Felső-Szabolcs, 1923 (4. évfolyam, 27-48. szám)
1923-11-29 / 48. szám
1P. évfolyam, 48. gutám. Kisvárán, 1923. Csütörtök, november 29. ItiJtlenlk csütörtökön. Előfizetési ár: Negyedév 3000 K, Egy szám 300 K. FllllSl MirklUti: Dr.KASTALY LASH« Szerkesztőiéi ét kiadóhivatal: KISVAROA; Szt. László utcza 28 Telefon azám 55. Ktaintskit nem «luk viaau Társadalmi hetilap. A Kisvár tlai Alt. Ipartestület hivatalos lapja ü it i mii. A leleplezett Ulain- féle ' puccs részletei a kihallgatások folyamán mind nagyobb világossággal tárulnak a közvélemény elé. Amit róla eddig megtudtunk, az megdöbbentett és elszomorított. Főbenyomásunk, hogy nagyon, de nagyon komolytalan emberek kísérleteztek a nemzet bőrére, hallatlan naivitással és még hallatlanabb könnyelműséggel. Lehet, hogy szándékaik jók voltak, lehet, hogy rosszak. Egyelőre nem látjuk még teljes részletességgel a dolog erkölcsi oldalát, csak az a feneketlen mélység tátong föl előttünk, amibe az ország a puccs kirobbanása esetén feltétlenül belé- bukott volna. Bizonyára nincs magyar ember, aki ne óhajtaná leghőbb kívánsággal az ország integritását, akinek lelke előtt ne lebegnének az évezredes jogok kitörölhetetlen fényességgel, aki ne csak átmenetének érezné azt az állapotot, amelyben pillanatnyilag az ország sínylődik. Legyenek meggyőződve lllainék, hogy a többi magyarok, akik nem kísérleteznek puccsok- kal, éppen olyan forrón és őszintén szeretik hazájukat, mint ők, sőt talán igazabb, mélyebb, aggódóbb szeretettel, de egyben az okosság szavát is meghallgatják a nem hajlandók, a türelmetlenség nevében kifőtt tervek végrehajtásával kockára tenni a maradék Magyarország létét és épségét. Jól tudják Ulainék, hogy kik vesznek bennünket körül s milyen szándékokkal vannak irányunkban. Ez a megmaradt földdarab, a rajta zajló magyar élettel sok álmatlan éjszakát okoz nekik, mert érzik, sejtik, hogy titokzatos mágnesként sugárzik szét innen az igazság ereje, mely láthatatlan láncokkal kapcsolja hozzánk lelkileg azokat a területekét, amiket lemetszettek az évezredes haza testéből. Amig ez a Kis Magyarország él s lélegzik, addig él és lélegzik a hajdani Nagy Magyarország is, de csakis addig. Ha ez a szívverés itt Duna, Tisza partjain elhallgat, akkor elhallgat az a titkos szívdobogás is, amely Erdély és a Felvidék földjét rezegteti. Ezt a Csonka-Magyarországot kockáztatni nem szabad, mert ha idegen lábak taposhatnának bele, akkor máris felsüvöltene a temetés szele, amely a farkasok ordítását hozná hozzánk. lllainék nagyot kockáztattak, sőt mindent. Puccsokkal a régi hazát visszaszerezni nem lehet. Erre gondolni naivitás, ezzel kísérletezni veszedelmes játék. A történelmi eredmények befolyásának megvannak a maguk utjai, a sebek begyógyulásá- nak a maguk időtartama. Sietni sokszor nagyobb bűn, mint késlekedni s az okos taktikázás sokszor, százszor többet használ a hebehurgya cselekvésnél. Dolgozni és várni, aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő ! M. E. Fölemelték a fényűzés! adó értékhatárát. A hivatalos lap november 23., pénteki száma hozza a pénzügyminiszter 171.000 sz. rendeletét, amely a fényüzési értékhatárokat lényegesen fölemelte. A rendeletet a kereskedelem és ipar már régóta várta s miután az értékhatárok sok helyütt megfelelő magasságban vannak megszabva, hihetőleg