Felsőszabolcsi Hírlap, 1919 (32. évfolyam, 1-14. szám)
1919-03-09 / 10. szám
XXXU. évjfoiyjiu. Kisvárd», í9l9. március 9. 10. szám leíttfoii Kzám 35 Társadalmi éB kőz^AZtlaítáKi hetilap. — Megjelenik hetenkém egy »ser vasárnap. Telefon szám 3 Előfizetési dijak: égé» évre lé, félévre 8 korona Postatakarékpénztár! csekkszámlánk száma 37262. A föld a jövőnk. Irta : Balkányi Béla. Rettentő sorscsapa'snak ideje jött ránk. A bibliai Jób nem szenvedett annyit, mint a magyarság. Szenvedeti a nép, az ország, szenvedett minden egyén. Megtizedelve, megötödölve minden falu lakossága. Sok tízezer a sánta, béna, nyomorult. Százezrek eszik még most is szibériai télben, vagy lakatlan szigeteken a rabság kenyerét. Idehaza meggyalázva, ki- vetkőztetve, javaikból kifosztva a félország. Akik viszatértek, nem találják helyüket a hazában és már-már arról álmodoznak, hogy. messze idegenbe menjenek jobb hazái keresni. Azt a szenvedést, amelynek leírására nincs ereje a tolinak, az a könnyelműin felidézett háború mérte ránk, amelynek megindítói, — fájdalom — semmit meg nem fontoltak, semmit meg nem gondoltak. Lejtőre jutottunk és zuhantunk le a mélységbe. 1918. október 30-ika volt a megváltás napja. A forradalom véget vetett a további pusztiíásnak és hozzáfogott az újraépítéshez. De ez az építés is kegyetlenül nehéz munka, elerriyedí izmu, meggémberedett ujju, eifagyott lábú emberekből áll az ország, hiányzik a szén a gyárakban és a nyers anyag, hiányzik a gazdaságokból az ennivaló, a szerszám, a gép, az igás- állat, a vetőmag, a takarmány. Hol van az az őserő, amelyre még ma is támaszkodhatunk ? Az egyetlen, ami megmaradt világok- összeomlása idején. Az, ami uj életet hoz ebbe a megdermedt világba, az — a föld. A föld az, amely tízszeresen, húszszorosán megtenni a belevetett magot, amely megjutalmazza a dolgozó földmives fáradságát, amely magából hozza ki azokat az eszközöket, amelyek a termések fokozásához kellenek. Még sok minden jóra fordulhat ebben a szomorú világban, ha a föld a dolgozó ember kezére megy. A magyar népkormány ezt érezte, amikor néptörvényt hozott a földmives nép földhöz juttatásáról. FebPősveikesztő: Or. GYÖRGY FERBNCZ. Felelő« szerkesztő: CSÁSZY LÁSZLÓ. ruár 16-án jelent meg a törvény és még azon a napon életbe is lépett. A törvény első pontja úgy szól, hogy a magyar népköztársaság a földmi- velő nép kezére akarja juttatni az ország termőföldjét. Ennek a sok paragrafusból álló törvénynek ez az első mondata a legnagyobb erőssége. A kormánynak komolyan eltökélt szándéka, hogy minden nagybirtoknak egy bizonyos mértéket meghaladó részét elveszi, pénzzel kisajátítja eddigi tulajdonosától és kiosztja az abban a községben lakó földre igényt tartók között. Az igényjogosultak között bizonyos sorrend van megállapítva. Egy nagy országos tanács, amely kiküldi minden járás területére e helyi bizottságokat, fogja a földmivesek bizalmi embereiből ciió helyi választmányokkal együtt az egész földosztás ügyét intézni. Az egy uj kisgazdára eső családi kisbirtok a helyi viszonyokhoz képest öttől egész húsz hold területig váltakozik. A vevőnek nem kell azt az összeget fizetni a földért, amilyen árat csak a legmagasabb uzsoraárak idején fizettek, hanem a háború előtti földárak (az 1913-as forgalmi árak) lesznek az irányadók a vételár megállapításánál. Különben ezt sem kell készpénzben kifizetni, hanem vagy örökbérlő lesz az uj gazda, akkor egyforma évi járadékot fizet, vagy megveszi örök tulajdonul, de úgy, hogy 50 esztendő alatt törleszti le és csak 4%-os kamatját fizeti a hátráléknak. Ez a munka már meg is indult és egy nagyarányú szervezet dolgozik az egész országban, hogy pillanatnyilag segítsen, ott ahol nagy a Töldinség. A kormány nem is várja be, hogy kiüdöitségek hívják fel a figyelmét a beavatkozásra, hanem kiküldi a bizottságait oda, ahol amúgy is köztudomású, hogy a kisgazda napját és levegőjét szívta el az uradalom. A A föld az, ami erőt hoz a megdermedt tagokba. A régi nagybirtokos kezén a föld nem arra való volt, hogy ő minden ereje megfeszítésével többet termeljen Hirdetések f elvitatnak Iwpuinh hladdttlvataláhn’i s ax öasxas maeyarorsxáp hIrrf«tA irodákban. A nylittér dija soronklnt 1 korona. rajta, több kenyeret, több húst, több tejet, több tojást, több baromfit. A régi nagybirtokosnak nem kellett kenyérre. Amennyi neki kellett, azt úgyis meghozta a föld:-Ha a munkás nagy (!) napszámot kért, akkor a birtokos azt termelte, amihez nem kellett neki munkaerő. A birtokos azzal nyomta le a munkabért, hogy visszaszorította a termelést azok közé a szűk határok közé, amig munkástartalék bőven állott rendelkezésére. A föld felszabadulása azt jelenti, hogy nem lesz ezután érdekellentét a föld tulajdonosa és a föld munkálója között, nem lesz olyan nagybirtokos, aki földjének javát parlagon hagyja, hogy másik részét olcsó munkaerővel munkálja meg. Az uj idők uj kisgazdájától függ, hogv földi paradicsom legyen minden uj családi kisbirtok. Amit azon termel azt magának termeli, akkor is, amikor fölöslegben lévő áruját, gabonáját, állatát eladja, hogy iparcikket, ruhát, gazdasági felszerelést hozzon cserébe a városból. A föld az uj gazdák kezén áldás lesz az országra, uj gazdaságot fog teremteni, édes gyógyító balzsamott amire rászorult ez a szerencsétlenségében nagy nemzet. A szabolcsi földosztás. — A szociáldemokrata párt járási értekezlete — Az ország számos helyén megkezdték már a földosztást. Természetes, hogy ez a nagy kaliberű dolog nem vihető keresztül egyik napról a másikra, de mindenesetre gyorsítani kell ezt az eljárást azokon a vidékeken, ahol arra feltétlenül szükség var. Ezt a célt szolgálja a Szabolcsvármegyei Szociáldemokrata párt vezetőségének agitációs körútja is, hogy a szocialisták által olyan szépen megcsinált forradalom gyümölcseihez minél hamarább hozzájuthasson a föld munkás népe. Előzőleg a dadai alsó járásban tartottak előadást a földreform kérdésében, az elmúlt vasárnap pedig Kisvárdán tartottak járásértekezletet s utána népgyülés keretében ismertették meg az uj földreformot. A szabolcsvármegyei pártvezetősége
