Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)

1924-01-31 / 5. szám

cezett: ELŐFIZETÉSI ÁR: jegyed évre .... 500') korona Egyes szám .... 400 korona Megjelenik minden csütörtökön V. évfolyam TARSADALmi HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ masmataaiiisW’iusBiSiassi, Tek. Kir. ügyészség SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV.: Kisvárda, Szt László-utca 28 cncd Telefonszám 55 cdcd Kisvárda :: Csütörtök, 1924 január 31 5. szám Csőd felé halad Kisvárda közigazgatása. Egy szorgalmas ember, a vezető jegyző beteg. Igaz, hogy baja múló termé­szetű, de hosszas, gondos kezelést igényei s igy hivatala előrelátható hetekig magára lesz hagyva. Tőrvényszerinti helyettesének any- nyi dolga van, hogy alig látszik ki belőle. Az adóügyi jegyzőnek ennél is több. E percben a segédjegyzők sorá- ban két megüresedett hely van, há­rom pedig pályázik más helyre, más állásra. A forgalmi adókezelők sorá­ban szintén változás készül. Hát ugyan hová fog ez vezetni? A beteg főjegyzőt még az eset­ben is pihenni kell küldeni, ha dol­gozni akarna. Helyetteseit ha elvonjuk működési körüktől s más helyen alkalmazzuk,, napok múlva a hátralékok hullámai összecsapnak felettük és igen nagy — nehezen pótolható hibák állnak majd elő. Segédjegyző ma alig kap­ható, a kiirt pályázat majd mindig meddő marad. Két-három hetes hiány a dolgo­zók sorában, hónapok aiatt pótolható kavarodást idéz elő a községi ügyke­zelésben s ne felejtsük, hogy némely beosztástól, amely egy nap sem szü­netelhet, a munkaerő egyáltalán el sem vonható. Mit fogunk tenni ? Meiyik lesz a helyes megoldás. Mi lehet oka a tömeges eltávozásnak s a munkaerő hiánynak ? Jó lesz ezen hosszasabban eltűnődni! K. Kisvárda nagy kérdései. Kisvárdát a Teremtő arra predesztinálta, hogy egész felső Szabolcsmegye középpontjává legyen. S szomorú, hogy ezt mindenki észreveszi egész Felső-Szabolcsban, csak éppen a kisvárdaiak nem. Szomorú, hogy Kisvárda nem tudja belátni anna szükségét, hogy élére állva Feiső-Szaboics községeinek, azok élén maga is fejlődjön. Áldozatokkal jár ez, de áldozatok nélkül, nincs eredmény. Kisvárda egyik nagy kérdéséről szól e cikk is. Fényeslitke plébánosa irta, oly mélyen érezve meg Kisvárda e problémáját, amit még nzt itt nem tapasztaltuk. Á MODERN KAUCSUKIPAR REMEKE KARTELLEN K1VÜ1 Egy uj, a mai igényeknek megfelelő kát. templom építésének gondolatával e la­pokban ismételten találkoztunk. A legutóbbi szám meg éppen hozzászólásra hívja tel mindazokat, akiknek ebben a nagyon fon­tos kérdésben mondani valójuk van. Előre bocsátom, hogy az eszme nagy­szerűsége mellett hozzászólásommal hono­rálni akarom azt a tiszteletre méltó szán­dékot, amely e kérdés ismételt felvetésében megnyilvánult. Egyben reá akarok mutatni arra a körülményre, hogy a Kisvárdán épí­tendő monumentális templom ügye nem csak a kisvárdai egyházközség ügye, hanem egész Felső-Szabolcsé is. Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy nincs nagyobb jótétemény egy városra, mint az Urnák emelendő templom, melynek ál­dást terjesztő boltivei alá iinádságos szán­dékkal gyülekezik a nép, melynek falai kö­zött gondolataiban és érzelmeiben nemese­dik az Istent kereső és Istennel találkozó gyarló ember. Vallás ellenes jelenséggel lépten-nyo- mon találkozunk. A jog- és becsületérzet hiánya nyilvánvaló közöttünk. Mód felett megerősödött az önzés. Anyagias elvek, él- vezeíhajbászás és kötelességmulasztás vál­tak általánosakká. A vallás tiszta, neme­sitő, áldásthozó tanai helyett vallás-, er­kölcs, hazaellenes tanok érvényesülnek- Minden időben ellensége volt a társadalom­nak, aki vallás ellenes irányokat szolgált. Mert egészséges társadalom csak vallásos eszméken épülhet. És igazi jóltevője a tár­sadalomnak, aki a vallásos alap fenntartá­sához hozzájárul. Arról felesleges beszélni, hogy a kis­várdai egyházközségnek tágas, modern, mo­numentális templomra szükége van. És a kik ennek az ügynek munkásaivá szegőd­nek a késő nemzedékek hálájára számithatnak Még nem volt eszményi célja az em­beriségnek, amit ne önmegtagadással kö­zelítettek volna meg. Minden érdemes és értékes munka önfeláldozást kíván. A vi­harverte emberiség az önmegtagadás és önfeláldozás hősei néikül soha egyetlen ta­podtat se h ladt előre. És az Isten végie- .lenségét lehelő templom küszöbén kivül csak önzéssel és az önzés keserű tuséival találkozunk. A templom unos — untalan azt hangoztatja; ismerd meg, tagadd meg, áldozd föl magad. A társadalom két nagy pillére: a rendező erő, a jog és az össze­foglaló erő, a szeretet, a templomokban birja tanszékeit. Ahol a Mester igéi hang­zanak, ott vannak a kultúra és humanizmus. Mert ezek a szellem és erkölcs tiszta fenn- ségéből táplálkoznak. Szükségünk van tár­sadalmi rendre, munkára és tekintélyre. Ám­de ezek elképzelhetetlenek azok nélkül az életcélok nélkül, amelyekről a templom szól hozzánk. A közelmúlt tanulságaiban látjuk, de mindig is úgy lesz, hogy ha kivesz a hit és erkölcs a nép leikéből, következik az elaljasodás. Tiszta időben ide kéklenek az ungvári hegyek. Ma fájdalmas szivvel gondolunk arra az időre, a. mikor könnyen megközelít­hettük az ungvári szép templomokat. Poli- litikai helyzetünkben egy okkal több, hogy Kisvárda egész Felső-Szabolcs ipari, keres­kedelmi és középpontján kiviil vallási kö­zépponttá is váljék. Egy uj templom épí­tésének ügye tehát egész Feiső-Szaboics ügyévé kell hogy tétessék. Szent László ezredévekbe látta előre Kisvárda geográfiai jelentőségét. Azért emelt templomot az Urnák, hogy abban erények­kel ékes nép nevelődjék. Nép, amely küz­deni, fáradni, áldozni tud az egyházért és az egyház alapította hazáért. A nagy király akarta, hogy Kisvárdáról azok a vezető eszmék áradjanak szét, amelyek állandó és biztos alapjai a nemzetek fejlődésének. A hová mi is, Kisvárda-vidékiek, elzarándo­koljunk megtermékenyíteni nemes szándé­kainkat és erősíteni a társadalom erkölcsi rendjét. Egy művészileg is értékes alkotás, melyet Kisvárdának a vidék segélyével kell emelnie, annak a helynek kell lennie, ahol az emberek megtanulják a szeretet nagy kötelességét. Az élet állandó küzdelem. Eh­hez erőt a szeretet lelkesedése nyújt. Utaink sokszor tévednek az önzés és gyűlölet tö­visei közé. Béke és bocsánat után szomjas leikünknek van mód felett szüksége arra a helyre, ahol úgy egyesülnek a szivek a sze­retet által, mint elfogult elménk a világos­ság fényében. Az uj élet uj intézményeket kivan. És az uj templomnak az igazság, szabadság és testvériség tanai által folytat­nia kell a kultúra nagy munkáját. Nem a modern értelemben vett kulturáér, amely Debrec

Next

/
Thumbnails
Contents