köd. Hová.? merre? meddig? Hát érdemes-e tovább menni? Nem jobb-e itt e ködtakaró alatt elrejtve, biztonságán élni, mint kint a napfényes világban küzködni ? nem jobb-e a hó, a ködtakaró, mint a végtelen horizont ? Végtelen horizont ? Nem inkább kelti-e a köd a végtelenség érzését ? Hisz a napfényben határokat látni, erős, fizikai határokat, még a kék ég is fizikai határnak látszik, de a ködben ... ? Olt nincs határ, ott nincs vég, ott csak átláthatatlan köd van, amely — úgy látszik — végtelen és örök. A köd elföd és eltakar. Elcsicsisgat, mint gyermeket az édesanya. Elbabusgat, eláltat minden vágyat. A köd biztosan őriz : üldözőid előtt elföd, ha netán volnának. A köd mindent elűz mellőled, rémeket, vágyakat, árnyakat, mert a köd az örök Nirvána. A semmi. Innen nem érdemes tovább menni. De hát miért is indulnánk innen útra? És hová ? és merre ? és meddig ? így szoktam én kijárni a szabadba: körülöttem hó, fölöttem köröskörül köd. Engem, városok bus baktatóját, fölviditanak a külső utcák, rétek, mezők : ahová én a város nyiizsgö zsivajából kifutok. Stigma.
