Felső-Szabolcs, 1920 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1920-06-03 / 9. szám
Kisvárda, 1920. Megjelenik: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár: Negyedévre 36 K, Egyes szám 1 K50f. I. évfolyam, 9. szám. Szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági hetilap. Csutorák, junius 3. Felelős szerkesztő: BORBAS GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KISVÁRDA, Somogyi utca 1. sz. Lakásínség. Egy ízben foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel a gimnázium épületének befejezésével kapcsolatban. Most újra szükséget érezzük, hogy szőnyegre hozzuk, mert az immár elviselhetetlenné váló lakásínség elleni panaszok a község határán túl kezdenek hullámzani. Hogyan lehetne segíteni a lakásínségen ? A gimnázium épületének befejezésén kívül mindenesetre az építkezés megindítása volna a legegyszerűbb mód. Munkaerő van bőven. De ezt a közel jövőben, a momentán szükségen segíteni kívánó gyorsasággal nem remélhetjük. A háború okozta konjunktúra az anyagbeszerzését nehézzé vagy épen lehetetlenné teszi. így ezen a legtermészetesebb és szociális szempontból is legkívánatosabb utón nem lehet elindulni. Azért a szükség tanácsolta, sőt követelte expedienseket kell keresnünk a kérdés legalább ideiglenes megoldására. A következő elvek minden nagyobb nehézség nélkül, természetesen egy kis jóakarattal és némi eréllyel keresztülvihetők. A külföldi idegeneket mind vissza kell telepíteni szülőföldjükre, amint már ez nagy részben meg is történt. fl ./Telső-Szabolcs“ Orcája. Ne sirj anyánk . . . Harcoltak mint oroszlánok A népek csatáján, Hirünk, nevünk ott ragyogott A világ négy táján. De hajh, a félvilággal szemben Eltört kardunk, . . . megállni nem tudánk, A dicsőség mezején vérezve, elbukánk. Zászlónk lehanyatlott, lehullt tölgyfalombja, Hőseink körülte nyugszanak halomba . . • Szegény anyánk Kezeit kitárta, Fiait úgy várta . . . És nem jöttek. De helyettük Jött titkon egy hitvány féreg, a szú, Mely megőrlé még megmaradt erőnk . . . Aztán jött hivalgva a gőg, a bosszú, És kivette kezünkből a kényért, Kiszívta testünkből a vért . . . Koldusronggyá tépték hazánk! ó Istenem, Mivé is lett e szép ország! Virágait letarolták, Javainkat mind elorzák . . . Tán még annyi fánk sem maradt, Kényszeríteni kell azokat, akiket a háborús meggazdagodás vagy a forradalomtól való félelem hajtott be a községbe, hogy térjenek vissza oda, ahonnan jöttek. Még akkor is, ha már itt házat szereztek. Ha azelőtt jó volt nekik falun, meg tudtak élni ott is, menjenek csak vissza, hogy helyet adjanak azoknak, akik elől azt elfoglalták. A nagyobb lakások megosztását már elvileg kimondták, de gyakorlati eredményét még idáig nem láttuk. Nem is reméljük, ismerve a szabolcsi és kisvárdai speciális viszonyokat, hacsak a katonság nem szól bele. Nem szabad megengedni, hogy egyesek az olcsón bérelt lakást bútorozva horribilis áron adják ki. Akinek nélkülözhető szobái vannak bútorral, attól el kell venni bútor nélkül, kapja meg a bútorral rendelkező hajléktalan család. Ne legyen megengedve, hogy valaki két lakást tartson, egyiket itt, másikat falun. Pedig ilyen is sok van. Suttogják-buttogják a neveket, s mégsem látunk ilyen irányban intézkedést. Aki falun is tart lakást, lakjék csak ott. Ne vegye el itt olyantól, akit hivatala ideköt. Ha pedig foglalkozása őt is ide parancsolja, tartson kocsit, amin bejárjon. Akinek két lakásra telik manapság, ne sajnálja uraságától ezt a fényt. Majd hódolhat akkor a két lakással való fényűzésnek, ha mindenki fedél alá kerül. Végül a lakáshivatal a hajléktalanok iránt érzett részvéttől áthatva, viselje szivén azok érdekeit, s ne rettentse vissza kényes és háládatlan munkájában a rokoni vagy baráti szálak elszakadásától való félelem. Választási népgyülések. A Kisgazga- és Földmivespárt vezetősége Tiszántúl tartott háromnapos körútja alkalmával Szabolcs felső szegletében több helyen tartott nagyobbszabásu népgyülést- Részletes tudósításunk róluk itt következik. Mándokon. Sokorópátkai Szabó István miniszter különvonattal múlt hó 29.-én este fél 8-kor haladt át községünkön Mándokra utaztában. Kíséretében voltak titkárán, dr. Farkas Bélán kivül Henser István tatai, Szabóky Jenő kalocsai képviselők, Fullér István a párt központi főtitkára, Horthy Béla a nagykaposi, Tomcsányi V. Pál külügyi államtitkár, a mezőkaszonyi kerület képviselőjelöltje, Mar- sovszky Gyula, a párt titkára, «az Uj Barázda belmunkatársa, továbbá ifj. Neviczky János a kisvárdai választási kerület pártelnöke. A helybeli pártvezetőség várta a vonatot, a miniszter rövid üdvözlése után fel is szállottak rá Mózer Ernőn kivül a párt kiküldöttei: Bellovics Gyula, Tutkovics József, Orosz János, Somogyi Barna, SzomMelyen majd a kis madárka Tavasszal uj fészket rakhát. Ó nem csoda, hogy azóta Kihalt a kedv és a nóta . . . Nem csoda, hisz ily bánatot Talán csak a Muhi után Szegény Béla király látott . . És sirt szegény édes anyánk, Szive majd megszakadt, Sirt, zokogott némán, titkon A gyászfétyol alatt. # Ne sirj anyánk, nézz ide ránk, Hisz még vannak hű gyermekid ! Nézd, még most is ott ragyog a nap, Melynek tüzes hő sugári Szép alföldünk acélos búzáit Számunkra majd megérlelik. Nézz szemünkbe, nézd benne a fényt S merits belőle édes reményt! E fényből majd fényes csillag, A csillagból csatacsillag lesz még. Ne sirj anyánk ! Itt szivünkben Él még az a szikra, Melyből egykor tűzvész, Azutáo meg szélvész, A szélvészből vihar, orkán támad ! S e viharban viharzó haragunk, Mint a polyvát, elsöpri majd A koncleső sok gyáva fajt. És akkor, akkor Porba tiport zászlónk Újra felemeljük, Magasan lengetjük r És úgy hordjuk szét Keresztül e hazán. S ha majd aztán Zengő diadallal És felharsogó dallal Visszatérünk, igy szólunk majd hozzád : Anyánk ! lm megtevőnk mindent, Amit bíztál reánk. Visszavivtuk ősi jogod, Hired, neved, dicsőséged, Mit ezer év szerzett . . . Most már tedd le a gyászruhát, Vedd a bíbort, a koronát, Ez illeti a szép Pannóniát. S akkor mind, mind körülveszünk, Lábad elé rózsát hintünk . . . S anya, gyermek Forró csókba’ Eggyé forrva ó mi szép lesz ! Mily boldogok leszünk 1 Ó csak ne sirj anyánk, Csak tűrj, csak várj, Édes magyar hazánk 1 Petheó Jdzsef.
