Felső-Szabolcs, 1923 (4. évfolyam, 27-48. szám)
1923-11-01 / 44. szám
Kis vár da, 1923, 1V. évfolyam, 44. szám. Csütörtök, november t. Megjelenik csütörtökön* Előfizetési ár: Negyedév 3000 K, F.gy szám 300 K. Felső'Szabolcs Társadalmi hetilap. A Kisvárdai Alt. Ipartestület hivatalos lapja Felelős szerkesitő: Dr.KASTALY LÁSZLÓ Szerkesztősét és kiadóhivatal: KISVARDA Szt. László utcza 28 Telefon szám tk Kéziratokat nem aduk »U*. Virágok díszítik a virágokat és ezer apró kis gyertya lobogó lángja világítja meg a színes lombokat a temetőkben. A márvány emlékeken halványan verődik vissza a lenyugvó nap tompa vörös színe. Nők, férfiak, gyermekek ünnepélyes arccal, csendesen beszélve, imádkozva állják körül elhunyt kedveseik nyugvó helyét, sok-sok lepergő könycseppen megtörik a kis viaszgyertyák sárgás imbolygó lángja . . . .Emlék ünnep van. Halottak ünnepe. Kevés ember van, akinek nincs még senkije ott lent. Nem sok sir van, amelyre nem tesz senki virágot, nem gyújtott senki egyetlen szál gyer- tyácskát sem. Bizonnyára nem idevaló, nem itt laknak az utódok. De ha jól ismerjük asirkert halmait, tudjuk, hogy majdnem minden temetőben van néhány sir, amely a háborúban elhalt hősök felett domborul. Ezek a sírok, habár ismeretlen hősök pihennek alatta, mindnyájunk sírjai. Ezekhez minden jó magyarnak köze van. Jó, köztiszteletben álló emberek sírja előtt is a jó érzésüek mormolnak ezen az estén egy rövid imát. A hősök sirjánál fájdalom, nem mindig, az ember felejt. A magyar faj bátor, kitartó, ha kell hős; magyar ős erények ezek, amelyek ezer év óta mindig megnyilatkoznak ahányszor a haza úgy kívánta. Hős minden katona, aki az ellenséggel farkas szemet nézve, golyózáporban védte hazáját; elismerés jár azoknak is, kik kényelmesebb helyen az arcvonaltól hátrább végezték a rájuk bízott teendőket. Akár mint hős esett el valaki, akár hátrább, kötelessége teljesítése közben érte a golyó, akár ismerjük a bátor hőst, akár jeltelen a hant, mely porát elfedi: hazáját védte, kötelességét teljesítette, tehát meg kell emlékezni felőle. Ezt a magyar tisztesség, a magyar hála kívánja, a-keresztény morál parancsolja. Hozzatok egy virágszálat, gyújtsatok egy parányi fényt, mondjatok egy rövid imát-az elhunyt hősök emlékeinek. Megérdemlik! Az uj lakásrendelet hosszas tanácskozás után végre megszületett. Ez a rendelet épen úgy mint a többi lakásrendelet kényszer intézkedés, mellyel sem a lakók, sem házi urak nem lesznek megelégedve. Az uj lakásrendelet nagy vonásokban a kővetkezőket rendeli el: A béremelést a bérlővel a bér évnegyed első hónapjának 15. napjáig Írásban kell közölni és az a közlést követő negyed kezdetén lép hatályba. A kincstári haszon- részesedést a bérlő köteles a negyed ötödik napjáig megfizetni. A lakások béremelése akként történik, hogy ez év november 1-től 1923. év aug. 1-től érvényesen fizetett bérnek hatszorosát kell megfizetni, mig az üzletek bérét ugyanúgy nyolcszorosára emeli fel a rendelet. Megadja a lakóknak azt a jogot, hogy ha nem tetszik az emelés, 8 nap alatt a bérletet felmondhatják. A háztulajdonosok feltétlen felmondási jogát már most megállapítja és pedig a lakásokra 1926 év, nov. l.