Felsőszabolcsi Hírlap, 1919 (32. évfolyam, 1-14. szám)
1919-03-30 / 13. szám
XXXII. évto|y«m Kisvárd«, i9i9. március 30. 13. szám Megjelenik hetenkint kétszer csütörtökön és vasárnap SZOCIALISTA ÚJSÁG A kisvárdai Szociálista Párt hivatalos közlönye. Telefon szám 120 és 35. Egyes szám ára 20 fillér. Népuralom! Nincs is annak még oly hosszú ideje, hogy az egykori kisvárdai „Néptanács“ egyik emlékezetes ülésén egy érdekes szóharcnak voltunk tanúi. A szociálista párt emberei akkor vonultak be első Ízben az úri osztály zártkörű társaságába és amikor a párt vezetője az asztalra ütött és azt mondotta, hogy ha a polgári osztályok nem em- berelik meg magukat, ha nem lesznek adakozók, ha nem enyhítik maguktól — kényszer nélkül — a háborútól elgyötört szegénységet, — akkor jön a nagy leszámolás és a proletariátus ellágyulás és kímélet nélkül fogja őket utjából félrelökni . . . Akkoron pedig felállt a polgárság egyik képviselője, aki mindig — ép úgy mint társai — szívesen és sokat keresett. Erélyes hangon, erejének teljes tudatában kikelt a fenyegető hang ellen és amint és ahogyan érveit, olyan volt, mintha a régi viiág nem agyag lábakén, hanem megingathatatlan vasoszlopokon állana. Sokan — oh nagyon sokan — úgy láttak, hogy ez tényleg igy van, noha megmagyaráztuk nekik, hogy nem az asztal- raütésben, hanem az időben és abban van a fenyegetés, hogy a világháború szörnyűségei közepette a torozók pártja egy pillanatig sem tudott irgalmas szeretettel közeledni a szenvedők pártjához. Azután eltelt egynéhány hónap, amely alatt láttuk, hogy semmi érzelmi közösséget, semmi megértést, sőt még csak egy haladó szellemű politikai átváltozást sem akar a polgárság. A közönyösségnek és az apátiának emez állapota azonban nekünk nem volt meglepetés! Egy pusztulásra érett, bűnös reneszer agóniája volt ez és azt is elmondhatjuk, hogy nem volt a haláltusában semmi nagyvonalúság, semmi hősi gesztus, hanem csak szenny, szégyen és bűntudat megdöbbentő gyávasága. A proletariátus méltán tehet magának szemrehányást, hogy miért nem intézte hamarabb a döntő rohamot a polgári rend rablovára ellen, miért hagyta magát végei láthatatlan időkön keresztül egy véres kalandba belehajszolni és miért tudott hinni abban, hogy van erő és van erkölcs a polgári rend céljaiban. A nyugati nagyhatalmak demokráciájának kíméletlen mohósága kellett ahhoz, hogy végleg kiábrándítsa a halálraítélt Magyarország dolgozó népét abból a tévhitből, hogy a polgárságot demokratikus eszközökkel jobb belátásra lehet kényszeríteni. A burzsoázia termelő „rend je“, mely lényegében nem volt más, mint rablási, kiuzsorázási és a népbutitási lehetőségek végtelen fokozása, nem tagadta meg magát a francia, angol, cseh, román és a szerb tőkésosztálynál sem és a vesztét érző embe. élnivágyásával lehet talán csak megmagyarázni azt a mohóságot, amellyel a szabad magyar munkásosztályt elnyelni, megsemmisíteni akarták! . . És lám mennyire kijózanodtak! Már vonnák vissza az antant csatlósai Vyx alezredes és társai, a halálos ítéletet és a proletárdiktatúra nagyszerű ereje — úgy hisszük már itt is — ahol pedig az őszi forradalomig minden „törvény“ és minden „szabály“ a helyi hatalmasságok szájaize szerint igazodhatott — megtörte a tőke Vyxjeit és apró Napóleonjait. Az egykori „Néptanács“ azóta megszűnt és átadta g helyét a Munkás-, Katona- és Paraszttanácsok korlátlan hatalmának. Az asztalraütés jelképe azóta élő valósággá vált és most a doigozó milliókon múlik, hogy a népuralmat becsülettel megőrizze. Ebben a nagy küzdelemben nem állunk egyedül! Velünk