Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-02-07 / 6. szám
itt: 192" FEB. - h ff-4 FELSO-SZAB Kir. ügyészség JL I3S ELŐFIZETÉSI ÁR: Megyed évre .... 5000 korona Egyes szám .... 400 korona megjelenik minden csütörtökön TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KJADÓHIV.: Kisvárda, Szt László-utca 28 cncn Telefonszám 55 cnoj V. évfolyam Kisvárda :: Csütörtök, 1924 február 7 6. szám A KIMÉ estélye. Cserkészet. Elsötétedett, fekete magyar éjünkbe, melyben csak a sötét rémeit látjuk, fénysugárként világit be a magyar cserkészet eszméje. Minden leromlott, mindent elhordták, tönkrement nemcsak az anyagi Magyarország, de a szellemi is. Az ifjúság — a jövő magyar generáció — lelke is elvesztette a talajt, amelyen állnia kellene még ma is : belesodródott ő is az elrohanó, végzetes galoppot járó élet haláltáncába. Az ifjúság lelkét is elrontotta a métely, mely idejuttatta hazánkat. Az ifjúság is hamar megismerkedett az életgondokkal és minden volt, csak nem ifjú. Az ifjúsága, boldog, erőteljes, gondtalan gyermeksége tűnt el az ifjúnak a puha neveles közepette. Éjszaka volt ez, sötét, reménytelen éjszaka. Éjszakája az erőnek, magyarságnak, sötét, korom felhős éjjel. S ebbe a fekete éjbe világitó, reménythozó fénykéveként sugárzik bele a magyar cserkészet eszméje; a magyar cserkész ifjú, lángoló szeméből kisugárzó szent fény. Szent hivatása van a cserkészetnek ; visszaadni az ifjúságnak az ifjúságot, a magyarnak a magyarságot s a magyarságnak Magyarországot. Így legyen. S abban a reményben, hogy igy lesz, üdvözöljük a cserkészetet Kisvárda falai között. Üdvözöljük magyar lelkünk egész melegével s avval a reménnyel, hogy életet önt az elvánnyadt karokba. Nagy magyar éjben picike sugár. Etöhirnök csak. Előhírnöke annak, mii várva várunk: a Virradatnak. Vári G. Magyarország mai szomorú helyzete egészen a XVI. századbelihez hasonlítható. Akkor is ellenség duda az országot, akkor is csak az Istenben bízott a magyar, de akkor az volt a jelszó: $egits magadon s az Isten is megsegít, nem pedig a mai: Várd a sült galambot. Akkor bizony ki-kicsaptak a végbeli vitézek az ellenségre, dicsőséggel térvén vissza a végvárba. Mi is volt ez a végvár? A török földre előretolt őrbástyája a magyarságnak, melyben meghúzódott minden, mi magyar, melyben helyet talált minden, mi ennek az ezeréves nemzetnek leikéhez hozzánőtt. Ma is vannak, azaz kellene lenniök ily végváraknak, melyek a magyar kultúrának, magyar erőben nyújtanának menedéket. Ez a cél hevíti a KIMÉ vezetőségét akkor, mikor az egyletet megalakítva azt egyre fejleszti. Ezen a télen második háziestélyét febr. 5-én kedden rendezte a KIMÉ a Kaszinó nagytermében. Az estély — bár Kastély Ferenc és Balta Ferenc felolvasásai érthetetlenül elmaradtak — mindenben megfelelt a várakozásnak. Kis közönség gyüU össze, de az aztán a kisvárdai intelligencia szine-javából, Az estélyt Petheő Józsefnek, a KIMÉ elnökének, rk. esp.