Felső-Szabolcs, 1920 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1920-05-20 / 5. szám
2 Felso-Szabolcs 1920. május 20, csütörtök. Természetesen szükséges az egész épület teljes befejezése, nem elegendő annak egy részével elkészülni, mint azt sokan megfelelőnek tartják. Leg- fellebb a felszerelés maradhat meg a mostani, ebbe belenyugszunk még a háború okozta ipari, gazdasági és pénzügyi kedvezőtlen konjunktúra következtében. De az épület befejezéséhez szükséges összeget elő kell teremteni, és elő is lehet, mert a helybeli bankok közismert agilitása sohasem zárkózott el a még olyan nagy ipari vagy kereskedelmi vállalkozásoktól sem, s bizonyára ez esetben is szívesen rendelkezésre bocsájtanák a szükséges tőkét. A fentebb vázolt okok parancso- lólag követelik tehát az ügy gyors elintézését, nem szólva arról a szégyenről, amely érhet bennünket azzal, ha a diadalmámortól megittasult „legyőzőink“ azt mondhatják : ezek „nem, nem, soház“-nak politikai okokban rejlő elmaradottságukban ! Akkor igazán arcpirulás nélkül hánytorgathatják „erkölcsi és szellemi fölényüket.“ Valaki azt kérdezhetné : miért kell ezt nekünk hallanunk ? Ettől az államnak fájjon a feje ! Nem úgy van. Változtak az idők. Eddig az állam volt a gazdag, az áldozott a magánosokért. Most az állam szegény, polgárai va- gyonosodtak meg, tehát szerepet kell cserélni. Társadalmi akció vegye kezébe a dolgot, a helyi hatóságok is ráérnek már a krumpliszállitások lebonyolítása után ezzel az égető kérdéssel foglalkozni. Vagy pedig el kell árverezni az épület meglévő anyagát; akad rá erkölcsi testület, hogy abból máshol épit a kultúrának templomot, ha már az itteniek annyira müveitek, hogy nem tartják szükségesnek a kultúra hajlékáról és a kultúra szolgáiról a nagy célhoz mért komoly lelkiismeretességgel gondoskodni. Bőrbeszerző szövetkezet Kisvárdán. Folyó hó 16-án igen népes gyűlést tartottak a kisvárdai cipész- és csizmadiamesterek a csizmadiaszinben egy bőrbeszerző szövetkezet létesítése tárgyában. Az eszme Dicső Ferenc és Boronyi József ügybuzgalmát dicséri, akik nem ismertek fáradságot és akadályt, hogy ezt a közgazdasági szempontból nagy horderejű vállalkozás útját egyengessék. Összeköttetésbe léptek a Budapesti Cipészmesterek Anyag- beszerző és Termelő Szövetkezetével, hogy az fiókot állítson Kisvárdán, s Így a bőruzsorát letörje. Nevezett központi szövetkezett a gyűlésre két megbízottját, Bedeő József és Sirtl Károly felügyelőbizottsági tagokat küldte ki, hogy nevében a kisvárdai szakiparosokkal tárgyaljon. Kifejtették óriási előnyeit a szövetkezet megalakulásának, ismertették a szövetkezet anyagi helyzetét, melynek 1919 év végén 10 és fél millió K. vagyona voit, ugyanezen év nyeresége majdnem 900 ezer K., melyből a részvényekre 6 % 4 % külön osztalékot fizetett. Ha a központi szövetkezet a komműn és a román megszállás alatt 10 0/o*°t tudott a részvények után fizetni, valószínű, hogy a nyugalmasabb munkásévek folyama alatt ezt az eredményt még túl is szárnyalja. A szövetkezet különben a minisztérium hathatós támogatása alatt áll, sőtt Pálffy Albert kisipari kormánybiztos ezt szövetkezetét a- karja megtenni az anyagot egész országban elosztó szervvé. Mivel a szövetkezetnek ma már alig három évi fenállása után 100 ezer K. tartalékalapja van az eredetileg 100 K névértékben