Felső-Szabolcs, 1920 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1920-05-27 / 7. szám
2 Felső-Szabolcs 1920. május 27. csütörtök. tábori lelkészének fia ilyen kijelentésre vetemedett volna, hisz olyan magyar nemzeti tradíció hatása alatt nőtt fel, amely a legvégső elkeseredés esetén sem adhatott ajkára ilyen hazug beállítású nyilatkozatot. Ismétlem, koholtnak tartottam már eleve ezt a vádat, aminthogy már meg is cáfolták. De két dolgot le kell szögeznem vele kapcsolatban. Lám. milyen agyafúrt módon lehet fegyvert kovácsolni a zsidóság ellen az oktalan németeske- déséért. Továbbá, hogy a még olyan hihetetlen állítást is hajlandó rólunk a külföld készpénznek venni. Felőlünk minden rosszat elhisznek. Ha tehát a mai konjuriktura-magyarok szívesebben beszélnek németül, a Lőwnek imputált állításhoz szolgáltatják a bizonyítékot, mint az Oidipusz tragédiában a kórus a berlini Reinhardt-féle rendezésben. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban felhozzuk azt a körülményt is, hogy a zsinagógában az istentisztelet nyelve német. Ha már nem héber, miért német s miért nem magyar ? A magyar zsidó németül imádja Istenét ? Miért ? Oka nem lehet az, hogy a főrabbi nem tud jól magyarul. Alkalmam volt tiltakozó gyűlésükön meggyőződni arról, hogy tartalmas gondolatait a sti- lusmüvészet összes ékességeivel feldíszített köntösbe tudja öltöztetni s a szónoki előadás meglepő formáinak abszolút biztos használatával el tudja hallgatóit ragadni _ magyarul is. Talán a szent könyvek Írják elő liturgianyelvül a németet ? Ez sem hihető, hisz azoknak keletkezése idején a német nyelvnek csak valamelyik ősanyja élt. Talán ez a nyelv akar összekötőA novellisták szokása szerint kiszínezhetném, mily csillogó verőfény volt a nagy napon, a játszi napsugár hogyan csókolta szőke haját, hogyan verte vissza két szeme a fényt, amint imbolygó léptekkel felém tartott, stb. Dologra térek. Amint mellettem elhaladt, leemeltem fejem díszét, a ragyogó fekete kalapot, eltartottam fejemtől negyven centiméterre, előírásosan égnek szegezett könyökkel elmondtam hozzá egy kezétcso- kolomat, azonban nem mertem odanézni, arcom lángba borult, a verejték végigcsap- zott homlokomon, rohantam tova, alig hallottam a halk feleletet: jó napot. Gyáva legény voltam, az igaz, de fogadta, s ez felbátoritott. Azontúl mindig köszöntem s ön mindig oly kedvesen mondta: jó napot. Ezután első szerelmem egyébként is mozzanatnélküli történetében újra sivár fejezetek következtek. Én köszöntem, ön rábólintott; igy tartott ez jósokáig. Megszólítani, ahhoz nem volt merszem. Egyszer csak a sötét háttérből uj udvarló lépett a porondra: egy kadét. Hah, micsoda gyűlölet forrongott keblemben. Összes eddig elért eredményeimet tönkretette ez az inci-finci gyerekkafona. Nem csoda, egyenruhája, csákója, fehér keztyüje volt, s még valami kardféle is fityegett az oldalán. Ennyi külső hatással az én keménykalapon nem tudott megbirkózni. A kadét győzött. kapocsul szolgálni a másországbeli zsidósággal ? Ez ellen pedig ma, magyar sovinizmusunkban, teljes erővel tiltakozunk. Hát mással akarnak ösz- szekötő nemzeti vagy vallási kapcsot fentartani és nem velünk! Vagy konzervativizmusból, maradiságból ? A nyitott szemmel járó ember az uj időkhöz méri cselekedeteinek irányelveit s az újítástól nem retten vissza. Különben ez nem egyedül az én véleményem. Igen-igen sok kisvárdai zsidó érezi és érezte ennek a helyzetnek fonákságát, s felszólítást kaptam nyilvánosságra hozatalára. Még azt is hozzátették, hogy kenyértörésre is kerülhet a dolog ebben a kérdésben. Érdeke tehát a hitközségnek, hogy belső békéjét az eddigi egység fen- tartásával megőrizze. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha az egyik fél a történeti idők követelései előtt meghajolva, merev álláspontjából enged. Akkor majd nem lehet elmondani a kisvárdai zsidóságról, hogy nem akar nyelvében is magyar lenni. f\ lábbeli. Előző számaink egyikében hirt adtunk a bőrbeszerzési szövetkezet megalakulásáról s örömmel üdvözöltük mint az első lépést a felhajtott árak leszorításában. Most érdeklődtünk, hogy mennyibe is kerül hát a kisvárdai árak szerint egy pár cipő vagy csizma iparos kezétől készítve s a felvilágosítást alábbiakban közöljük. A közönség is okulhat belőle, de meg a most megalakult ármegállapitó bizottságnak is ajánljuk figyelmébe. Természetesen hozzátesszük magunk részéről, hogy iparostól nyertük az információt, ki az alább jelzett árakat számlával nem