-pléb. kanonoknak „Árpád ébredése“ c. verse nyitotta meg. Régi kedves versirónk egyik legszebb költeményét volt alkalmunk hallani. A szép, hazafias tárgy szép köntöst nyert e feldolgozásban s a kisvárdai irodalom egyik legjava terméke. A költeményt Virágh Ferencz interpretálta. Dr. Virágh Ferenc olvasott fel ezután a „Modern irodalom világnézete“ címmel. Meg kell állapítanunk, hogy — bár igen sokan s a cikkíró maga is a felolvasóval homlokegyenest ellenkező véleményei van — a felolvasás a legjobban sikerült, felolvasások közé tartozik, amiket eddig a KIMÉ- ben hallottunk. Mélyenjáró — s főként; önálló — gondolatokat, eszméket és megállapításokat kaptunk ebben a felolvasásban, a modern irodalom világnézetéről, bár kissé ’egyoldalú beállításban. A felolvasás minden kiválósága mellett is hibás abban, hogy hozzájárul a modern Íróknak a laikus közönség általi olvasatlan elítéléséhez. Ezen a ponton hibáztatjuk a felolvasót, bár a megállapításunk teljesen szubjektív : lesznek viszont, kik épp emiatt fogják a felolvasást helyeselni. Három szavaiét hallottunk utána, kik egymással vetekedtek abban, hogy ki adja szebben, jobban, kedvesebben költeményeit. Diner Béláné úrnő szavalatairól elragadtatás nélküi nem nyilatkozhatunk. Ahogyan Babits Mihály : „Aliscum éjhaju lánya* c. versét szavalta, az már maga a művészi tökéletesség. Kosztolányi; A szegény kisgyermek panaszaiból is adott elő egy részletet, nem kevésbé nagyszerűen. — Dr Bal- kányi Andor egy Ignotus (Veigelsberg Hugó) s egy Ady-verset adott elő, átérezve, kidomborítva azoknak szépségeit, különösen az ígnotus-versnél. — Széli Bözsi bájos apróságokat szavalt, de ahogy azokat előadta, az egyenesen művészi volt. Közvetlen, bájos modora, iskolázott arcjátéka miatt a közönség soká tapsolta. Révfy mester kiváló vegyeskarának énekével zárult az estély. A „Fekete éjszaka borulj a világra* és a „Nem vagy legény Berci* dalokat ad ák elő a tőlük megszokott, kifogástalan előadásban. A közönség megelégedve távozhatott. Ezekután pedig azt reméljük, hogy a következő háziestély után is megmarad mostani jó hangulatunk. r. r. KTE-bál. 1924. évi február hó 9-én, szombaton rendezi a Kisvárdai Testedző Egylet műkedvelő előadással egybekötött táncmulatságát. A KTE bál . . . Visszaemlékezünk az elmúlt évek táncmulatságaira s az elmúlt KTE-bálokra Az első ... a második . . . és a többi, mind felejthetetlen kedves estét szereztek nekünk. Reméljük, sőt biztosra vesszük, hogy az idei sem marad el a többi mögött. A KTE, ez a fiatal csapat, a színpadon is épp oly fiatalos, temperamentumos, lelkes játékot szokott produkálni, mint a pályán s épp ezért reméljük, hogy az idei bálja is kiemelkedő jelenség lesz a farsangi szezonban. — A Kisvárdai Szoc. Missziótár- | sulat felkéri a muitkori teadélutánján felszolgáló hölgyeket, hogy minden külön kérés nélkül f. hő 10-én délufán 5 órai második teadélufánján szintén szives- 1 kedjenek kiszolgálni. l Debrecze Wilson meghalt. A Reuter-iroda jelentése szerint Woodrow Wilson, az Egyesült Államok volt elnöke véredényelmeszesedésében elhunyt. Mi, magyarok nem állhatunk koporsója előtt közönyös arccal. Minket Wilson 14 pontja sodort ebbe a mai rettentő fielyzeibe, az a 14 pont, melynél hangzatosabbat, vonzóbbat, de hibásabbat és minden történelmi tanulságnak hátat fordítóbbat még nem produkált senki, mióta a világ áfl. Wilson iskolapéldája volt a szobatudósnak, akinek körzővel és logaritmustáblával ‘kisz mitott elvei megtörnek a valóságon. Békét csinálni jött Európába, de úgy halt meg, mint újabb összetűzések okozója. A mi magyar szentünkből pedig az ő koporsója- előtt nem tud könny eredni, de moriuis nil nisi bene, szól a latin közmondás, de Wilsonról sem jót nem tudunk mondani, sem hallgatni nem tudunk: vádat emelünk ellene a történelem Ítélő székeelőtt.