kibocsájtott részvények árfolyama 150 K. Előadta továbbá a két budapesti kiküldött. hogy megfelelő számú részvények aláírása mellett sem remélhető a fióknak Kisvárdán való rögtöni felállítása. Mig ez azanban megtörténik, a részvényes tagok vásárolhatnak a bpesti központnál. Gyűjtsék össze a pénzt a megfelelő mennyiségű a- nyagra, s megbízottjaik utján a központ kiszolgáltatja a kívánt bőrárut. Egyelőre hitelt a központ még nem tud nyújtani, de ha a békés állapotok konszolidálódnak, erre is van kilátás. Anyagot nem szabad többet vásárolni, mint amenyit ki-ki fel tud dolgozni, hogy lánckereskedelem ne sarjadzék a központ tevékenysége nyomán. Természetesen e tekintetben a mestereket szigorúan ellenőrizik. A bőr kg.-jának mai ára 415- 425 K. között ingadozik, ami az itteni 480 K.-ás árhoz képest nagy esést mutat. De ezért a pénzért még hozzá jóminőségű a- nyagot szállít a szövetkezet. Közgazdasági szempontból nagy jelentőségi van ennek a dolognak, mert ha a munkás olcsóbban kapja az anyagot, olcsóbban is tudja adni a fogyasztónak. A vidéki mesterek bevonása is üdvös volna a szövetkezeti eszme szempontjából. A részvényesek, ha kilépnek, bejelentik ezt a szándékukat a központnál, amely tudomásul veszi és befizetett tőkéjüket egy év leforgása alatt hiánytalanul visszaszolgáltatja. Az ismertetés befejeztével Boronyi József, a cipészmesterek testületének elnöke ismertette azt a felháborító eljárást, mely a bőrkereskedők részéről tapasztható. Drága pénzen, silány árut adnak, hozzá meg kur- tán-furcsán is bánnak állandó vevőikkel, az iparosokkal. Viszont az iparos a rosszminőségű anyagból készített portékáért épugy kénytelen megvenni az árt, mint a jóból, s ha a rossz anyag következtében idő előtt tönkremegy a lábbeli, még a bíróság előtt is felelnie kell érte. A kereskedő Így hárítja át az iparos nyakába a felelőséget a silány anyagért holott busás hasznát látná akkor is, ha a 480 K.-ért prima árut adna. Több apró tájékoztató kérdés feltevése után a gyűlés egyhangúlag kimondotta határozatiig a szövetkezet megalakítását s hozzá fogtak a részvények jegyzéséhez. Mivel a központi kiküldötteknek elegendő blanketta nem állott rendelkezésére, a további aláírásokat Dicső Ferenc és Boronyi József elnököknél kell eszközölni. A jegyzet részvények árát ugyanők összegyűjtik s felkül- dik a központnak, az a névreszóló részvényeket kiállítja és leküldi. Csak dicsérni tudjuk a kisvárdai cipész- és csizmadiamesterek összetartását, mert azt láttuk, hogy mindegyikőjük akar részvényt jegyezni. S ha a bőrárak megócsulnak, ők is olcsóbban adják az árut, igy becsületes hasznuk mellet ők is megélnek, s a vásárló közönség sem fog örökös panaszaival a túlhajtott árak miatt nekik szemrehányást tenni. Bár más téren is rájönnének már arra, hogy szövetkezésben az erő. IillM iltstk i mmiiú iltt tii. Községünkben, mint az ország minden helyén, megdobbant a magyarság szive, s az édes hazánk területét megcsonkító, lassú halálra kárhoztató békeszerződés aláírása ellen a különböző erkölcsi testületek is felemelték tiltó szavukat, jóllehet Kisvárda nemzeti érzéstől áthatott lakossága a Liga f. hó 9-én tartott népgyülésén impozáns módon foglalt állást a békeszerződés elfogadása ellen. A kölönböző testületek gyűléséről alábbiakban emlékezünk meg. Kisvárda község képviselőtestülete