igazolta. Ha a kisvárdai kereskedőknél szerzi be az anyagot, egy pár cipőre kell 3 kvadHa tudta volna, nagyságos asszonyom, mennyire fájt akkor hűtlensége, milyen terveket szőttem a kadét elemésztésére, mikor láttam, hogy ön mosolyogva lépdel mellette az utcán. — Persze, az uniformisba bujtatott bábot a hölgyek mindig többrebecsülik a civilruhába öltözött nemes szívnél, nekik csak a talmi csillogás kell az igaz férfias érzések helyett, - moralizált akkor bútól csorduló szivem. A kadét annyira elhódította, hogy még köszönésemet sem fogadta. Ez fellázított. Ha te is úgy, gondoltam, én is úgy. A bosszú forrott egész bensőmben, csak vártam, mig eljő az idő, hogy kitölthessem. A kadét a húsvéti szünet után elment, nem lógatta fonákul előre kihajlitott karjával gyiklesőjét. Itt az idő, most jó lennék én is, de fassé, örök fassé . . . Nem kacagni való-e, haragot tartani azzal, akivel még csak nem is beszéltünk. Milyen bizarr helyzeteket teremt az aranyos gyermekkor, mikor csapongó képzeletének szárnyáról a himport az élet durva ujjai le nem szedték. Szakítottam önnel. De természetesen ezt tudtul is kellett adni. Iskolába mentem, ön kinézett a zöld- zsalus ablakon. Itt az alkalom, Jancsi, — u- szitottam magamat, — visszaadni a kölcsönt, ne köszönj, észrevesszi erről, hogy neheztelsz. Úgy is tettem. De a dolog egy kicsit ismét furrán esett. rát felsőbőr (á 125-145 K), vegyük az olcsóbbat, 375 K értékben. Bélés 30 K, felszerelés 30 K, a felsőrész készítése 40 ,K. Eddig 475 K. Talp, talpbélés és kéreg 70-80 deka (á kg 450 K ). Vegyünk belőle 75 dekát, ára 337 K. A segéd munkabére 50—60 K, összesen 863 K. A mester 15—20%-kal elégszik meg, tehát a vásári cipő eladási ára 992 K, kerekszámban 1000 K. Jobbminőségü, úgynevezett váltócipő ára nagyobb, mert a felsőbőr kvadrátonként 40—50 K-val drágább, a segéd bére is több, mivel ennél finomabb munkát kell végeznie, ahoz pedig ügyesebb segédet alkalmaznak ; az alsórészből is több kell hozzá 15—20 dekával. Mindezek felszöktetik az imént kimutatott árat mintegy 400 K-val. A csizma előállítási ára a fenti kulcs szerint már 1600 K-ig emelkedik. Viszont ha a budapesti bőrszövetkezetnél vásárolják a bőrt, akkor egy jómi- nőségü cipő előállítása csak 880 K-ba kerül, ami az 1400 K-ás árhoz képest tetemes áresés. A 115—125 K-ás felsőbőr és a 325 K-ás talp teszi ezt a nagy külömbsé- get, mert Budapesten ennyiért lehet beszerezni az anyagot. Eddig az iparos számítása. Most azt kérdezzük, ha a szükségesnek jelzett anyagokból feltétlenül annyit kell is felhasználni, mint az fel volt sorolva, hol ott az igazság, hogy a segéd egy pár cipő elkészítéséért 50—60 K-át kapjon akkor, mikor már a felsőrész 40 K-ért elkészítve kerül a kezébe, s a tetejébe a mester, aki igy a cipőn semmit sem csinált, csak vállalta és hazaküldte, az előállítási ár 15°/,-át megkapja mellette. Szerezzék be azért az anyagot Budapesten, szállítsák le igényeiket egy kissé, azután le lehet itt-ott csípni a kimutatott anyagnak mennyiségéből is s meglátják, hogy mindjárt olcsóbb lesz a lábbeli. Azt életrevaló eszmének kell tartani, hogy a mészárosoktól a nyersbőrt ők akarják átvenni, mert igy a közbeeső láncos kezek nem kereshetnek rajta, mig a bőr tímárhoz, onnan az iparoshoz jut s ez is jórészét leütné a kimutatott kemény százasoknak. Emelt fővel defiláltam el az ablak alatt, még fel is néztem egy szempillantásra, hogy lássa, hogy észrevettem, — de a kalap, a ragyogó fekete kalap csak nem került le a fejemről. Szép nemes bosszú lett volna, ha — csak igy történt volna. Hanem mikor az ablak alatt büszke fővel elhaladtam, a kinyitott zöld zsaluba homlokomat bevágtam. Hatalmas ütést kaptam, két szemem szikrát hányt bele, de én renditlenül raktam vasalt- nadrágos lábamat tovább, s bár homlokom metszőén sajgott, nem nyúltam volna oda, hogy azt ne gondolja, mintha kalapot akarnék emelni. Amint fogcsikorgatva s orrommal az eget szántva tovább lépegettem, a becsukódó kis ablakból gúnyos kacagás hallatszott utánam. íme első szerelmem története, melynek tudtán kívül nagyságos asszonyom volt hőse. Itt vége szakadt; atyám hirtelen áthelyezésével ez az úgyis nagyon rosszul indult ügy félbemaradt. Mosolyog rajta ugye, de milyen a kisdiák, mi mindenről nem álmodik, s mily kevés boldoggá, vagy boldogtalanná nem teszi. Jól esett ezt ép nagyságos asszonyomnak elmondanom, hogy megtudja, mily szerepet játszott egy szív ábrándvilágában. De ime, nyílik az ajtó, itt van kedves férje. Szinusz,
