Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1917-05-06 / 19. szám

XXX. évfolyam

Kisvárda, 1917. május 6.

19. szám.

Telefon szám 35.

Társadalmi és közgazdasági hetilap. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnap.

Telefon ezdm 35

Előfizetési dijak :

egész évre 8, félévre 4 korona. Postatakarékpénztári csekkszámlánk száma 37262.

Főszeikesztő : Or. GYÖRGY FERENCZ * Felelős szerkesztő: CSÁSZY LÁSZLÓ.

Hirdetések

lalvétetnaK lapunk kiadóhivatalában és az ósszas masyarorazág hirdető Irodákban. A nyllttér dija soronklnt 40 fillér.

A háborús rendeletek.

A háború voltaképen improduktív valami, nem létesít, nem termel, hanem csak rombol és pusztít, és mégis ez a most már egy-két hónap hijján három esztendeje folyó világharc egy téren olyan produktivitást fejtett ki, amilyenre példa®még soha sem volt : annyi miniszteri, alispáni és szolgabirői rendelet támadt a háború alatt, hogy azok labirintusában nincs ember, aki eligazodhassék. A rendeletek legnagyobb része olyan természetű,. hogy a gazdának és kereskedőnek kellene vele tisztában lennie és minden intézkedését számon tartania, hogy valamelyik paragrafusba bele ne botoljék. Amikor ezt szóvá tesszük, nem arról akarunk beszélni, hogy a viszonyoknak minél szabato- sabb rendezése nem volna helyes, vegy nem volna kívánatos, sőt a magunk részéről úgy véljük, hogy minél tisztábbak és minél kevésbbé félreérthetőek a rendeletek, annál jobb. A rendelefek megcsinálásában és élet- beléptetésében szinte kivétel nélkül Németország példáját követjük. A gyakorlati alkalmazásban azonban a mi hatóságaink rendesen túltesznek tanitómestereinken.

Nemrégiben történt meg, hogy egy német kormányférfiu bizalmasan o- iyanforma utasítást adott a rendeletek végrehajtásával és ellenőrzésével megbízóit közegeknek, hogy ne belüsze- rint és ne merev szigorral alkalmazzák a rendeletek minden betűjét és különösen a bűnjeleseknél a jóhiszemű tévedést vagy tudatlanságot legalább is enyhítő körülmények tudják be. Élőszóval, intim körben az illető kormányférfiu állítólag azt mondotta, hogy a rendeleleket túlzóit szigorral végrehajtani nem szabad, nem pedig azért, mert a rideg szigornak az lenne a követi' ezménye, hogy az állampolgárok lakásáról az államnak kellene gondoskodnia: az egyik felét börtönbe kellene kergetnie, a másik felét az őrültek házába kellene csukat- nia, Börtönbe kerülnének mindazok,

akik a rendeletek ellen vétenek, a bolondok házába meg azok, akik minden intézkedést betartanak.

Ha nem is történt meg, de találó az az állítólagos válasz, amelyet ennek a kormányférfiunak egy végrehajtó közeg adott: Excellenc, akkor senki sem fogja betartani a rendeleteket, mert a börtönbe meghatározott terminusra csukatják be az embereket, az őrültek házából azonban senkisem tudhatja, mikor szabadul. Azt a józan, egészséges életnézetet, ezt a gyakorlati irányú tanulságot, amely ebben az adományban megnyilvánul, talán megszivelhetnék a mi hatóságaink is.

A felmentések

véleményezése.

A felmentettek revíziója alkalmával mindenki előtt legfontosabb kérdésként lebeg most az : ki ad véleményt a felmentettekről arra nézve, hogy vajon nélkülözhetetlen-e továbra is vagy sem ? Annál is inkább lényeges kérdés ez, mert a rendelet értelmében azok, akikre az alsó- foku véleményező hatóságok ki fogják már mondani, hogy pótlás nélkül nélkülözhetők, azonnal bevonulni tartoznak.

