Felső-Szabolcs, 1920 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1920-05-23 / 6. szám
Kisvár da, 1920. I. évfolyam, 6. szám. Vasárnap, május 23. csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ár: Negyedévre 36 K, Egyes szám l K 50 f. Felső Szabolcs Felelős szerkesztő: BORBAS GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KISVÁRDA, Somogyi utca 1. sz. Szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági hetilap. Pünkösd. Ha piros Pünkösd napján drága magyar földünk vérrel ázott földjén szertehordjuk tekintetünket, bizakodó reménnyel nézhetünk a jövőbe. A magyarok hatalmas Istene megáldotta két kezünk munkáját. Zöldelő gabonavetések ringanak a rónán, buja fű várja a kasza pendülését, virágdíszt öltött fáink elhullatták szirmaikat, készülnek a gyümölcshozó őszre. A napsugár éltető melege fejleszti, az égen úszó felhő áldásos esője kövériti verejtékes munkánkat. Hajh,, de bár szemünk megelégedetten legel a rózsás jövővel biztató szántóföldeken, mégis ha a pihenés napjául szánt szent ünnepen az áldásért hálát adva Istenünknek, gondos gazdaember módjára végigjárjuk földjeinket, elszorul szivünk. Mig a rónán bolyongunk, a Kárpátok fuvalma lesuhan a nagy magyar alföldre, elhozza a bércek lombjának panaszos üzenetét testvérének, a hajladozó bu- zakalásznak: rabszolgák lettünk. A csíki, gyergyói havasokban temetési dalt zugó nemere végigriog a testvérlakta földön, a Duna-Tisza közén. A Kisalföld langyos fuvalma besirja a Dunántúl bérces dombjait, szárnyára kapva a Balatonból felszálló felhőt s viszi mutatóba szülőföldjének rabláncon sinylődő népéhez. Vajon vihet-e biztató szót ? Csüg- geteg reménnyel, lehorgasztott fejjel járó véreinknek üzenünk-e vele valami megnyugtatót? Piros Pünkösd szent ünnepén bárcsak minket is megszállna a Szentlélek! Bárcsak világot gyújtana elménkben, hogy részvevő szívvel megérte- nők rabláncot csörgető testvéreink e- getostromló jajkiáltását! Bárcsak apostoli, varázserőt adna nyelvünknek, hogy keblünk teljes melegét és meggyőző erejét tudnók belevinni üzenetünkbe: nem, nem, soha! Mert a világ mind a négy tája felől szemrehányó tekintettel, könnyek közt esdve néznek felénk az „igazságos bírák“ ítéletével tőlünk elszakított véreink. Igazságos birák! Vajha az ő lelkűket is megtermékenyítené a Szentlélek isteni malasztja, s belátnák, amit j belátni nem tudnak vagy nem akarnak, hogy a Kárpátok-ölelte földet nem emberkéz, hanem Isten hatalmas és sújtani is tudó keze alkotta eggyé, ezt elválasztani a győzelmi mámor felfu- valkodottságában merheti az ember, igazságnak odaállított, halandó agy kieszelte érvekkel fegyveres jog alapján ideig-óráig papiroson darabokra lehet tépni, de ez az egy test egy lélek ország valóságban sokáig felosztva nem maradhat. Piros Pünkösd napján kerekedő szellő, tovaszálló felhő, vidd, vidd üzenetünket: lesz még kikelet! Mert az áldáshirnök fényes napsugár, földünket öntöző vizek keblérői felgomolygó felhő, a rónán végigsuhanó kalászsimogató szellő, melyek kenyérré érlelik a puszta gabonatengerének tábláit, izes gyümölcsöt fakasztanak a fák virágának méhéből, pirosra duzzasztják a szőlőtő bogyóit, a Szentlélek kegye folytán eszünkbe juttatják bilincsre fűzött testvéreinket, felpezsdítik tunya lelkünket, acélossá teszik izmainkat, s felviharzó lelkesedésünkben véget vettünk bennünket félreismerő s vérrel szerzett örökünket bitorló elleneink pünkösdi királyságának. A népszerűség utján. A Felső-Szabolcs utóbbi számainak egyikében méltattuk