Felsőszabolcsi Hírlap, 1919 (32. évfolyam, 1-14. szám)
1919-03-16 / 11. szám
XKX1I. évfolyam Kisvárd*?, 1919. március 16. 11. szám. Előfizetési dijak : egész évre 16. félévre, 8 korona. Postatakarékpénztári csekkszámlánk száma 37262. Pßszei keszíó : Di . GYÖRGY FERENCZ Feleid .s*prk*szi&: CSÁSZY LÁSZLÓ. Hirdetések •1' Atetnok lapunk kiadóhivatalában s az össze* magyarorszáo hirrfstfl Irodákban. ft nyílttá r dija sorenklnt 1 korona. Az uj honfoglalás. Az ágyuk’ engedelmes puffogásá- nak, a ge'ppuskák és fegyverek kattogó zajának, a hegyi ütegek fájdalmas vinnyogásának echójában áll előttünk az uj márciusi nap, talán az első, az igazi, hetvenegy esztendő óta. Ma, amikor újra kokárda díszeleg rajtunk nem szabad megfeledkeznünk a negy- vennyolcadiki Márciusról. A hetvenegy esztendői könnyen átrohanhatjuk és visszatérhetünk a szelíd pesti apostolok forradalmára, amely vértelen volt és nemes volt, mint egy krisztusi hadjárat a pogányok között. A gondolat és az eszme akkori hősei nem palotákba törtek és nem zúztak élesre fent csákánnyal, nekik csak két ut volt fontos : az egyik a Lander-nyom- da felé, a másik a börtönökbe. A Lander-nyomda betüöntődéjében volt becsukva a magyar ember szava, a „Neugebáude“-ban a magyar szói kiejtő magyart tartották bezárva. E két fegyházba vonult be a lázas forradalmi tömeg és esernyővel kezükben szabadították ki bilincsei közül a gondolatot és az embert. Az akkori udvaroncok, a közömbösek és nem- törődők az „esernyő forradalmának“ nevezték ezt a napot és széles mosoly- Iyal nézték a küzdő magyarok sorfalát. * Sohasem voltunk annyira melegen együttérzők a márciusi hősökkel, mint ma, amikor megkezdődött a íni forradalmunk is. A nyomorúságos esztendők lassú pergése mindjobban belénk véste aztt a gondolatot, hogy a kormányzószékben azoknak kell ülniök, akik munkájukkal építik az országot. Mindjobban ráeszméltünk arra, hogy azok, akik ingyenélésseí töltve idejüket a hatalmas munkás- tömeg kezének munkájából élnek, nem vezethetik becsületesen azt az országot, amelyben ők a Caesarok. Ők hozták ránk a minden idők legborzalmasabb vérzivatarát, az őtesz- tendős háborút, amikor amint a világ legfeketébb statisztikája mutatja, 4,183.492 magyar férfit vittek vágóhídra, akik közül ötszáznegyvenezer sebesült meg, háromszáznyolcvanhá- romezren estek hadifogságba, négyszáznyolcezren tűntek el a csaták for- gaíagában és hatszázhetvenezerre borult rá az idegen fö'd hantja. Ebbe még nincs belesza'mitva az utolsó piavei csata, amikor négyszázezer ember vesztesége volt a magyar nép nek. Ebben az egyetlen egy csatában tehát Magyarország lakosságának öt százalékát ragadták ki házaikból örökre a conrádok, a nagypátok, boro- evicsek. A pyromániás germán uralkodónak csak megrezdült a bajusza és megnyíltak a tömegsírok. Ezt a szervezett munkásgyilkos- ságot azok hozták ránk, akik uralkodók udvarainak fényében sütkéreztek és valami különös és megdöbbentő vérőrüietne!, e ged . a, kipusztitották az emberiség dolgozó elemeit. Ezeknek tehát pusztulniok kellett, hogy a régi világrend elsülyedjen és nyomába az uj rend lépjen, amelyben a dolgozó nép maga intézi, nemcsak a saját, hanem a belőle élőknek sorsát is. Nem szabad azonban azzal átitatnunk magunkat, hogy az uj rend magától jön, hogy megteremti azt az idők természetes, fejlődése. Az uj világot nekünk magunknak kell megteremteni és ezért nyitott szemmel kell állnunk az eszmék hegyén, hogy onnan beláthassuk a Kárpátok övezte kis világunkba. A hálósipkások, akik a forradalmat „vásott csínynek“ tekintik, nem alusznak, hanem éberül várják azt a pillanatot, amikor a ma még gyermekgyöngeségü államformára rácsaphatnak. Vigyáznunk kell rájuk, nehogy megkezdhessék a harcot, amelyből ha a népköztársaság kerül is ki győztesen, de vérrel borítva. Legyen ez a mi forradalmunk, az emberszeretők Márciusa. Be kell vallanunk, hogy mi nem igy gondoltuk. Fehér, csendes. Márciust akartunk, sajnos azonban az éhes ágyuk torka még mindig ránk mered és a mi fehér forradalmunkon vércseppek rajzanak. Bíznunk kell azonban magunkban és bíznunk kell a Fehér Ház elnökében, aki ha szétnéz, látni is fog. A kozákvilág bukásával el kell jönnie a népuralomnak, amelynek kezdetén, a világok lassan befejezéshez érő époszából forrón köszöntünk : Március! Kardos István. Kisvárda ünnepe. Kisvárdán az egyetlen szervezett párt a szociáldemokrata párt ma d u. 3 órakor ünnepli a számára eiső és igazi Március 15 ét, amely eltérően a 71 év előtti Márciustól minden proletárnak szebb jövendőt igér. Az ünnepély a szociálistákhoz illő komoly és fegyelmezett keretekben folyik le s programja a következő : I. D. u. 2 órakor gyülekezés a Reiz- man faraktár melletti téren. II. D. u. fél 3 órakor felvonulás a Rákóczi, Szent László és Kosuth Lajos utcákon át az ünnepély színhelyére a Flórián térre a következő rendbe: 1. A kis- várdai egyesitett zenekarok. 2. A munkás dalárda 3 piros zászló alatt a pártvezetőség 4. épitőmunkások 5. famunkások 6. dohánybeváltó hivatali munkások 7. földmunkások 8. kereskedő alkalmazottak 9. szabómunkások 10 bőrmunkások 11. pénzügyőrség 12. megánhivatalnokok 13. csendőrség 14. molnárok 15. postai alkalmazottak 16. karhatalmi század 17. vas és fémmunkások, nyomdászok. Gazdasági szakcsoportba nem tartozók és az önálló iparosok a sorrendben a pártvezetőség után következnek. III. D. u. 3 órakor ünnepéiy a Flórián téren a következő műsorral: 1. Az ünnepélyt megnyitja Császy László elvtárs, a rendező bizottság elnöke. 2. Munkásda!, Énekli a munkásdalárda. Vezeti Vári Emil elvtárs. 3 A márciusi naphoz. Ady Endrétől Szavalja Tamás István elvtárs. 4. Ünnepi beszédet mond Mihelics Károly elvtárs. 5. Katonafiamhoz. Várnai Zsenitől. Szavalja Karpel Aranka. 6. Az ünnepélyt bezárja Egry Gyula elvtárs, a szociáldemokrata párt elnöke 7. Szózat. Énekli a közönség. IV. Az egyes szakszervezetek zárt rendben a helyiségükbe vonulnak s onnan szétoszolnak. Az ünnepélyre a község egész lakosságát szívesen látják Az iskolák. Az iskolák tegnap áldoztak a nagy nép emlékének. Teljesen az uj szellem lehelte át ezeket az ünnepélyeket is.
