Felsőszabolcsi Hírlap, 1917 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1917-02-25 / 9. szám
XXX. évfolyam Kisvärda, 1917. február 25. Telefon szám 35. Telefon szám 35 Előfizetési dijak: egész évre 8, félévre 4 korona. Postatakarékpénztári csekkszámlánk száma 37262. Főszeikesztő : Or. GYÖRGY FERENCZ. Felelős szerkesztő: CSÁSZY LÁSZLÓ. Hirdetések falvótatnek lapunk kiadóhivatalában és az összes magyarország hirdető Irodákban. A nyilttér dija soronkint 40 fillér. Félmunka. A lapok hírrovatai napról-napra telve vannak a háborús állapotokat kihasználó árdrágítók büntetése'nek nyilvánosságra hozatalával. Sajnos, van is bőven alkalom a bíróság ilyen irányú működésére, mert akármerre tekintünk is, mindenütt csak a drágítok akadnak manapság az emberek szeme elé. Drágít a földmives, drágít a kereskedő, drágít a fuvaros, drágít minden fajta, akinek módja és alkalma van rá s a legnagyobb baj csak ott van, hogy ennek a minden irányban való drágításnak nyűgét a társadalom azon osztályának kell elszenvedni, akinek drágítani semmiképen nincs módjában. Ha ez is drágíthatna, akkor talán nem hangzariék el oly sok panasz az árdrágítás miatt. És igy is volna rendjén. A háború okozta megélhetési nehézségekből mindenkinek arányosan ki kellene venni a részét s egyáltalán nem felel meg az osztó igazságnak, hogy egyesek számára a meggazdagodás égig emelő lajtorjája a mások számára a megsemmisülés örvényébe csúsztató lejtő legyen a háború ideje. Hogy ez igy lehetséges, annak oka az, hogy a háborús életrend szabályozása csak félmunka. Maximálnak itt, maximálnak ott, de épen azzal, hogy az árakat nem állapítják meg minden vonalon, szinte kihívják az árdrágítók fajtájának hatalomra jutását s tönkreteszik azokat, akiknek nem áll módjukban a sok bántó és existenciát veszélyeztető maximáló rendelkezés orvoslásakép a saját portékájukat önhatalmúlag megmaximálni. Minden kivételes idő kivételes intézkedéseket követel. A háború első idejében még tudatlanok voltunk, három év ideje azonban sok tapasztalattal látott el. Meggyőzött legalább is afelől, hogy a normális életrend, az időkhöz mért nyugalom és higgadtság megőrzésének egyetlen feltétele, ha mindenki érzi, hogy nemcsak szenved, de szenvedéseinek minimumra való leszállítására ott is áll mellette a segítő kéz. Azzal mindenki számot tud vetni, ha valami nincs, csak azzal nem, ha valami van és nincs mégsem, de van mégis mindig a megszabottnál drágább áron. A legfontosabb életszükségleti czikkek dolgában legalább olyan eljárást kellene létesíteni, amely mindenkit kielégítsen. Maximáljon az állam mindent, a kenyériül kezdve a legutolsó gombostűig. Tegye rá a kezét mindenre s osszon el mindent a szükséglethez képest. De gondoskodjék is, hogy ami van, ami feltétlenül kell, legyen is! Legyen mindig a maga illő és megszabott árán s ne csak annyiért, amennyiért az alkalommal élni tudó kufárok adni akarják. Akkor mindenki hozzájuthat s ha az elosztásban is levetkőzik a bürokratizmus akadályozó és késleltető nyűgét, meg lesz szüntetve a sok panasz s nem látjuk többé, hogy a mai állapot a háborús intézkedések terén csak félmunka, amely nem tudja megszüntetni az elégedetlenséget. Szenvedünk szívesen, türünk lemondással, de erősebbek lennénk a szenvedésekkel szemben, türőbbek és könnyebben lemondok, ha azt látnánk, hogy az állami igazgatás gondos keze egyformán mér mindenkinek a jóból és a rosszból. — y — A főgimnázium estélye. „1917. febr. 17.“ A főgimnázium tanulói pár évi hall gatás után az elmúlt szombaton este újra felléplek a nyilvánosság előtt, a főgimnázium fennállása óta immár negyedízben. Megszoktuk, hogy ezek az esték mindig nagyon látogatottak voltak s e tekintetben az ifjúságnak mostani fellépése sem adhat okot a panaszra Válogatott, előkelő közönség töltötte meg az estén is a Nagyvendéglő színháztermét, hogy a háborús idők alatt annyira nélkülözött szellemi élvezetből kivegye egy estén a részét, mert hogy élvezetes lesz a főgimnáziumi ifjúságnak ez a szereplése is, azt mindenki előre tudta s várakozásában bizonyosan nem is csalódott. Az előkészületek ugyan erősen próbára tették az amúgy is túlterhelt ifjúságot, de emberül megfelelt a hozzáfűzött jó reménységnek, ámbár a körülmények alakulása nem is kecsegtette őket azzal a jutalommal, amit annyira várták, hogy olyan hosszú bojt után egy kis farsangot csinálhassanak maguknak. Amit az ifjúság február 17-iki estélyén nyújtott, a legteljesebb műélvezet volt a szó igaz értelmében. Bizonysága annak, hogy ez alkalommal is méltó akart fenni eddigi sikereihez. A műsor minden száma azzal a nyugodt könyedséggel pergett le, amelyet csak a pontos és öntudatos előkészület nyújthat a nyilvánosság elé lépőnek. Az estély legkiemelkedőbb pontja két egyfelvonásos darab volt • Ernőd Tamásnak A két gránátos c. komoly jelenete és Moinaux A két süket c. bohózata. Az elsőben Reisman Klára igazán művészi s minden apró részletében átértett játékot produkált Veronika szerepében, de méltóan és jól megállották helyüket a két gránátos szerepében Heller Pál és Kudron Emil, valamint a csapiáros alakításában Komoróczy Zoltán is. A két süketben Ebner Jenő vitte a főszerepet (Tóbiás) jókedvű mókáival állandó derültséget keltve, diszkrét finomsággal játszotta rneg Éva szerepét Mayer Böske, Harcsa szerepében Petrás Pál, Sós Béniében Virágh Kálmán produkáltak jó játékot. A Schvartz Margit Csipkerózsája, Antal Erzsi vig monológja, előbbi szende bájos megjelenésével, utóbbi a parasztasszony élethü alakításával sok tapsot váltottak ki a közönségből. A zeneszámok mindenike kitűnő volt. Hirtelen nem is tudta az ember eldönteni, hogy a három különböző zenedarabban bemutatkozó három első hegedűs diák ember : Pollacsek László, Weiszberger Géza és Kun András közül melyik kezeli jobban a vonót A zongora kíséreteket Behányi Eszter és Reizman Klára látták el igen ügyesen. Az estély anyagilag is szép eredményt hozott s tekintélyes összegeket juttat jótékonycélokra s részben hazafias célra is. Csak az volt a kár, hogy a jól sikerült estély hatása alatt jókedvre hangolt közönség nem lehetett tanúja annak a gondtalan jókedvnek, amely más időkben egy pár órán át eltölthette az ártatlan sereget. Háború van, nem illik mulatni. Társadalmi és közgazdasági hetilap. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnap.