Teljesen illetékes helyen ezeket a felvilágosításokat adták.

— A közönség tévesen hiszi mindenekelőtt azt. hogy valamennyi felmentettre nézve — mielőtt a döntés a minisztériumban működő vegyes bizottság elé kerül — itt helyben két fórum : egy I. és egy II. fokú fórum fog véleményt adni. Nem. A rendelet tisztára akként értelmezhető, hogy vannak esetek, amikor csak egy hatóság s más esetek, amikor két hatóság ad véleményt a nélkülözhetőségre vonatkozólag

Vegyük először a hivatalokat. A hivataloknál általános szabály az, hogy a revízió mindig keresztülmegy mísodfokon az u n. felügyelő hatóság kezén, ahol ilyen hatóság van. Például: a városi tisztviselőre első sorban véleményt mond a hatóság feje: tehát a polgármester, másodsorban a felügyeleti hatóság : tehát az alispán és a főispán. - A törvényszéki bírónál elsősorban a törvényszéki elnök, — másodsorban a táblai elnök; a vármegyei tisztviselőinél elsősorban az alis pán, másodsorban a megyei főispán. Ott, ahoi ilyen közbenső hatóság nincs, ott

csak egy vélemény adatik és ez megy közvetlenül a miniszterhez, mert a rendelet 7-ik szakaszának első bekezdése világosan mondja, hogy szolgálati utón, illetve közvetlenül megy fel a szakminiszterhez a névjegyzék. Például: a tanítókra csak egy véleményt adnak, még pedig a tan- felügyelő, mert a tanfelügyelőknek már nincs felügyeleti hatósága, hanem közvetlenül a miniszterrel érintkeznek.

— Meg kell a hatóságot a hivataltól külömböztetni. A hivatal ugyanis nem véleményez,csak megszerkeszti a névjegyzéket s ebben — anélkül, hogy véleményt mond — megindokolja, miért nélkülözhetetlen ez vagy az. “Például: az iskolai igazgató csak megszerkeszti a névjegyzéket, de véleményt a tankerületi főigazgató mord; a fogyasztási adóhivatalnál megszerkeszti a névjegyzéket a hivatal főnöke, de véleményt a polgármester mond.

— Mindenki, aki egyenként van felmentve a polgármesternél, illetve a községi elöljáróságnál tartozik jelentkezni. Ezeknél első fokon a polgármester, vagy a főszolgabíró mond véleményt. A községi elöljáróság tehát csak összeállítja a névjegyzéket, javaslatot is készít a felmentés szükségességéről, vagyis elmondja miért nélkülözhetetlen valaki, de konkrét véleményt vagyis, hogy tavább is felmentendő-e, vagy sem, a főszolgabíró ad.

— Ezek az egyénenkénti felmentések — vagyis olyanoknak a felmentése, akik valamely magánüzemben, pénzintézekben kereskedelmi vállalatban stb. egyedül vannak felmentve — minden esetben másodfokú véleményezés alá is kerülnek. A polgármester, illetve a megyében a főszolgabíró azonban a róluk szerkesztett névjegyzéket nem a főispánhoz, hanem az illetékes szakhatósághoz, tehát a kereskedőkét és iparosokét a kamarához, a bányászét a bányahatósághoz küldi, amely másodsorban megadja a véleményt. Mindig csak az egyéni felmentésekről van sző.

— Az egyéni felmentések másodfokú véleményezése kizárólag az erdő és mező gazdasági felmentések ügyében tartozik a főispánra, minthogy az ilyen felmentések szolgálati útja eddig is a polgármester, illetve a főszolgabíró s utánuk a főispán volt.

— E lenben oly kereskedelmi, vagy ipari vállalatnál, ahol többen vannak felmentve, ahol tehát a vállalat készíti el a felmentettek névjegyzékét; csak egy fórum ad véleményt, még pedig a kereskedelmi és iparkamara Például: Nagy József