Felsőszabolcsi Hírlap, 1919 (32. évfolyam, 1-14. szám)
1919-01-12 / 2. szám
1919 január 12. FELSŐSZABOLCS! HÍRLAP 3 — Nyilvános nyugtázás. A kisvárdai izr. nőegylet és népkonyhájának adakoztak : Zuckerman Arnoldné (Lövő) 400 K. Fodor Zsigmondné, Radó Adolfné, Halasi Mórné és Molnár Józsefné 100—100 K., Vadász Mórné és Vadász Dezsőné 60— 60 K., Pallai Józsefné 30 K., Pallai Bé- láné 25 K., Dr. Barta Samuné 20 K., Berger Jakabné 20 K. és 1 kg. gerslit, nyolc fej káposztát, Berger Hermanne 10*K., Fischer Vilmosné 10 K. és 1 kenyeret, Berkovits Miksáné 1 mm. fát 2 zsák burgonyát, 3 kg. grízt. 1 liter zsírt, egy fél véka babot, 1 kenyeret, N. N. 8 tojást. Dr. Lukács Ignácné 3 kenyeret, Weiszberg Józsefné 6 tojást, 1 kgr. grizt, Fried Izidorné 1 kenyeret, hagymát, babot, tengeri kását, Hochman Mőr- né 10 K. és 3 kenyeret, Szántó Árminná 4 kenyeret, 3 kg. babot, Kovács Samuné 1 kg. mákot, Reizman Lajosné 1 kg. zsírt IV* kg. lekvárt, Spitz Dezsőné 2 kenyeret, Berkovits Elekné, 1 kenyeret, l1/* lekvárt, 3 kg. kenyeret. Fogadják a jótékony adakozók az egylet nevében is hálás köszöneternet. Diner Edéné nőegyl. elnök. színház. Úgy látszik, kedves Laczi pajtás, elhatároztad, hogy mégis csak kirequirálsz belőlem egy „kritikát“, mert te „népjólé- ret“ csinálsz s igy nem érsz rá kritizálni (majd kritizálnak ezért téged — ne búsulj). Hát jól van. Ám legyen! Nesze neked kritika! Szegény boldogult Krémer korában mindig igy kezdtétek: „Újra megjöttek Thália felkent, meg kent, vagy kikent papnői“. (Az igekötőkre biztosan nem emlékszem,) — igy ezen sablonos bevezetéstől eltekinthetek és rögtön kezdhetek kritizálni. „Hohó! Álljunk meg egy szóra!“ — — mondod ne, bándsd őket, ne kritizáld ie őket, mert messziről jöttek, de meg le még úgy sem tudsz játszani, mint ők, pedig nem is vagy „aktor“ s csak nem kívánhatod, hogy minden mester egyúttal parmüvész is legyen. Hagyd őket! Az biztos, hogy voltak már szebb díszleteink, jobb zenekarunk, jobb társulatunk vagy mondjuk : volt itt társulat, melynek voltak díszletei, zenekara, ruhatára, sőt! . . , de most Uraim, háború van! „C’est la Guerilla.“ H|a „máskor néked muzsikáltak“ most csak egy árva zongora itt ott hangot adó billentyűje is megteszi, Az énekek elien sem lehet kifogásod, mert a színpadi gixerekért bőven kárpótol a „magasabb régió' — vulgo karzat, melynek egyes mű- és zeneértő látogatói párhuzamosan énekelnek a szereplővel drámát és operettet egyaránt. Szóval egy kis „jótékony zaj“ tuion íu! is akad és mindezt ügyelembe véve csak gratulálni lehet a közönségnek, mely e harci zaj közepette is tisztán ki tudja venni a súgó bugását, ki is igyekszik a szöveg betanulása körül támadt hiányokat — jobb ügyhöz méltó buzgalommal kipótolni De legyünk elnézők, sőt hálásak Sajó direktor iránt, ki ebben akirongyolódott állapotban jól-rosszul, de mégis feledtet velünk egy-két órára gondot és but. A direktor ezen érzelmi momentumokat társulatata megszervezésénél bizonyára számításba is vette, midőn társulatát nem „maximálta“, sőt a legminimálisabbra szállította le, gondolván: „Klein aber herzig!“ Sebaj, majd megnőnek — megszaporodnak, mire kitavaszodik. Mert hát van köztük, a kik bátran kiállhatják a kritikát. Varga Béla mindig élénk, jókedvű, kitünően táncol, vannak ötletei, minden szerepét igen jól megjátsza. Pap László — jóképű fiú, — tiszta orgánummal, játéka átgondolt, az éneke ellen sem lehet különös kifogást emelni s ha néha-néha el- vagy felcsúszik a a hangja, az nem baj, lassan megszokjuk igy is. Toldy Zoltán bátyánk is derékül „megcsinálja“ a maga dolgát. Meg a többi, meg a többi férfi szereplő is szerepel, A nők közül: V. Kovács Hanna kérje kölcsön a férjéről írtakat és kész a róla szóló re- feráda nőnemű kiadásban. Tábori Terns most bontogatja drámai szárnyait és nem csalódunk abban a föltevésünkben, hogy szép színész pálya előtt áll. Szépen, érzéssel játszik, kitünően szaval, jól öltözködik, sőt kellemesen énekel. Nekem legszimpatikusabb régi ismerősünk, Szécsy Emma. Legjobban tudja a szerepeit, mindig kifogástalanul öltözködik, játszik, táncol, énekel — mein Liebchen, was willst du noch mehr (?) s mint ilyen a társulat egyik erőssége. Az előadott darabök elég körültekintéssel lennének összeválogatva, közönség pedig annyi, mint rostán a lyuk. Csakhogy ... no de nem kritizálok, hagyom azt a jövő heti számba. Ha pedig nem vagy megelégedve kedves Lacikám, hát hadd kritizáljon már más is, hadd legyen másnak is . . . Lázár Ferdinánd. . . .! 