f. hó 12-én tartott gyüléa sén foglalt állást a békeszerződés aláírásé ellen s a következő határozatot terjesztett- a kormányhoz: Azt a békét, melyet elleneink igazságtalan kapzsisággal reánk akarnak erőszakolni, magyar ember nem fogadhatja el. Nem nyughatunk bele, hogy ezer esztendős hazánk szent földjét szétmarcangolják, nemzeti létünket sirba temessék, megfosszanak a megélhetés lehetőségétől és szégyenletesen megalázzanak. Felemelt fővel, bizakodó reménnyel visszautasítjuk abban a biztos tudatban, hogy hazánk területének épségét, függetlenségét a hazafiul lelkesedés által fokozott önerőnkből képesek leszünk kivívni. Épen ezért tiltakozunk a békeszerződés elfogadása és aláírása ellen. Az ált. ipartestület ugyancsak 12-én a csizmadiaszinben népes ülést tartott, ahol tiltakozásukat fejezték ki Magyarország fel- darabolása ellen. Az ülésen Tömöri Jenő fővárosi hirlapiró, a csengeri kerület képviselőjelöltje ismertette az entente kegyetlen békeszerződésének intentióit, amelyek hazánkat teljesen tönkretennék, ha elfogadnók. A gyűlés egyhangúlag elfogadta a Horthy kormányzó 0 Főméltóságához intézett tiltakozó táviratát. A róni. kát. hitközség egyháztanácsa és a rám. kát. iskolaszék f. hó 9-én d. u. 4 órakor tartotta tiltakozógyülését a parókián. Petheő József apát-plébános ismertette a napirenden lévő tárgyat, mely után egyhangú határozattal tiltakoztak a békeszerződés elfogadása ellen s erről táviratilag értesítették a kormányt. A gör. kát. hitközség tiltakozó gyűlését szintén ezen a napon tartotta. Bellovics Cyula plébános ismertette a hívekkel a hazánk jövendő fejlődését tönkretevő békeszerződés céljait, melynek vissza* utasítása mellett foglalt állást a gyülekezet. A Kisvárdai Földművesek Egyesülete szintén aznap tartotta tiltakozó gyűlését a békeszerződés elfogadása ellen. A gyűlésen Tényi Gyula egyesületi elnök ismertette a békeszerződést s rámutatva annak igazságtalan voltára határozati javaslatot terjesztett elő annak aláírása ellen, melyet a gyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadott s egyben megbízta az elnököt, hogy azt a kormányhoz juttasa. Tiltakozó gyűlést tartott kivülök az áll. polg. leányiskola tantestülete és ifjúsága, továbbá az áll. polg. leányiskola gondnoksága, a Kisvárda-vidéki népnevdésügyi egyesület, a kisvárdai ág. ev. egyház, a kisvárdai ref. egyház, a helybeli tüzoltótestület, az áll. elemi, iskolák tantestülete és ifjúsága, az áll. elemi iskolák gondnoksága. F. hó 16-án az autonom orth. izr. hitközség tartott tiltakozó gyűlést, melyen Rosenbaum Mózes főrabbi hazafias lelkesedéstől áthatott költői szárnyalásu beszédet tartott, gondolat- menetét rövid foglalatban itt adjuk : Imában fordul a Mindenhatóhoz a hazáért és Horthy kormányzó Ó Főméltóságáért, (éljen) mindazokért, akik hazánk sorsán aggódnak s annak javát előmozdítják. Politikai kérdésekkel a hitközség nem szokott foglalkozni, mert azok úgyis körvonalazva vannak a szent tanokban, melyek megkövetelik az istenfélelmet és hazaszeretetei, megtiltják az államfelfor- gatókkal való közösséget. De ma szükségét látja, hogy politikai kérdést hozzon szőnyegre. Nem eszmecserét folytatni, nem vitatkozni gyűltek most össze, hisz olyanról van szó, amiről mindnyájuknak egy a meggyőződésük : megmenteni a hazát (úgy van) ; s nem méltó a zsidó névre, aki