-re, az üzleteket pedig 1925 május hó 1-re. Az uj építkezéseknél az építtető, a bérleti szerződés megkötésétől 8 nap alatti a bérlő nevét eddigi lakását a lakásügyi hatóságnak bejelenteni köteles. A bérleti szerződés jóváhagyásának kérdésében 15 nap alatt kell határozni, ha ez nem történik meg, az jóváhagyottnak tekintendő. (3 ^első-Szabolcs tárcája. Sg? agglegény szerelme. Irta : dr. Kádár Béta. Otthol ü| szobájában, — fényképeket nézeget s mindeniken hosszasabban elmereng, mintha végig szaladna gondolata azokon az egykor oly szépen szövődött, de mindig elszakadt fonalakon, amelyek egyenes, regényes, csalárd, vagy épen lopott utón birtokába juttatták ezeket az emlékeket. Úgy látszik, — a jelen nem köti le — vagy talán szebb a múltja, avagy onnan merit biztatást, kitartást a jövőhöz! Az is lehet, hogy legújabb szerelmére keres a múltjában analógiát, s azon töpreng, hogy ez az uj fonal is elfog-e szakadni; avagy végre megsegítik a párkák, s a lelke mélyébe vésődött kedves arcot nem kell ismét az időnek kitörüinie? Mikor már az utolsó képen is eleget ábrándozott, karjai fáradtan esnek az ölébe, aléltan dűl hátra a széken, mozdulatlanul néz percekig a szemben levő ajtaja kilincsére, — letörli az arcán már hidegen gördülő könycseppeket, hypnotikus mozdulattal cigarettára gyújt, s hirtelen felugrik, magára csukja ajtaját, levélpapírt vesz elő, 9 minden gondolkozás nélkül Írja a levelet: .Megszólítani nem merem, nem tudom ! Úgy érzem, minden kifejezés kevés rideg és hazug volna, hiszen a megszólítás rövid kifejezője akar lenni annak a tiszteletnek, bizalomnak, ragaszkodásnak, annak a vallomásnak, imának, amelynek a levél csak magyarázója I Életem ! — Mindenem I Boldogságom | Ez a három szó képes csak azt az öntudatos érzelmet banálisán megközelíteni — amit egy már tapasztalt férfi érez akkor, amikor számtalan felületes fellángolás és kiábrándu’ás után végre hosszú időn át meggyőződött arról, hogy igazán megtalálta azt, akit keresett, akit addigi szerelmeiben is feltalálni vélt, aki egyéniségét kiegészíti, aki életének irányt szab, annak rithmlkus tartalmat kölcsönöz, munkájához kedvet ad, öröméhez-bánatához megértő társa lehet! Maga az én Életem ! Mindenem ! Boldogságom ! Úgy érzem, hogy a jó Isten sugalta érzelmemet s most a maga kezében van az ö akaratának betelj esedése 1“ Mikor eddig jutott, határozott kopogtatás hallatszott ajtaján. — Egész lényében megrezdült, mint akit nagy bűn elkövetésén értek, hirtelen asztaltejitője alá rejtette a corpus delictit, s úgy nyitotta ki zavartan az ajtót. Egyik barátja jött érte, hogy jourba hivja ahhoz az imádott kis lányhoz, mert ott ma nagy nap lesz a kirándult tisztek szórakoztatására I ö azonban fáradtnak, betegnek érezi magát s azzal a kéréssel kiséri ki a távozót, hogy mentse ki elmaradásáért. Percekig botorkálva, verejtékező homlokkal járkált asztala körül. Látszott rajta, hogy erősen vívódik, látszott, hogy sorsdöntő perceket él át, hogy az a kétségbeesett töprengés a fellázadt szív és a megérteni akaró elme herkulesi tusája s hogy a fényképek — levél — barát és tiszti jour mindmegannyi casus belliként szerepelnek. De eldőlt a harc ; lecsilapult a szív — nyugodtan gondolkozott az ész s újból elővette az elrejtett levelet, s most már nyitott ajtó mellett bátran folytatta tovább: „Nem ! — Tévedtem ! — A jó Isten akarata már teljesült 1 A Maga angyali keze gyönge volna életem durva fonalának irányítására; ártatlan lelke sokszor megseb- ződnék a megértés háládatlan, tövises munkájától, s én akkor fanatikusan hitt eszményképembe csalódnék, kiábrándult, szívtelen — anyagias — individális érték nélküli — átlag, úgynevezett boldog ember lennék! Nem I Én nem akarok ilyen boldog ember lenni! Nekem csalódás, öröm, megelégedés, kétségbeesés, vágyódás és remény-