megnyugvással veszi tudomásul. A rendelet f. év december 1-én lép életbe s addig a régi értékhatárig az irányadók. Általánosságban ujitás sz, hogy a fényüzési adóalapból azok a gyárosok és keresetüzők, akik tényüzési tárgyakat a nagykereskedelem részére árusítanak el és a fényüzési adóról szóló törvény értelmében az adót a gyártás helyén kötelesek leróni, levonhatják azt az összeget, amelyet a tovább elárusító részére szállított fényüzési tárgyak tartályainak visszaszállítása esetében, a visszavett tartályok ellenértékéért az il(3 Telső-Szabolcs tárcája. £et>éi. Jó Anyám! Mennyire irigyeltem őket, mert lelkűk még nincsen megölve. Kocsizörgés rázott fel merengésemből. Szép barnaarcu olasz fuvaros haladt el mellettem, intettem, megállóit. Belevetettem magam párnái közé és felmutatva a hegyre, egyre feljebb kanyarodtunk. Szemeim előtt a vidék itt teljes pompájában tárta ki szépségeit. Láttam a tengerbe varázsolt kis Capri szigetet, balra Sorrentót, zöld lombjaival, kacagó lányaival. Álmomban igy képzeltem el magamnak a nászutat Marittával. S mily szörnyű csalódás! Feljebb már rideg temetői hangulat. Itt egy vonagló titáni test, amott egy csoport titánok összegomolyodott harca, itt egy láb, ott egy kar, amint görcsösen egy fatörzsbe kapaszkodik. Anyám, de borzasztó küzdelem lehetett I Szemeim nem bírják e látványt, fáradtan lecsukódnak. Letargiámból az olasz fiú hangja ráz fel. Volt már az ur egyszer idefenn, kérdé. Még soha! feleltem fáradtan. Ó én gyakran viszek fel urakat, kik a halál torkára szörnyen kiváncsiak, a minap is egy szép fiatal legényembert hozott fel kocsim. Könnyek csillogtak szemeiben, jól láttam csalódott szerelmes volt és ide jött fel, sok más példáját követve, fájdalmat eltemetni. Ajkai remegtek reszkető kézzel levelet nyomott a kezembe( alig érthetően egy címet súgott a fülembe. Láttam mint szalad, eszeveszetten a kráter felé. Megszántam, ezt megmentem — gondolám — és bizonyos távolságból titkon követtem! Láttam, mint jár fel és alá, majd szivéhez, majd agyához kap, ajkai szüntelen ezt rebegték : anyám, jó anyám ! De hirtelen oldalánál termettem, megragadtam kezét és vonszoltam kocsim felé. Uram! Kiáltottam. Mit akar tenni! Nem riasztja önt vissza a pokol e műhelyének észbontó mormogása, annak haláltzugó, fülsiketitő muzsikája. Szánom önt, mert még^oly fiatal és életerős! A halálban keresne vigaszt, holott tudnia kellene, hogy az élet nem csak bánatot, keservet, de üdvöt, gyönyört is kinál. Munka és Istenben való hit ad erőt, minden fajdalom leküzdésére. Ha pedig szerelmében csalódott, van-e olyan hitvány hűtlenné vált laány kiért érdemes volna egy ambícióval, törekvéssel teli ifjú életet, magunktól veszett eb módjára ellökni! Ha mindezekről megfeledkezett, nem gondolt jó anyjára, kinek hü szive fájdalmában megszakadna? Jöjjön velem, éljen és dolgozzon tovább 1 S mit tett a fiú ? kérdezem az olasz karját görcsösen megragadva. Yelem jött és azóta a társadalom hasznavehető munkása. Vezessen engem is kérem vissza a szállodámba j esdekelték ajkaim. És most itt kis szobámban csomagolok, repülök anyám sasszárnyakon szerető karjaidba, A nép ez egyszerű gyermeke vissza adta a társadalomnak munkását, neked pedig rossz fiadat. Várj szeretettel, szoríts melegen szerető anyai karjaid közé, bünbánattal megtért fiadat. (Vége.)