1 \l APOLLÓ MOZGÓ ___• im »f 111 y n —«.■in »iiiw * -Á \ ' g Ma vasárnap 12 ép két előadás délután 4 és este 7 órakor. ji A Maharadzsa I !| gyöngye f * ■[ A napokban fellép Collini az arany- | kezű büvészmester. * 5f íl-------------------------a„., _(,«'«.• :IIIIIIMII«H>MIMiU11 a 11; i>« e • a 114^ r i' • rr ■ r« v«i * vki 1»m. >-a KÖZGAZDASÁG. Kereskedők figyelmébe. A debreceni kereskedelmi iparkamara felhívja érdekeltségét annak közlésére, hogy vidéki cégek tulajdonában vamiak-e olyan áruk és mily mennyiségben, amelyek a volt osztrák tartományok és a volt Horvát-Szlavonor- szágok területén 1918 évi okt. hó 21-ike előtt vásároltattak és hogy ezen áruk közül melyek vannak kifizetve? Epenugy jegyzék terjesztendő fel azon árukról is, amelyet volt osztrák és volt horvát-szla- von országi honosok 1918. okt. 31-ig vidéki cégektől vásároltak ás amelyek ez- időszerint még nem szállíttattak el, vagy szállítás közben magyar területen feltartóztattak. A/, u'óbbi jegyzékben is feltüntetendő, hogy a szóbanforgó áruk közül me lyek fizettettek ki. A jegyzékre a Magyar- országgal szomszédos uj államalakulatokkal folytatandó árucsere tárgyalások szempontjából volna szükség. Bejelentések írásban legkésőbben f. hó 15-ig a kamarához intézendők. Belmunkatárs és kiadőhivatalvezető DÉNES MÓR. Wyilttér’) Nyilatkozat. A midőn becses lapjának 1918. évi december hó 22-iki számában a pénzügyőrséget is érintő cikk megjelent, kö- telességszerüen megállapítottam a cikk szerzőjét. Megtudakolandó azt, hogy honnan merítette adatait, felkerestem őt s ez alkalommal tudomást szereztem az Alispánhelyettes ur előtt 1918. december hó 19 én tett és esküvel megerősített vallomásról, amely vallomás alapján a cikk megiródott Bár a vallomásttevőről tudomást szereztem, a helyreigazításomban mégis a vádaskodó névszerinti megemlítésétől eltekintettem és gorombáskodás nélkül csupán a tények cáfolatába és ezen cáfolat igazolására szorítkoztam. De ime a nyul a bokorból kiugrott Sziklai Árpád személyében. Először is előkelőén gorombásko- dik. Nem úriember, nem collega, szeny- nyes lé, bodza-puska, fityfirity stb. Ezt Sziklai Árpád bizonyára a „Korbács“, a „Fütykös“ vagy más hasonló nevű lapokból olvasta. Hát jó! Legyen ő az úriember. Láttam én már nagyzási mániában szenvedőket. Másodszor oedig Sziklai Árpád nyilatkozata oly kertelés, amely inkább a „Kakas Mártonéba való. Hogy ne kertelhessék jobbra-balra, térjünk a lényegre s öntsünk tiszta vizet a pohárba Keressük csak az igazságot Ne hozakodjék kiszínezett lapáliákkai elő, mert itt nem azok a íapáliák fontosak, hanem az, hogy ki állított valótlant a vizsgálatnál. Ezt kell tisztázni, addig is félre azzal a szeny- nves lével, mert az a bodzapuska vissz- szafelé talál elsülni. Ezért most azt kérdem Sziklai Árpádtól : Ki nyilatkozta 1918. évi december hó 19-én az Alispánhelyettes urnák jegyzőkönyvbe többek között, hogy a pénzügyőrök már 3-án mindannyian beteget jelentettek s igy azok használhatatlanok voltak és a csendőrőrmester jelentése szerint szolgálatukra már 2-án sem lehetett számítani. Eskü alatt pedig ki tette eme vallomást : „Tény az, hogy a pénzügyőrség tagjai be lettek hozzám osztva, de azok nem kiképzett katonák voltak s igy nem mertem a magam és csendőrségem életét kockára tenni s mindössze annyira alkalmaztam őket, hogy 2 embert hagytam a laktanya őrzésére, mikor mi a laktanyát elhagytuk.“ Ezekre kérek nyilt választ. Ha Sziklai Árpád azt jelenti ki, hogy ő nem tette eskü alatt eme vallomást, készséggel tudtára adom, hogy kitől kaptuk, — az első cikk irőja és én — az eddig megdöntetlen információt. Hirlapilag azonban már nem reflektálok nyilatkozatára, mert undorodom a a szennyeslétől. így ! Satis ! Kanyő Imre. E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.