a kisvárdai választókerület képviselőjelöltjének, Mózer Ernőnek gazdag erőteljes múltját, nagy alkotó, szervező képességét, törhetetlen keresztény meggyőződését, de megfeledkeztünk arról, hogy egyéb kiválóságait, egyéniségének szinte csodálatos szerénységét pongyolában bemutassuk. Erre bőséges alkalmat adott nekünk a kálvinisták legkiválóbb püspöke dr. Balt- hazár Dezső, a tiszántúli reformátusok büszkesége, aki lelkészavatásra rándult ki Deb- reczenből Mándokra, a Forgách grófok ősi fészkébe. A szelíd ákáckoszoruval körülfont csöndes Mándok alaposan kitett magáért, mert olyan impozáns ünnepséget rendezett a püspök tiszteletére, hogy díszére vált volna még a nagykőrösi eklézsiának is. De ne menjünk Nagykőrösre, mert mit szól hozzá majd Kecskemét, hanem maradjunk a tárgynál, hogy mit mondott Baltha- zár Dezső, amikor elkísértem a kisvárdai állomásra: — „Hanem ez a Mózer — szólt a püspök az ő szelíd, fenséges hangján, — imponál nekem az ő véghetetlen nagy szerénységével ! Ezer képviselőjelölt közül legalább is kilencszázkilencvenkilenc fölhasználta volna az alkalmat s ha nem is politikáról, de a hazáról és az egyházról kivágott volna egy szónoklatot, hogy magára vonja a figyelmet!“ Ha valamikor valamelyik szobrászunknak eszébe fog jutni a szerénység szobrát megmintázni, akkor tiszta lélekkel ültetheti le maga elé Mózer Ernőt modellnek. Az ő szerénysége túlnő minden határon. Ezeket a kereteket csak puritánságának nagysága tudja elhomályosítani, mert Ő minden emberi gyarlóságot megért és testvéri szelíd szívvel mindet megbocsátja. Talán kevesen ösmerik az életben úgy az emberi gyönge- séget, mint Mózer és kevesen tudják azt oly sok elnéző jósággal végigkísérni. Ezek után megérthetjük azt, hogy miért kisérik oly nagy szimpátiával hívei végig a kerületben, mert rövid itt tartózkodása alatt már oly sok barátot szerzett szerénységével, hogy az a gárda, amely őt szeretettel körülveszi, törhetetlen kitartással viszi előre az ő zászlóját: a népszerűség utján. E sorok írója ösmeri legjobban az ő egyéniségének és harmonikus lelkének mélységeit és egész nagyságát. Egy jellemző kis epizódot jegyzek ide föl, amely minden ember előtt toronymagasságra emeli Mózer Ernő puritánságát. Amikor a Dunántúli választásokat szervezte, neki eszébe se jutott, hogy valahol föllépjen. Fz a tulnagy szerénység föltűnt aztán a pártvezérek előtt is s az egyik biztos kerületet kijelölték a számára. A párt szervezői leutaztak a kerületbe s alaposan munkába vették, hiszen érthető is volt, mert a kisgazdapárt népszerű igazgatójának szervezték a kerületet. Mikor a beszervezéssel már készen voltak, táviratban értesítették Mózert, hogy jöjjön, mert ismeretlen hívei türelmetlenül várják. Távirat táviratot váltott, mig végre Mózert ki lehetett csalni a kisgazdák impozáns fészkéből, az Esz- terházy-utcai palotából. A párt agilis szervezői néhány állomással elébe mentek informálni a kerület hangulatáról. Elmondták neki, hogy mit Ígértek a választóknak: tavaszra olyan sima lesz a kátyus országút, amely a faluba vezet, mint a tükör, mert a nagyságos képviselőjelölt ur kikövezteti. Mózer barátom összeráncolta szelíd homlokát s a legközelebbi állomáson azzal búcsúzott el derék szervezőitől, hogy akkor — keressenek az urak olyan jelöltet, aki az önök Ígéretét teljesíteni fogja, — s a legközelebbi vonattal visszautazott Budapestre, mintha semmi sem történt volna. Tömöri Jenő. Irógépszallagok mindenféle nagyságban kaphatók Klein Gyula könyvkereskedésében
