Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1917-06-03 / 23. szám
XXX. évfolyam tvisvarua, 1917. junius 3. 23. szám. Telefon szám 35. Telefon szám 35 Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában 6s az összes manyarorsiág hirdető Irodákban. A nyllttér dija soronklnt 40 fillér. Előfizetési dijak : egész évre 8, félévre 4 korona. Postatakarékpénztári csekkszámlánk száma 37262. Föszeikesztő : Or. GYÖRGY FEREMCZ. Felelős szerkesztő: CSÁSZY LÁSZLÓ. Katonáink özvegyei és árváiért! Emberfeletti az a munka, amelyet immár három éven keresztül hős katonáink folytatnak a mi életünk és biztonságunkért. Sokaknak existenci- áját tette tönkre ez a szerencsétlen világfelfordulás, még többnek egészségét támadta meg a sok szenvedés, de ezek mégis a szerencsésebbek, mert ha véget ér a nagy vérzivatar, uj existenciát teremthetnek, s visszatérve a békés idők nyugalmába töb- bé-kevésbbé visszaszerezhetik régi egészségüket is. A legnagyobb áldozatot azonban azok hozták meg a haza oltárán, akik életükkel fizettek a háború démonának, a legnagyobb veszteség azokat érte, akik övéiket a család- fenntartó férjet, apát nem nyerhetik vissza a háború végeztével. S ha van kötelesség az itthon- maradotíak számára, ha a szívnek meg kell dobbanni a könyörületesség érzésétől és résztvevő lélekkel sietni támogatást nyújtani, vigasztalást szerezni azoknak a számára, akiknek'ez háború bajt és veszteséget okozott: legméltóbbak és leginkább ráutaltak erre a kötelességszerii támogatásra, akik a kenyérkeresőjüket veszítették el: a hős katonák özvegyei és árvái. Színié felesleges is ezt külön hangsúlyozni, mert mindenki átérzi, hogy az elképzelhelő legnagyobb emberi kötelesség az lesz számunkra a háború végeztével, hogy a sok ezernyi kesergő özvegy könnyeit letöröljük s a még löbb árva gyermeket megmentsük a nélkülözéstől. Ennek a célnak az elérése érdekében mindjárt a háború első esztendejében akciót indított az országos hadsegélyző bizottság, újabban pedig őfelsége a királyné védnöksége alatt indult meg egy szélesebbkörü mozgalom, amely a háború özvegyeinek és árváinak a gondját fel akarja venni. Természetszerű azonban, hogy mindenki a bajt, a gyászt és siralmat elsősorban maga körül látja s ez legközelebb lévén hozzá, leghamarább el is tudja azt oszlatni segítő kezével. Ebből a feltevésből indult ki az a törekvés, hogy egyes ezredek a maguk elesett hőseinek özvegyei és árvái érdekében ezredalapot akarnak létesíteni a honvédelmi minisztérium által erre megállapított alapszabályok szerint. A m. kir. 11. honvéd gyalogezrednél, amely hősies harcokban verekedte magát keresztül az orosz síkságon s áll őrt ma Románia földjén, az ezredalap létesítését célzó akciót Say RudolJ alezredes, a 11. honvéd pótzászlóalj parancsnoka indította meg és vitte a megvalósulás útjára. Az ő megoizottaiként jelentek meg nálunk is Deutsch Izidor tartalékos főhadnagy és Kun Ferenc 1. o. számvevő őrmester, hogy a 11. honvéd gyalogezred elesett hősei özvegyei és árvái támogatását célzó ezredalap számára gyűjtést eszközöljenek. Ne legyen az ő kérésük a pusztában elhangzó szó ! Hallja meg mindenki szivének szavát, érezze át az adakozás kölelességét, mert ezzel épen azokon segit, akiknek könnyeit maga körül leghamarabb látja kicsordulni. Jól tudjuk, hogy nem kell erre senkit rábeszélni, mert a háború okozta sok bánat érzőbbeké, az adakozásban szorgalmasabbakká tette az emberi sziveket és meg vagyunk róla győződve, hogy a nemes szándék megvalósítására össze is gyűl a szükséges tőke. De azért kérünk mindenkit a mi hős szabolcsi honvéd fiaink özvegyei és árvái nevében, ne maradjon el áldozati adójával, mert igy lehet remény csak arra, hogy nem lesz siró özvegy, éhező árva körülöttünk s a mindenki részéről megnyilatkozó testvéri szeretet elviselhetővé teszi az életet azoknak a számára, akik a háború játszmájára minden kincsüket föltették s a sors rendelkezése folytán elveszítették azt. Jegyzetek. A tisztviselők segítése. A háború három esztendeje mérhetetlen súllyal nehezedett a magyar tisztviselői karra. Felemelt fővel, nemes lélekkel, erős akarattal tűrt, ameddig lehetett. Azonban már eljutott a türelem legvégső határáig, ahonnan vagy vissza kell segíteni tisztességes körülmények közé, vagy ezt nélkülözve alámerül a megsemmisülés örvényébe. Erre pedig nem adott okot. A sok biztatás és ígérgetés, amely eddig is felszínen tartotta már-már csüggedő erejét, most nem elég neki, existen- ciájáért formálisan kifejezésre kellett juttatni kívánságai komplexumát. Ez meg is történt húsvéti budapesti nagygyűlésén. Az erősebb hang, amelyet ez alkalommal használt, eleinte felébreszteni látszott az eddigi hangtalan vívódását közönyös szemmel tekintő tényezőket, de a segités, megmentés halaszthatatlan teendőjének munkába vétele sehogysem akar helyes nyomon megindulni. Pedig már eljött a tizenkettedik óra. Ki kell nyílni a bezárt szemeknek és bedugult füleknek s meg kell érteni, hogy a tisztviselő nyomorúságot vagy egy csapással meg kell szüntetni, vagy elkészülve lenni rá, hogy egy olyan recidiva áll be nemzeti életünk haladásában, amely hosszú időkre orvosolhatatlan sebeket üt a nemzet testén. A tisztviselők eddig vártak türelemmel, béketüréssel. Husvétkor kértek, de ha ez nem használ, követelni fognak. Követelniük kell. Testük erejét, szellemi erejük teljességét állították a haza szolgálatába, ennek rekompenzáciőjakép teljes joggal kívánhatják létfentartásuk biztosításához megkivántató védelmöket a tönkremenés ellen. Beszerzési csoport. Nem kell azonban a tisztviselőknek sem mindent az államtól várni. A „segíts magadon“ elvének ő náluk is tágabb- körü érvényesülést kellene szerezni, különösen a mostani időkben, amikor mindennek az előteremtése olyan rémitő nehézségekbe ütközik. A megszerzés sok baja mellett a tisztviselőt még a nagy áremelkedés is erősebben sújtja, mint más foglalkozású embert, minélfogva neki eminens érdeke, hogy szükségletei beszerzésénél bizonyos, bármily csekély megtakarítást is elérjen. Ez természetesen legkönnyebben úgy volna keresztülvihető, ha egy lisztviselőszövetkezet létesítésére tömörülne. De Társadalmi és közgazdasági hetilap. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnap.
