Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1917-05-20 / 21. szám
Előfizetési dijak : Főszeikesztő: Őr. GYÖRGY FERENCZ. Hirdetések egész évre 8, félévre 4 korona. Postatakarékpénztári csekkszámlánk száma 37262. Felelős szerkesztő: CSÁSZY LÁSZLÓ. felvétetnek lapunk kiadóhivatalában él az Önzés magyaroraséfl hirdető Irodákban. A nylittér dija soronklnt 40 filléré Két kritikus hónap. Közélelmezés dolgában a nemszeretem napok legsanyarubb időszaka most következik reánk. Május és junius még nyugodt békeidőkben is, két olyan kritikus hónap, amikor háztartásunk megszokott rendes menetét bizonyos zökkenések zavarják s reménység és aggodalmak közt várjuk az eljövendő aratást. A készletek fogyatékán vannak, az éléska- . mara kezd kiürülni. Az uj termés még csak zsendül. A nélkülözések kényszerűségét tehát sokszorosan fokozott mértékben kellett éreznünk ezekben a máskülönben is nehéz hónapokban a háborús esztendők alatt. De mindig csak kibírtuk valahogy. Elviseltük hősiesen. E részben most állunk az utolsó próba erőfeszítései előtt. A harctereken most zajlik le a nagy tragédia utolsó felvonása. Elvárható, hogy az itthonmaradtak is, mint eddig voltak, méltók lesznek most is a frontokon küzdők hősi erényeihez. Ehhez pedig nem kell más, csak tudni kell tűrni. Tehát szigorúan, hajszálnyi pontossággal meg kell tartani mindazokat a rendszabályokat, amelyeket a nehéz idők elviselésének lehető megkönnyebbítése s a terhek arányos elosztása céljából a közhatóságok elibünk Írnak. Mindez súlyos feladat és szokatlan állapot a régiekhez képest, de még mindig csekélyebb szenvedés, mint azoké, akik helyettünk és érettünk a drótsövények ágabogai közt nemcsak tűrnek, henem örökös halál- veszedelmekben küzdenek és vérez- nek is. A relativ jó mégis mindig jobb, mint az abszolút rossz. Köny- nyebb itthon szűkösen beérni egy tányér sovány levessel, mint a lövészárokban napokig heverni ellenséges géppuskák és ágyuk tiizében, olykor-olykor még italviz nélkül is. Ezt kel! meggondolnunk mindnyájunknak, akik itthonmaradtunk. És akkor könnyebb lesz elviselnünk azt az aránylag csekély nélkülözést, amit az utolsó erőfeszítés próbája még reánk ró, az — uj aratásig. Mert azt tudnunk kell, hogy aratásig az egész ország közélelmezése, ha szűkösen is, biztosítva van. Aggodalomra nincs semmi ok. Csak arról van szó, hogy mindenki alkalmazkodjék a szigorú helyzethez és senki nemcsak magát, szomszédjait is tekintse. A porciókat szabjuk kisebbre, a lelkesedést és önmegtartóztatást nagyobbra. Frontokon és frontok mögött lévőknek küzdelemben és nélkülözésekben való együttműködése hozza meg a győzelmes békét. Kitartás, türelem május és junius hónapokban. Ez a két hónap a várakozás, reménység Kó/tapja. Ez a két hónap hozza meg mindnyájunknak majd a bőséges — aratást, A hatodik hadikölcsön. A Gazdasági és kereskedelmi hitel- intézet r. t. Kisvárda a következő lelkes felhívást bocsátotta ki a hadikölcsön jegyzés érdekében : Harmadik éve dúl a háború s mi ellenségektől körülvéve törhetetlen hittel és erős karral győzelmesen védjük a szent honi földet a közeli jobb jövő biztos reményében. Katonáink ezer halállal szembe szállva küzdenek a csatatereken s nekünk, itthonlevőknek is minden erőnk megfeszítésével kell dolgoznunk s áldoznunk országunk fennállásáért. Újból a nemzethez fordul a m. kir. kormány s erőnkhöz mérten mindannyian lelkes örömmel fogjuk ez alkalommal is kötelességünket teljesíteni. Az állam 6 százalékos hadikölcsön- kötvényeket bocsájt ki, oly módon, hogy minden 100 korona névérték után 96 korona fizetendő be. Tehát minden befizetett 96 korona után az évi kamatjövedelem 6 koronára rúg. Intézetünk a pénzügyminisztérium által nyilvános jegyzési hely gyanánt van kijelölve s hogy mindenkinek minél nagyobb mértékben módot nyújtsunk a hadikölcsön jegyzésére, minden jegyzett 100 korona után 75 korona kölcsönt adunk 5 százalékra költségmentesen. Az állam több mint 6 százalék kamatot fizet és mi 5 százalék kamat mellett adunk kölcsönt ezen állampapírt a A jegyzés ily módon tehát még külön kamatnyereséggel is jár. A hadikölcsön jegyzése szent kötelességünk A vásárlási kedv. A házak és ingatlanok vásárlása már mindennapi szokás lett nálunkis. Szegény, jelentéktelen emberek, kiket békében sem eszük, sem finánc geniejük, sem anyagi helyzetük nem jutathatott abba a helyzetbe, hogy a vagyonszerzők táborába emelkedjenek, most, a háború káoszában jelentékeny vagyonra tettek szert, pénzt szereztek. Rendben van A pénzt nem sajnáljuk tőlük. Nem sajnáljuk, mert akik egészséges kereskedelmi alapon dolgozva becsületes munkával és tisztességes haszonnal jutottak vagyonuk birtokához : azok megérdemlik a megszerzett vagyont. A csalók, vagyon összeharácsolók, az államérdekek kijátszására törekvő liferánsok vagyonát pedig szintén nem sajnáljuk, mert bizonyára minden csaló, minden kétes existenciáju hadseregszállitó vagy már súlyosan meglakolt, vagy súlyosan fog meglakolni azért, hogy megfeledkezve önmagáról, nem törődve az állampolgár kötelességével, tiltott utón és jogtalan eszközökkel próbált pénzhez, vagyonhoz jutni. Van azonban egy dolog, amit nem értünk és nem tudunk megérteni. A becsületes emberek pénzéről van szó, azoknak a pénzéről, akik küzdöttek, dolgoztak, izzadtak, futottak, minden erejüket és energiájukat latba vetették, hogy a világot mozgató pénz a zsebükbe vándoroljon. Arról van szó; hogy ezek a tisztességes, korrekt, kifogástalan jellemű vagyont szerző emberek miért vesznek házakat, miért vesznek földeket, szőllőket gazdaságokat most ? Vájjon nem volna-e kötelessége a minden a háború alatt meggazdagodott embernek, hogy fölösleges pénzét az államnak kölcsönözze? Nem-e inkább kellene — most, mikor a háború legsúlyosabb óráit éljük — minden nélkülözhető fillérünket az állam oltárára letenni, az állam és a háború céljaira fordítani, mint házakat és földeket venni ? 1 Hiszen az állam a neki kölcsön adott pénzzel a mi testünket, a mi javainkat védelmezi, hát miért vonjuk el tőle a segítés eszközeit, a támogatás forrásait? Épen most hívja fel a kormány az országot: jegyezzen a hatodik hadiköl- csönre. Hát jegyezzünk! Akinek egy fölös-
