Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1917-05-13 / 20. szám
XXX. évfolyam Kisvárda, 1917. május 13. 20. szint. u.......■■■■ ..........................................................a—----------------.---------------------------!----------iü—■J!L*W. . .lUJJ-UI— Telelő n siám 35. Társadalmi és közgazdasági hetilap. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. Telefon Hám 3S •É Előfizetési dijak: •(á.z ívre 8, félévre 4 korona. Po* tata kar ék pénz téri c.ekkszámlánk .zárna 37262. Tisztviselőtelep. Szomorú igazság, de tényként megállapítható, hogy alig van széles Magyarországon még egy hely, ahol a tisztviselő embernek sanyarúbb helyzete volna, mint Kisvárdán. Piaca drága, ami a megélhetést rendkívüli nehézzé teszi, sehol nem találhat benne felüdülést a négy fal közötti munkára kárhoztatott hivatalnok ember még a saját otthonában sem, mert — sajnos — minden megélhe- hetési nehézség Icözül legsúlyosabban nehezedik rá a lakásmizéria. Kisvárda, mint község olyan alacsony lakbérosztályba van sorozva, ami teljesen lehetetlenné teszi, hogy az itt állomásozó tisztviselő a fizetéséhez mért lakáspénzért nem hogy megfelelő, de tűrhető lakást is tudjon a maga számára biztosítani. Nem beszélünk a jelenről, amikor a fékevesztett drágitási düh ezen a téren is csodákat produkál, de a békés idők nyugalmasabb napjai sem mutattak sokkal kedvezőbb viszonyokat, úgy hogy Kisvárdán, legalább az utóbbi tiz esztendő alatt, minden tisztviselő ember, ha hozzáillő tisztességes lakásba akarta a hivatalától mentes idejét eltölteni, fizetésének a megélhetésre szánt részéből kellett a lakáspénzéhez hozzá pótolnia, vagy pedig egészségtelen, rossz odúkban a maga és családja életét veszélyeztetnie. Természetesen ezek az állapotok azt eredményezik, hogy minden tisztviselő ember átmenetnek tekinti a maga számára a kisvárdai életet s alig várja a megváltó parancsszót, amellyel felsőbb hatósága más, tür- hetőbb körülményeket nyújtó helyre dirigálja. Mert csak Kisvárdán mondják azt, hogy másutt is épen igy van. A valóság azonban mást bizonyít. Akármelyik hasonló városból tisztviselőtől nem hallani annyi panaszt a lakásínség miatt, mint a kisváraitól. Másutt mindig lehet kapni, ide meg ha elkerül egy uj ember éveken Főszerkesztő: Dr. GYÖRGY FEREIMCZ. Felelős szerkesztő: CSÁSZY LÁSZLÓ. aa. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában él as Stases matFáfbftsáS hirdető Irodákban. A njrllttér dija sorénál«! 41 fillér. át bútorozott szobából kell lesnie, hogy egy neki alkalmas lakás megürüljön. Már pedig magának Kisvárdának is érdeke volna, hogy az a tisztviselő ember, akit sorsa ide vezérelt, jól érezze magát benne. Az a munka, amit végez, a közért, Kisvárda és környéke javáért, előhaladásáért végzett munka. Az elégedetlen ember munkája pedig soha nem olyan értékes, mint azé az emberé, akinek nincs oka panaszra. Amellett a hivatalokban való gyors személyváltozás sincs minden hivatali ágban a köz javára. Állandó, jtt megmaradni, élni akaró tisztviselő emberek munkája sokkal jobban szolgálja Kisvárda érdekeit. A jövőre nézve tehát e tekintetben is feladatok várnak reánk. Ma az idők nem alkalmasak arra, hogy tegyünk, de már most gondolkozhatunk rajta, hogy a viszonyok konszolidálódása esetén mi legyen a teendőnk. Kisvárdán, mihelyt a helyzet megengedi, komoly törekvéssel munkába kell venni egy tisztviselőtelep létesítését. Lehetővé kell tenni minden tisztviselő ember számára, hogy anyagi erejéhez és igényeihez mérten hozzájusson egy olyan hajlékhoz, amelyben kellemesen érezze magát s ne kelljen évről-évre végig élni egy hurcolkodás és a vele járó sok anyagi kár gyötrelmeit. Hely van bőven erre a célra s az anyagi eszközök előteremtését is könnyű szerrel vállalhatják egy kis jóakarattal erős alapokon álló pénzintézeteink. És hisszük, hogy nem is fognak ettől húzódozni. Mert jóllehet egy ilyen irányú üzleti vállalkozás nem is járhat túlságos nagy haszonnal, de egy megelégedett tisztviselő osztály megteremtése, a község fejlesztése lesz a mindennél többet érő erkölcsi eredménye. Már pedig elismeréssel kell leszögeznünk, hogy pénzintézeteink erre is sokat áldoznak évente. Ha efelett az eszme felelt komolyan gondolkozunk s a viszonyok megjavulásának bekövetkeztéig megérik bennünk a keresztülvitelének szükséges és kényszerítő volta, meg vagyunk róla győződve, hogy ezekből a felépítendő tisztviselői lakásokból fog megindulni a jövő Kisvár- dájának megteremtése s a községnek az a része, ahol ezeknek alapjait lerakják (ha csakugyan lerakják !) lesz a szív, amelyből a község egészséges fejlődését, megnagyobbodását biztositó erek táplálkoznak. —y— A hatodik magyar hadikölcsön. Végső rlapjait éti a rettenetes világ- küzdelem. Legalább minden jel arra mutat. Az eddigi diadalmas kitartás csak úgy teremtheti bieg a háborútól várt sikert é* utána jövő eredményeket, ha az utolsó pillanatig helyt állunk s végső erőfeszítés nagy pillanataiban mutatkozunk legszi- vósabbaknak. A háborúval járó temérdek kiadás fedezése céljából már öt Ízben fordult az állam a nemzethez, amely egy alkalommal sem csúfolta meg magát, hanem megértve a nagy idők kényszerű parancsszavát s átértve, hogy a nagy erőpróbából az itthonaknak is ki kell venni méltó részét, mindig készségesen hozta meg a maga áldozatát. S épen ebben a ténykedésben kell az okát keresni eddigi kitartásunk lehetőségének. Az 1917. esztendő a harmadik nyarát hozta ránk a háborúnak. Kevés belátással is észrevehető, hogy ez a tavasz bizonyos lanyhaságot hozott az eddigi nyarakon forrongva tomboló nagy küzdelmekbe. Országok vajúdnak belülről s a kifelé való tevékenység sokkal kevesebb intenzitást mutat a harmadik háborús év nyakán. Az erőfeszítések utolsó pillanatait éljük. A francia-angol offenziva kudarcot vallott, az olasz hallgat, az orosz gőztenger kátyúba jutott, minden jel arra vall, hogy rövid idő alatt el kell következni a végnek. És ebben a minden jó reménységre feljogosító időszakban fordul a kormány újra a nemzethez, hogy a háború alatt többször tanúsított áldozatkészségével járuljon hozzá a végső siker biztosításé-
