Felső-Szabolcs, 1923 (4. évfolyam, 27-48. szám)
1923-11-01 / 44. szám
2 Felso-Szabolcs 1923. november 1, csütörtök. HÍREK. Hatottak napján. Élőknek gyásza, a halottaknak ünnepe e nap. Minden esztendőben egyszer hangos lesz á temetők Csöndje, sírok fölött lángok lobognak és virágok takarják a kereszteket. Egy percre' elpihen a létért való küzdelem, a? emberek megáinak az utón, amelyre végzetük sodorta őket, hogy az élet legnagyobb titka, a Halál előtt tisztelegjenek. Közös sorsunk a vég, halálos ítélettel jövünk a világra mindannyian. Első percünkkel már fogy az életünk. Aztán rohannak tovább az évek, szinte azt hisz- szük, mindenik gyorsabb a másiknál— és akit sírba nem taszít életének tavasza, aki megéri napsugaras nyarát, vagy a múlandóság sejtésével a téli őszt: annak megássa sírját a késő öregség tele. Őrök törvény és megváltozhatatlan. Vigasztalásra adta hitünk a biztatást, ami oda van felírva a temetők kapuja fölé: »Feltámadunk., Talán nincs ember, akinek szivén át ne suhanna e napon valami szomorúság. Akinek halottja van : annak eszébe jut az utolsó sóhaj, utolsó szó amellyel elszakadt tőle az a lélek s az idők feledésén át felsajog szivében újra a régi fájdalom. És kinek ne volna kit megsiratni a kegyetet e szomorú napján ? Amikor közöttünkjjár és arcunkba néz a halálnak gondolata; mikor szivünk- •be markol az emlékezet és meggy ujtja halavány mécsét, hog jobban lássunk egy-t'gy megviasszosodott arcot, amelynek mosolygása egytor talán az egész világunk volt . . . Mikor arra figyelmeztet a halottak birodalma, hogy vándorlásunknak végcélja, életünk minden öröme és bánatának befejezése az a hat iábnyi mélység amelynek testünk pora az anyáföld porába vész. i kedés egyik a más után állandóan kellenek, Tnett csak igy harmonikus, igy szép, csák igy elviselhető az élet!! — Nem reálisálom én eszményképemet soha ! Életem utján mindig ragyogó csillagként fog vezetni a lelkembe vésett angyali kép, s az én erős életkedvtől duzzadó akaratom megfogja óvni annak tiszta ragyogását az elhalványodásról! Maga pedig!? — Ma még naiv rajongó ! — de fantasztikus vágyának képzelt teljesedése után mintha csak mély álomból ébredt volna fel, leverten fogja belátni és megvallani önmagának:„|Szivárvány után futottam, — eltűnt előlem, mint a délibáb s a sártól csúszós és göröngyös országúton vezető nélkül maradtam, s most úgy unatkozom, — úgy félek ! — Mért nincs nekem vezérlő csillagom“ ? ! Hiába! — Ha a szív uralkodik az ész felett rajangók vagyunk; ha az ész veret — rideg reálisok ! — míg ha a harc tetőpontján fegyverszünetet köttetünk velők s a béke pontjait betartatjuk (eszményképünk eszményiségét megőrizzük) mindig van egy reménységünk, — életcélunk,“ Megretten rá a földnek embere, és felszakad szivéből a Magasságbelihez: „De profundis clam^vi ad te Domine!,, Oda főn pedig meghalják a mi kiáltásunkat. Az ég és a föld, a természetnek minden csodájaa zt hirdeti, hogy van fölöttünk egy gondoskodó kéz,amely életünknek irányt jelöl, amig odáig jutunk, hogy ránk zördül a hant. És arra tanít a hit, hogy ez az élet, amit itt küzdünk nem cél, csak átmenet. Hogy szenvedéseinkért egy boldogabb, földön túli élet fájdalomdijjal fizet . . . Gyönyörű szép a kereszténység tanának prézise. A Fáradságok és csüg- gedések szomorú világában biztató sugár : temetők csöndjének imádsága az : hajnalhasadás a halál éjszakájában, világosság lelkünk éjjelén . . . Hervadó virággal áldozunk herva- datlan érdemek nagyjainak sírjánál ; virágot viszünk kedveseink hantjára is, akiknek ennél egyebet már úgy sem adhatunk, S az esti szellőben lobogó mécsek sápadt fényére, a szép éveken messze szálló hullámaira felébred még a hitet tagadó ember lelkében is az imádság vágya. És hervadó virág, elszáló dal, tűnő fényesség elröppenő álmokon keresztül beleragyog minden szomorú szivben a halottak estéjén a biztatás: Feltámadunk. Kalas Margit. — Előléptetések. A nagymélt. és közokt. miniszter ur Bán Lajos- Szabó Béla és özv. Olajkár Sándorné kisvárdai áll. el. iskolai igazgató tanítókat a VII. fiz. osztály 3. fokozatába léptette elő. A méltán megérdemelt- kitüntetéshez őszinte szívvel gratulálunk. — Orvosi hír. Dr. Szabó Károly kórházi tb. sebészorvos és dr. Szabóné dr. Cichini Emilia szülész n^orvos Petőfi-utca 28. sz. alatt rendelésit megkezdte. — Az állami elemi iskola november 4-iki estélye. E hét eiső napján mentek szét a november 4-iki estélyre szóló