Felső-Szabolcs, 1923 (4. évfolyam, 27-48. szám)
1923-09-27 / 39. szám
Kisvárda, 1923, tfegjelenU' csütörtökön. Ejoikötfssi ar: Negyedév 2000 }< F.gy szám 200 K. / P. évfolyam, 39. szám. Csütörtök,--1—»»n. üüf szeptember 27. SZER Felelős szerkesztő: Or. Szerkesztőség és kiadóhivatal; KISVARDA Szt. László utcza 28 Telefon szám 55, Kéziratokat nem adunk rllkza Társadalmi hetilap. A Kisvardai Alt. Ipartestület hivataloslapja A máv. rovására Írja mindenki — és teljes joggal — azt a tarthatatlan állapotot, amely a Nyíregyháza—Záhonyi vonalon uralkodik. Ha nem is mindig, de gyakranHa az ember Debreczen felől jön, s a tiszta, jól világított kocsiból átszáll a záhonyi vonatra, bizony rósz érzés vesz rajta erőt. A sötétséget terjesztő világítás, amely igen sokszor teljesen hiányzik, elegendő arra, hogy a kocsi üléseken lévő zsir vagy talán oiajfoltokat meglátva tisztességes ruhánkkal csak félve és kellő elővigyá- zattal üljünk le; elegendő arra is, hogy a lábunknál lévő gyümöicshéjat, magvacsutkát meglátva az ülés alá berugdossuk. Az állomás hová megérkezel az esti vagy éjeli órákban a perron felőli oldalon egy, azaz egy petróleum lámpával van világítva, ez a lámpa mindenütt az állomás falára van erősítve és annak fényét az állomás előtt lévő fák teljesen felfogják — elnyelik. Az állomás másik oldalán ahol az utasokat szállító vagy váró fogatok felhajtanak, van ugyan lámpa, de nem ég. Tessék elgondolni egy olyan állomáson, mint a kisvárdai, ahol az éjszakai vonatot is 8-10 kocsi várja, milyen mulatságos kiszáliani és csomagokkal felszerelve, a bizonytalan sötétségben kerítéshez, tiltócőlöphöz, fiákkereslóhoz, szivattyuskuthoz ütőd- ve, verődve — ráakadni kocsidra. Nem kérünk lehetetlent, csak azt és annyit, amennyit minden vasút meg ad az érdekelt vidék lakóinak. Tarifa ellenében kérjük. Ezúttal még csak kérjük! És kérdem, utazhat-e szerdán és szombaton délután Nyíregyházáról midőn a hetivásárról jövő jófalusiak, minden helyet megtöltve szorongásig, kedélyes őszinteséggel, nem szégyelve azt, ami természetes, elmesélik egymásnak, amit tapasztaltak, s jó idei kapadohány füstjével illatosítva az amúgy is nehézzé váit levegőt, emlékezetessé teszik utazásodat. Bizonyára olvastad a Nyirvidék szepi 20-ki számában „Nemcsak Dániában bűzlik“ cimü kis közleményt. Teljesen fedi a záhonyi vonalon a mai á a iotot . . . Tehát mindezekből kifolyólag kérjük egész tisztelettel a Máv. üv-ét, szíveskedne a nagymérvű személy- és áruforgalomra val£ tekintettel — amely az edaig többször emelt és ezután még többször emelendő tarifa folytán, kétségtelenül tetemes hasznot hajt a Máv. pénztárába, erre a sok kellemetlenséget okozó kis vonalra nagyobb figyelmet fordítani, s azon több világosságról, több levegőről gondoskodni. K. A borrendelet. A bor előállításának, kezelésének és forga tás tiia^uazasárC nemzetgyűlés vár; tégen nem tárgy : érdekeifazonban vetelnek, miért is latban foglalt rendeletileg fo. delet már a it jelenni. A r szesz” szán borr. zel a megvédeim;. jw.cget, ue a feljavító anyagor a termésből szerzi be, ezzel apasztja a bor mennyiségét is. A rendelet szerint szabad lesz a must besűrítése, a must javítása besűrített musttal, vagy hazai szárított szőlővel a tokaji borvidéken termett must kivételével és csupán azzal a korlátozásai, hogy a musthoz, valamint a vörös bor cet éjéhez természetes cukorhiány pótlására ugyanazon borvidéken (3 Telső-Szctbolcs tárcája. Smlél&önypemből. Valahol. i. Lánysziv meleg kis szobában Illat, derű, csend ősszefoly. Színes lapon — levélpapír — Parányi kéz betűket ir Egy kis kacsó, gyenge, hajló, Valahol . . . Pici levél . . . Piros ajka Csókjaival van lezárva . . , — Holnapután ezidőtájt — Zord tél üli pedig a tájt — Egy diák a tavaszt járja Valahol . . . II. Valahol . . . Hej engemet már Elfeledtek, amint látom. Több vagyok mint az a diák . . . S a levelet mégsem írják, Pedig, pedig a múlt nyáron Hogy ígérték valahol 1 . . Valahol . . . Hej, helyettem már Másnak nyílnak tán a rózsák . . . Csókok hulnak egy kis kézre . . . — Várjak-e még a levélre ? Álmaim tán épp most szórják, Tépik széjjel valahol . . . Bállá Ferencz. Régen. Az ügyvédi iroda ajtaja becsapódott, fordult a kulcs, s aztán a doktor ur ke- : resztül hatolva a sűrű sötét nyári éjszakán egyenesen a cukrászda fele törtetett. Igaz, hogy az már zárva volt, de a bejáró lépcsőzvén ott ült két férfi — a cimborák. — Menjünk a várba, itt bent meleg van, fülledt a levegő. Járjunk egyet Elindultak. Szemük lassan hozzászokott a sötétséghez, s a poros ut közepén szépen karonfogva egymást bandukoltak. Tizenegyet vert a toronyóra mikor a várkert kapuján áthaladtak, s a vártündére éppen „abrájmolt“ a „szalétliben*. i A doktor urnák eszméje támadt: — I igyunk valamit. A vártündére vidám kacagással tette le a hosszunyaku palackot a sarok asztalra, a másik kettőt — melyet előrelátásból már felhozott a pincéből — szépen félretette. Alig fogyott el az első két pohár az éjszakából kifejlődött Karika. Ez az ur egy jól nevelt füstös képű „kellékes* volt. Olyan Zülfi féle szerepkört töltött be az életben, tehát minden lumpolásnál nélkülözhetetlen Kapott egy nagy pohár bort, cigarettát, aztán nem törődtek vele. üehát Karika gyors lábú fiú volt. s hirül vitte a sörház zsalugáteres előszobájában bóbiskoló Kacsarinak, hogy három ur a várban van, s nem vinkót isznak parádés vízzel (parádij hanem tokajit, tehát ebből lehet még valami. Kacsari pár pillanatig számitgatott, s aztán feltette szalmakalapját, meggyujtotta nagy, táblabirós tajtékpipáját, s a cimbalomra mutatva a pipaszárával, csak annyit szólt Karikának : hozzad. A banda elindult. Félóra múlva már a várban pcrladozó hősöket gyönyörködtette a szép szomorú magyar nóta: „Kék attilám szemtanúja, hányszor voltál rámborulva vállamra*. Jött a másik nóta, a másik üveg, s jött a hangulat . . .
