Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1917-04-15 / 16. szám
XXX. évfolyam 16. szám. Előfizetési dijak: egész évre 8, félévre 4 korona. Poatatakarékpénztári csekkszámlánk száma 37262. Főszerkesztő: Dr. GYÖRGY FERENCZ. Felelős szerkesztő: CSÁSZY LÁSZLÓ. Hirdetések felvótetnek lapunk kiadóhivatalában és az Ossz«» magyarország hirdető Irodákban. A nyllttér dija soronklnt 40 fillér. Földműves tisztviselők. A tisztviselői szolgálati pragmatika megköveteli, hogy minden tisztviselőember erejét és tudásának legjavát a hivatalos teendőinek az ellátására használja fel. Rendeletek szabályozzák, hogy tisztviselőember mely munkakörben és miképen használja fel esetleg a hivatalos teendőitől fenmaradt időt, hogy azt is a maga javára értékesíthesse. Ez helyes is, mert természetes, hogy az államgépezet nagyon fontos alkatrészeit képezik az egyes hivatali ágakban dolgozó tisztviselők s a minden téren való rend és a dolgok zavartalan menetének biztosítása megköveteli, hogy a tisztviselőember minden törekvésével azt a hivatalt, szolgálja, ahonnan kenyerét kapja. De akkor azután valóban úgy is legyen, hogy a kenyeret megkapja. Nyomorgó, nélkülöző tisztviselőember nem képes a hivatalát azzal a hozzáférhetetlenséggel ellátni, amellyel kell s épen azért a kenyéradójának kötelessége, hogy ezt a függetlenséget biztosítsa a számára. A háborút megelőző néhány év alatt is csak azok előtt látszott a tisztviselő ember helyzete rózsásnak, akik belső életét közelebbről nem ismerték, a háború maga pedig felszínre hozta az eddig gondosan el- takargatolt tisztviselő-szegénységet, úgy hogy a megváltozott viszonyok nyomása alatt a tisztviselők nagy részének kenyéradói, igy az állam is belátta a tisztviselők anyagi helyzete javításának szükségességét. Azonban a különböző pótlékok, amelyekkel e célt szolgálta, egyáltalában nem állottak arányban a rohamos léptekkel fokozódó megélhetési nehézségekkel, mert épen azokban a cikkekben történt a legnagyobb értékemelkedés, amelyek régebben agrár-állam létünkre a tisztviselő embernek is a legkisebb gondját képezték. Ilyen utón kellett tehát a hely- zet-javitó procedúrának is megindulni, ha sikerrel akart járni s a tisztviselő embereknek módot és lehetőséget nyújtani arra, hogy készpénzt-hozó mellékfoglalkozások helyett szabad idejükben műkedvelő földművesekké, szükség szerint iparosokká változzanak át. A gyöngeség, sőt a bűn jele, hogy mindeme foglalkozásokhoz felülről egyébbel nem tudnak hozzájárulni a puszta buzdításnál. Mert ilyen módon az a színezete van az egész dolognak, mintha azt a tanácsot adnák alkalmazottaiknak a tisztviselők névszerinti kenyéradói: „Keresd meg a kenyeredet, majd én adom hozzá a sót!“ Azaz a létfentartó munka gerincét végezze a tisztviselő hivatalos óráján kívül, azonban ideje túlnyomó részében mégis a kenyéradóját szolgálja. Szép a biztatás, a szabad idő egészséges, amellett hasznot is nyújtó eltöltésére való felhivás, de ha odáig jutottunk, hogy a tisztviselőnek a toll letételével a kapa-kasza nyelét kell forgatnia, legalább arra nyújtanának neki módot, hogy ez irányú munkásságához szükséges eszközökkel támogassák. A tisztviselő szívesen lesz földmivelővé, mert hiszen öröm az, ha nem kell kezét- lábát elkoptatnia, hogy legalább az életszükségletei egy részét megszerezze, de ha már erre kényszerült, lennének segítségére, hogy a földmi- velő tisztviselő könnyen hozzájusson azokhoz az eszközökhöz, amelyek kicsiny földecskéjének megmunkálását biztosítják. Rendelkeznie kellett volna az államnak, hogy a fölmive- lésbe fogó tisztviselőember földje köz-igával olcsó pénzen megszántas- sék és gondoskodni kellett volna arról, hogy a szükséges vetőmag a részére kölcsön vagy díjtalanul rendelkezésre bocsáttassák. Mert csak ez esetben élezhetné a tisztviselő ember, hogy olyan irányban is támogatják, ahol ma a legszükségesebbnek mutatkozik. Így azonban, amikor a tanács nélkül is rákényszeritette a szükség, ahol a lehetősége meg volt, erre a lépésre, egyelőre csak újabb gondok nehezedtek a vállaikra, uj kiadások terhelték meg amúgy sem valami jő egyensúlyban levő budgéját s amit majd terméséből Isten után láthat, az a saját véres verejtékének a gyümölcse lesz, nem azoknak a bölcs tanácsoknak az eredménye, amelyek őt a lépés megtételére buzdították. Ezirányu munkája kezdetén és közben pedig az eddigiekhez járuló gondjai csak jobban csökkenteni fogják az energiát, amelyet a háromesztendős háború amúgy is alaposan meg- gyöngitett. A mezőgazdasági munkálatok biztosítása. A mezőgazdasági munkálatok zavartalan biztosítása tekintetéből a járási főszolgabíró a következő rendeletet bocsáj- totta ki: I. A más községben előre el nem szegődött munkások községökből a szántás vetés munkálatok befejeztéig el nem távozhatnak. II. A szántás-vetési munkálatokat igyekezzék mindenki mielőbb elvégezni. Aki hamarabb elvégzi, felszólításra köteles másnak bérért szántani-vetni. A felmentett és tavaszi mezőgazdasági munkára haza szabadságolt katonák saját munkájok befejezte után felszólításra azonnali bevonulás terhe alatt kötelesek bérért másoknak segíteni. III. Minden községbeli napszámos tartozik meghívásra azonnal munkába állani. IV. A napszám béreket, következőkben állapítom meg : 1) Április hónapban : férfiaknak 4 korona, nőknek 3 korona, 15 éven aluli gyermekeknek 2 korona; 2) Május, Junius, Julius és Augusztus hónapokban : férfiaknak 5 korona, nőknek 4 korona, 15 éven aluli gyermekeknek 2 — tői 3 korona; 3) A kaszás napszám mindenkor 6 korona; V. Szántási dijak : Egy magyar hold (1200 □ öl) felszántása könnyű homo- kor talajon 14 korona, boronálása 2 korona; kötött agyagos talajon 16 korona, boronálása 3 korona.
