Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-02-21 / 8. szám
Tek. Kir. ügyészség FELSO-SZAB ELŐFIZETÉSI ÁR: Negyed évre .... 5000 korona F.gyes szám .... 800 korona tltyielenik minden csütörtökön V. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV.: Kisvárda, Szt László-utca 28 cd cd Telefonszám 55 cd cd Kisvárda :: Csütörtök, 1924 február 21 8. szám ByermoHzuliés 9 titan in. Hogyan mételyeződik el a szegény- sorsú fiatal lányok lelke ? — Úri gyermekek a romlás utján. A világháború és a forradalmak utáni idők társadalmi életünknek soksok betegségét vetették felszínre. Ezek között a betegségek között a legfájdalmasabb, a legszomorubb a legnagyobb magyar kincsnek, a magyar gyermekiéleknek ijesztő romlása. Az eimult öt esztendő alatt a társadalmi élet elfajulásának majdnem minden terén teljes konszolidáció állott be, de szomorú tény, hogy a gyermekzüllés napról-napra nagyobb arányokat ölt. A rendőri gyermekbiróságnak a háború első éveiben még alig akadt dolga. A háború vége leié a megbomlott, szétzüllött családi élet egymás után dobta ki az utcára az otthon melegét nélkülöző gyermekeket. A forradalmak s az ezeket- követő gazdasági összeomlás, a nyomor, csak növelte ezeknek a kis szerencsétleneknek a számát. A legmagasabb fokát a gyermekzüllés az elmúlt esztendőben érte el. Az erkölcsrendészeti osztály által tartott razziában el- szomoritóan nagy számban állítják elő a fiataikoruakat, különösen a lányokat. A züllés útjára tért gyermekek legtöbbje most is a legszegényebb néprétegekből kerül ki. A fiúgyermeknek helyzete itt is szerencsésebb. Ha eleget tett az iskolai kötelezettségének, munkába küldik szülei, hogy pénzt keressen. Így tehát a szülein kivül van valaki, a munkaadója, aki felügyeletet gyakorol fölötte. A leány azonban otthon van. Dolgozik reggeltől estig. Rongyos, rhert őt nem tudják a szülők ruhával ellátni. Megutálja a nyomort, a szegénységet s menekül hazulról. Elmegy gyári munkásnőnek, varróleánynak, vagy masamód lesz. Megfordul a városban, látja a tobzódó életet, bebámul a kivilágított kávéházba s látja a jól öltözött, szép nőket. A Pámer J. szakíró aktuális cikkét kivonatosan közöljük. v kirakatok fényében tündöklő ékszerek és ruhák elkápráztatják szemét. Bó- dulatában elsuhan előtte a kivilágított, simán gördülő autó. Benne a nő. El- széditi s huzza magához a zajos, az eleven, a tomboló könyüvérü élet Otthon szótlan lesz. Álmodik kincsről, gazdaságról. Undorral tölti el a nyomor. Hisz ő is tudna szép és hóditó lenni. Este elmarad. Későn tér haza. Kimarad egész éjszakára. S a züllés útját járó leány hazalátogat, segíti pénzzel szüleit s azok ahelyett, hogy a hatóságoktól kérnélek védelmét elvesztett gyermekük részére, a legtöbb esetben még hálásak is. Pedig a züllés kezdetén a rendőri gyermekbiróság még áldásos munkát tudna végezni. Mert ekkor a gyermekben még benne él valami abból a tisztelettudásbó'l, a tekintély elisme- ’ réséből, amit az iskolából magával j hozott. Azonban minél messzebb tá- j volodik az iskolától s minél inkább j eltompul lelkében az ott beleoltott vallásos érzület, az értelmisége devalválódik s az erkölcsi érzéke kipusztul. Megdöbbentő ez a tény, hogy nemcsak a szegény néposztály, hanem a középosztály s az úgynevezett úri rend gyermekei is mind nagyobb számmal zuhannak a romlás, a züllés lejtőjére. Ezeknek a lelkét megmételyezte a sok erkölcstelen könyv s a mozi.. Degenerált lelkűkbe, megbomlott idegzetükbe belegrögződik a szeretésbe koncentrált életcél, ami förtelmes bachanáliákon s igen gyakran hallatlan perverzitásokban csattan ki. A hivatalnoknők nagy részét az őrült divathóbort kényszeríti a tisztességtelen életre. A fizetésből nem teük az újabb és újabb divatok kielégítésére s előfordult az a szomorú eset, hogy egyik fővárosi bankintézet hivat • oknőjénél nyilvános kéjnői- igazo-v i íyt találtak, amit azért szerzett, hogy ha razzián megtalálják a garni szálló szobájában, ne legyen kitéve esetleges meghurcoltatásnak. Preventív intézkedésre alig van módjuk a rendőrhatóságoknak. Konkrét esetekben azonban sem időt, sem fáradságot nem kiméivé igyekeznek a megmételyezett gyermekietekből a bűnt kiölni s a gyermeket a családnak visszaadni. A magyar gyermek a magyar nemzet kincse. Elbusult jelenünkben a jövőbe vetett bizalom alapja. Olyan érték, melynek ha helyes, gondos és féltő nevelést adunk s életének erkölcsös, egyenes irányt biztosítunk és megóvjuk lelkét a mételytől s ha már fertőzött, kiemeljük a mocsárból, meghozza gyümölcsét az eljövendő Nagy Magyarország kivívásában. S ezt a kincset, a magyar gyermeket megmenti a magyar társadalomnak a kötelessége. Or. Kádár Béla Váratlanul jött s gyorsan terjedt a hihetetlen hir f. hó 14-én este 6 óra után hogy dr. Kádár Béla tb. főszolgabíró, aki néha Írásával lapunknak is juttatott szellemességéből, a kórházi műtőasztalon hirtelen meghalt. Régi baja, ideiglenesen elfojtott vakbétgyuladásának kiujulása s a betegrész perfosatiója ölte meg. A nagy élet- erejű férfi — aki tizenkét nappal azelőtt játszva állott ki egy nyakmütétet s aki ezután le sem feküdt, hanem nyugodtan folytatta mindennapi- munkáját — ezt a másik műtétet nem birta ki. Szive felmondta a szolgálatot, meghalt. A kiváló nagy munkaerővel és energiával biró fiatalember egyike volt a vármegyei tisztikar legké'pzéttebb tisztviselőinek s mint ilyen a kihágási ügyek referense volt s megbízás folytán a lakáshivatalt vezette Kisvárdán. Köztudomású dolog, hogy a lakáshivatal vezetői állás a nagyközönség előtt seho sem szimpatikus, ami érthető is, mert a dolog természete olyan, hogy a felek közül vagy a másik rendszerint sértve érz magát jogaiban, a háztulajdonosok pedig nem tudnak beletörődni abban, hogy lakásukkal ne ők, hanem más rendelkezzék. Ha az eljáró hivatalvezető aztán a rendelet szellemében jár el, a kevesebb in- telligentiával rendelkező emberek szemében erőszakos rossz ember lesz. Az elhunyt ezen állása folytán közismertté lett, sőt némelyek egyenesen féltek tőle. Pedig aki ismerte az ő egyéniségét, aki vele egy hivatalban dolgozott, az tudta, hogy a fiatalos véralkat és ideges kirobbanások áitai előidézett helyzetekben is az ő alap- gondolata mindig tisztességes volt s mindig a gyengébb pártjára döntött végeredményben. A fel-felcsapó láng alatt mindig