van az elég Világ minden munkásemberének forradalmi aka rata, amelyet le fognak sújtani a régi rendszer minden bűnére és összes népcsalóira ! Magyar és Oroszországban már fennen lobog a szabadságot hirdető vörös lobogó! Vörös hadsereg, vörösőrség, fegyelmezett és kitünően felszerelt munkásgárda áll készen nálunk is arra, hogy minden belső és külső ellenséget azonnal megsemisitsen. És bízva bízunk abban, hogy ennek a sokat szenvedett világnak minden munkásnépe, a mi proletártestvéreink, szintén megcsinálják a maguk felszabadító forradalmát és nem lesznek a magyar proletárköztársaság hóhérai! Flamm Jenő. Felsőszabolcs forradalma. Az ántánt államok, amelyek a négy és félesztendős háború egész folyama alatt azt kürtölték világgá, hogy ők a nép, a munkásság megmentését tűzték ki céljukul, 1919. március 20 án elárulták, hogy a világgá kiabált sok frázis mögött a csatlósaikul szegődött cseh, román és szerb tőkés osztály megtartása lappang, amelynek amúgy is telt gyomrába be akarták még vinni a mi ..országunk területét is hosszú évszázad után immár felszabadult és jogokhoz jutott munkásságává! együtt A temérdek vérvesztesség, amely bennünket az imperialisták által reánk kényszeritett súlyos háborúban annyira •cgyöngitett, nem vette el azonban az erkölcsi erőnkét, hogy szabadságunk, emberi jogaink megvédelmezésére újból fegyverhez ne nyúljunk, bármennyire nem szívesen tesszük is. A türelemnek vége szakadt s március 21-én a magyar munkásság egyhangú lelkesedéssel kikiáltotta a proletárdiktatúrát. Ez a dicső nap egy pillanat alatt elseperte azokat az uralkodó osztályokat, amelyek az országot ebbe a szerencsétlen állapotba belesodorták és felállítva azt az egyedül helyes elvet, hogy az ország sorsának az intézését csak azok láthatják el, akik annak javáért dolgoznak is, a munkásság vette kezébe az ügyek vezetését, hogy szabadságát, függetlenségét. jogait és kenyerét minden külső és belső ellenségtől megvédelmezhesse. A proletárság eme döntő lépésének alapföltétele, proletárság teljes egysége megvan. A történelmi szükség parancsára a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi pártja, amely az első forradalmi idők után szétszakadt, egyesült s mint a. Magyarországi Szociálista Párt együttes erővel, törhetetlen akarattal és szilárd elhatározással fogja kivinni az országot abból csávából, amelybe a kapitalizmus szolgálata belesodorta. A küzdelemben nem áll egyedül a magyar proletármunkásság, mellettünk a szovjet Oroszország, velünk érez a világ minden proletárja, akiket a szükségszerűség belehajt hasonló forradalmi lépésbe. A kormányhatalmat a párt megbízásából a Forradalmi Kormányzótanács vette át, amely az országban megszervezett Munkás,- Paraszt- és Katonatanácsok diktatúrájával gyakorolja a törvényhozói végrehajtói és bíráskodó hatalmat. Ennek a bontakozó uj rendnek legfőbb alaptétele a munka. Az uj magyar Tanácsköztársaságban csak az eszik, aki dolgozik. Letűnt a kapitalizmus kizsákmányoló rendje helyette az igazi dolgozó tömeg jutott hozzá a kormányzáshoz a tanácsköztársaság minden szervezetében. A munka becsülete nagyobb lesz tehát a jövő világában, épen azért szívvel lélekkel munkálni kell a jövő kiépítését mindenkinek, aki eddig is dolgozott. De jaj annak, aki a proletariátus uralma ellen fel merné emelni a kezét. Halállal sújt az le minden banditára, aki céljának megvalósításában gátolni merészeli. Vau erre elég fegyveres ereje. Ott áll készen a megszervezett Vörös gárda és a forradalmi munkásgárda, hogy életének feláldozásával is megtartsa azokat
