Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-03-13 / 11. szám
ELŐFIZETÉSI ÁR: Negyed évre . . . 15.000 korona Egyes szám . . . 1000 korona t^gfelenik minden csütörtökön TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV.: Kisvárda, Szt László-utca 28 CDcn Telefonszám 55 cocn V. évfolyam Kisvárda :: Csütörtök, 1924 március 11 13. szám Március 15. Ezen a napon döfte le Cézárt Brutus, hogy egy félt, de biztosan csak sejtett zsarnokság jármától Róma polgárait megmentse. S Brutus szive tatán jobban vérzett, mint a Pompe- ius márványoszlopa alatt elterülő áldozaté. Ezen a napon vivta ki a magyarság függetlenségét, ezen a napon rázta le a zsarnokság jármát . . . . s ezen napnak következménye volt a vérfürdőkön, leveretésen túl is dicsőséges magyar szabadságharc. Minő virág vagy hát, szabadság ? hogy ígérő hajtásaidnak gyökerét azok vérével kell öntözni, akik halálosan szeretnek téged. Akárminő is vagy, mégis te vagy a mi lélegzetünk, vágyunk. Téged, a te szent márciusodat vártuk már Szent-Ázsia ős pusztáin, ahol te, a Tavasz jelentetted a szabadságot a télire sátrakbakényszeredett népnek. Márciusban előkerültek a sutból a fegyverek, a fegyverkovácsok zaja hallatszott s aztán hajrá! indult a sereg uj, szabad rónákra. A török idők „végbeli vitézének" is a tavasz hozta meg a szabadulást várának falai közül s aztán jöttek a kuruc idők hatalmas tavaszi fölkelései. Összetörte őket az erőszak, de újraéledtek azután egy minden nagy, fenséges nemzeti energiát magában foglaló hatalmas napban, 1848. március 15-ben. Jártatok-e már kora tavasszal a szabadban ? Láttátok-e a föld méhé- ből a napsugár csókjára kipattanó csirát ? Ez volt március 15 : a magyar szabadság csodás, vágyott napjának kipattanása. Március 15 volt a magyar szabadság hajnala. Szokottnál fényesebb volt a hajnal, szokottnál hamarább jött el reá az este is. Dicső, fénylő reggelre vérzivafaros, bukó alkonyat. S aztán — jött idő, hogy emlékeznünk sem volt szabad . . . S aztán — jött idő, hogy hittel, szeretettel felidézgetíük magunknak e szent nap emlékét. S aztán — jött idő, hogy megkopva a sok ünneplésben, már csak puszta külsőséggé lett e nap. melyen már csak egyszerű emberek lelkesültek s mely igen alkalmas volt a különböző kalandoroknak a jóhiszemű emberek megtévesztésére. S mi ma a március 15-ike ? Visszaemlékezés ? boldog ünnep? Nem. Ma a március tizenötödike már nem visszaemlékezés, nem boldog nyugodt ünneplés. Ma már a múltra csak azért gondolunk, hogy erőt meríthessünk belőle a jövőre. Acélos, kemény akarat, sziklát- mozditó hit, hatalmas öntudat, merész mérés, bátorság: erre tanítja a multbanéző magyart 1848 március 15-ike, az utolsó előtti magyar szabadságmozgalom kirobbanásának fenséges napja. Az utolsó előtti magyar szabadságharcé. Az utolsóelőttié. Igen. Mert az utolsó még csak ezután fog elkövetkezni. Mert lesz még egy márciusi reggel, amidőn újra harci zaj hatja át a magyar végeket s a márciusi friss tavaszi napfény újra rohamra induló magyar katonák szuronyain fog tükröződni. Jön még egy március, egy csodás március s az megfogja hozni az elnyomott magyarságnak az életet, a szabadságot! r. r. Március 15-ikének napirendje. Kisvárda közönsége, mint mindig, ez- idén is ünnepségekkel áldoz márc. 15. újraéledő eszméinek. A város általános ünnepélyét az Ipartestület rendezi, mely 3 órai kezdettel az Iparbank előtt,- rossz idő esetén a Nagyvendéglő színháztermében lesz megtartva. Programmja a következő: 1. Papp-Váriné, Szabados: Nemzetj Hiszekegy. Énekli az Iparos Dalegylet. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Kastaly Ferenc főszolgabíró. 3. Molnár-Révfy : Bus magyarok imádsága. Énekli az Iparos Dalegylet 4. Ünnepi beszéd. Tartja Sebestyén Jenő hitoktató lelkész. 5. Farkas Dezső: Irredenta dalok. Énekli a kisvárdai énekkarok 500 tagú kórusa 6. Talpra magyar! Szavalja Dankó Samu 7. Hymnus. Énekli a közönség. Este 7 órakor társasvacsora a Nagyvendéglőben. Az iskolák ünnepélyei közül kiemelkedik a főgimn. ünnepélye, mely fél 10 órakor veszi kezdetét a főgimnáziumban. Érre az igazgatóság ezúton hívja meg a közönséget. Önkéntes adományokat a fg. zenekar és a József-főhercegszanatórium céljaira köszönettel fogadnak. Műsor a következő : 1. Himnusz. Énekli az énekkar. 2. Prolog. Irta Virág Ferenc fg. VII. o. t 3. A kör 10 éves története. Előadja Stőger A. VIII. o. t. 4. Nemzeti dal. Szavalja Szűcs Endre VIII. o. t. 5. Horthy dalok. Énekli az énekkar. 6. Ünnepi beszéd. Tartja Bán I. Vili o. t. 7. Kozma Andor: Petőfi-szimfónia. Szavalja Virágh- Ferenc VII. o. t. 8. Zene. Előadja az fg. zenekara. 9. Petőfi: Egy gondolat bánt enge- met. Szavalja Szilágyi László VIII. o. t. 10. Hiszekegy. Énekli az énekkar. Hisszük, hogy az ünnep jelentőségéhez méltóan fog elmúlni. Hisszük, hogy minden magyar lélekben nyomot hagy ez a nap, mely már nem a múlt, hanem a jövő szimbóluma. (Sujclosó l^uruc ériéig (Március 15-re.) Fekete az égbolt, Csillag nem világit, Jobb is, hogy nem néz le, mert csak Búbánatot lát itt. Fekete az égbolt, Fekete az éjjel, De erdőn és lápon tüzek Égnek szanaszéjjel. Kicsi tüzek fénye, Mint csillag, úgy fénylik, Körültük — kuruczlegények — Várunk napkeltéig. Sötét még az erdő, De eljön a hajnal. S akkor mozdul erdő és láp Hangos csatazajjal. Akkor minden mozdul, Akkor hadba szállunk . . .! — De addig — szegény kurucok Virradatra várunk. Debrecen. Hajthy István. Épületek tervezését, szakszerű vezetését, valamint falazási munkálatokat vállalja Vékony József képesített kőművesmester Akácfa-utca 2. szám.