meghívók. Aki végig olvassa az estély műsorát, meggyőződhetik arról, hogy az áll. el. iskola által rendezendő ezen műsoros estély magas színvonalon álló, lesz. A műsor számai között három ízben fordul elő a vegyeskai éneke. A vezetője ennek a mi zeneművészünk, Révfy K. — akinek ez év márciusában volt alkalmunk gyönyörködni a Szép vagy, gyönyörű vagy . . . kezdetű csodás szépségű, s művésziesen előadott vegyeskari szerzeményében. Hasonló szép- ségüek lesznek a mostani estélyre átirt énekszámai is, az Aranymadár dal, s a magyar dalok. Piribauer Ferenc debreczeni zenetanár hegedű játékától is sokat várunk, a debreczeni lapokban nem egyszer olvastunk már az ő művészi játékáról. Németh B.rtalan áll. tanító beszédét már előre is élvezzük. Párszor volt már alkalmunk hallani gondolatokban gazdag előadását. A páros jelenet szereplői mostani játékukkal csak újabb babérokat fognak aratni. Az egy felvonásos bohózat szereplői i$ — általunk jól Ismert, kiváló játékosok. Előre sejtjük, hogy a negyediki estélyen is kitesznek magukért, s olyan művészies játé. kot fognak produkálni, melyről sokáig fog beszélni Kisvárd i közönsége. — Leleményes iskolaszék ,van a tiszamenti járásunkbeli községben, ahol 130 a tanköteles gyermekek száma. Terményt kell gyűjteni valamely egyházi célra, de nincs alkalmas helyiség, ahová a terményeket összehordhatnák, mert hát senki sem adja a maga szobáját, kamráját, magtárát azzal az indokolással, hogy van iskola. És a 130 tanköteles beszorul egy kis szobácskába, a jó tanterem pedig lassan- iassan megtelik terménnyel. Történt ez 1923. évben, a nevelésügy fellendülésének évében, egyelőre nem mondom meg hol. Ezt a magyar leleményességet azonban a hatóság — úgy tudjuk — nem szabadalmazta. — A kisvárdai bérkocsidijak uj megállapítása tárgyában hozott véghatározat szerint a lótaPás és kocsifentartás drágaságára való tekintettel az egy lovas kocsi dija a vasúthoz vagy a vassuttól a község belterületére nappal 3000 K, éjjel 4000 K. Kétfogatu bérkocsié ugyan ezen célra nappal 4000, éjjel 6000 K. Ha három személynél több ül a kocsin, még külön fizetendő, egy lovasnál 500 K nappal, 800 K éjjel, kétlovasnál 1000 K nappal, 1000 K éjszaka. Az éjszakai idő este 7-től reggel 7-ig tart, Ugyancsak szabályozva van a lakadalom, keresztelő, temetés, bál, színházhoz igénybe vett kocstk dija, valamint a község bette- rületén óraszámra igénybe veendő- kocsik díja is. A közönség saját érdekében jár el, ha a bérkocsok tarifáját, melyet magukkal kell hordaniok állandóan, elkéri, s meggyőződik nem lépik-e túl azt a határt, amely már kihágás és igy rendőrileg büntetendő, — Újonnan építendő gyalogjárók tárgyában hozott képv. testületi határozd most van törvényhatósági jóváhagyás alá felterjesztve. A határozat közérdekű és mindkét vasútállomáshoz vezető útnak gyalogjáróval leendő kiépítését rendeli el a vár| megyei szabályrendelet érteimében a telektulajdonosok költségére ugyan, de a köz- i ség nagymérvű hozzájárulásával. A közér- j dekü határozatot sok érdekelt megfellebbezte. pedig házuk és telkük értékét csak emeli, ha a gyalogközlekedés ott minden- időben biztosítva van. — Vigyázatlan bicikl sta áldozata lett j Bállá Ferenc rétközberencsi főjegyző, akit a vasárnapján délután a öaross-utcán egy arra rohanó biciklis elütött. A főjegyző súlyos I bszárcsonttöréssel a kórházba szállíttatott. Az ismeretlen biciklist nyomozza a rendőrség, — Hirtelen halállal múlt ki Topos! Hona rétközberencsi urileánv október-26-án, aki ismeretlen okból vált meg ifjú életétől. Temetése Rétközberencsen nagy részvét mellett ment véghez. — A reformáció emlékünnepét ünnepélyes keretekben ülte meg a kisvárdai református egyház. Reggel a templomban volt istentisztelet a tanuló ifjúság jelenlétével, délután a ref. Nőegylet műsoros ünnepélyt tartott ugyanott, ahol a közönség szép számmal gyűlt egybe, s élvezt. a lélekemelő ünnepély szebbnél-s'zebb számait. — Az „Ivriá Biztosító R-tság* úgy nálunk, mint külföldi államokban nagy transactiók előtt áll. — Tökét emel a közeljövőben és uj intézeteket kapcsol be érdekkörébe. — A társaság törekvése — a mai viszonyoknak sok tekintetben nem megfelelő — elavult' rendszertől eltérve, mo- l dern elveket és módozatokat bevezetni a i biztosítás terén és ezzel alkalmazkodni a ! mai folytonosan változó alakulásokhoz és gazdasági viszonyokhoz. Már eddig is több jelentős ily .újítással szolgált a biztosítást
