Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
2 FELSŐSZABOLCSI HÍRLAP 1910. október 2. leményünk, mint az, bogy a mostani nagy határelzárkózás s vámvédelem közölt, szemben álalte- nyésztésünk folytonos apadására, a piaci drágaságot még a vámsorompók fölemelésével is meg kell szüntetni és csak hadd jöjjön be az argentiniai hus, ha az olcsóbb és táplálóbb. Csakhogy itt van a bökkenő ! Az argentiniai húst eddig az európai gyomor csak Bécsben próbálta ki. A község tanácsa, és a köz- élelmezési bizottság pápaszemes urai odaát — állitólag — nagyon összenéztek, mikor belekóstoltak az argentiniai roszböíbe. Mert szójáték nélkül szólva, az valóban rósz volt és élvezhetetlen. Ha ez igaz, az Istenért miért beszélünk az argentiniai húsról ? Mért nem beszélünk arról, a mit a gazdák a nyíregyházai gyűlésükön oly becsületesen felkínáltak. A gazdák szerint a hus nem volna oly drága, ha a közvetítő kereskedelem túlságos hasznot nem akarna magának ; hiszen a tenyésztőknek a mostani árak mellett is csak éppen hogy megengedett, tisztességes hasznuk van a marhatenyésztés s hizlalásból és hogy a hus olyan drága, arról a közvetítő kereskedelem tehet. A gazdák menten meg is ajánlják ellene az orvosszert, hogy szervezni kell a fogyasztást szövetkezeti alapon s össze kell hozni a tenyésztőt a fogyasztóval; közben pedig minél kevesebb kézen kell a fogyasztási cikkeknek átmenni és ez a husdrágaságot egyszeriben megszünteti. — Engedjen meg, de utóbbi időben annyi mindenféle könyvet olvastam a betörőkről, hogy igazán nem tudom, melyek a valódiak? Tagja Ön talán a Betörők Egyesületének ? — Sohasem hallottam róla, mi az? — Többnyire grófok és hercegek — magyarázta az orvos — akik beleunlak nagyúri mulatságaikba és . . . — A nagy urak ostobák — szólt közbe Vilmos olyan arccal, mint oly valaki, aki tudja, mit mond. — Tehát a nagy urak beleuntak — ismétli a doktor — és elhatározták, hogy versenyre kelnek Önökkel. — Valószinüleg ezt is csak amolyan könnyű játéknak tartották — mondta a szekrény előtt álló ur, s eközben telhuzta ielső kabátját. (Folyt, köv.) Köszönjük és megfogadjuk a jó tanácsot. A gazdák testületé azonban az ilyen általános orvosszerek kinálgalásánál ne álljon meg, hanem szervezze is ezeket a fogyasztó szövetkezeteket. Mert ha csak receptet ir az orvos, de nem csinálja meg a patikás, — bele is pusztulhat az emberA zsidó gyógyszer. Az egész világ közönsége visszafojtott lélekzettel lesi azokat a híreket, melyeket a Majna melletti Frankfurtból hoz a táviró. Mindenki az Erlich-Hata 606-ról beszél s a napi társalgás fó'témáját ime már az első' siker kipattanásának hire óta, kizárólag a vérbaj ellenes eme korszakalkotó gyógyszer alkotja. Mindenki dicsőíti az agg tudóst és még senkinek sem jutott eszébe kisebbíteni genialitását azért, mert vallásos meggyőződése csak az ótestamentumban foglalt tanoknak hisz, senkinek sem jutott még eszébe, hogy Erlichben a zsidót lássa, mert mindenki csak a tudóst tekintette, mint a hogyan józan gondolkozásu embereknél nem is történhetik másképen. S ime Odesszából, az oroszországi Odesszából különös hirt hoz a táviró. E jeles és sok mindenről, csak épen kultúrájáról nem nevezetes város érdemes polgármestere, — neve még nem ismeretes, noha érdemes lenne a feljegyzésre, — megtiltotta, hogy a városi kórházakban az Erlich-Hata 606-os gyógyszer alkalmazásba vétessék, mert az zsidó gyógyszer, zsidó ember találmánya, ki csak sarlatán, svindler lehet, igazi tudós nem. Ez az odesszai polgármester meggyőződése s miután jelenleg Odesszában ő a legnagyobb ur, kívánsága parancs és a sok ezer meg ezer luetikus beteg, ki mint egy uj Mesiást üdvözölte a bajuk orvoslását felfedező majnai tudóst, ime elvonatnak attól a jótéteménytől, hogy végre orvoslást nyerjenek kínszenvedéseikre. S mindez miért ? ! Mert egy vallási fanatizmusban elvakult, buta embernek eszébe jut különbséget tenni az elmebeli kiválóságok megbízhatóságáról vallások szerint, mert egy tébolyult agyvelő kimondja, hogy az Erlich-Hata 606 zsidó gyógyszert melynek alkalmazása épen ezen okból nem észszerű s szerinte nem is alkalmazható. Ha a tizedik század sötét korában, avagy a spanyol inqisittó nevezetes éveiben élnénk, talán még felemlitésre sem tartanók méltónak az odesszai polgár- mester rugaszkodását e korszelemmel való haladás ellenében, de véletlenül a huszadik század kellős közepében vagyunk, a villamosság, a drótnélküli távíró, a repülés korszakában, abban a korban, amikor anil admírári a semmin sem való csodálkozás tényleg elérkezett, akkor menjen valaki a porondra kiáltani s szel- iemidézésképen a múlt idők sötétségét visszavarázsolni óhajtani, azzal, hogy felekezeti elvakultsággal méri azt a világrengető s ngyfontosságu találmányt, melyet minden létező ember visszafojtott lélekzettel szemlél s várja annak minden újabb fázisát. Az odesszai polgármester pedig nem egyedül álló ember abban a felfogásban, hogy mindaz, ami zsidótól ered, nem lehet valódi értékű hogy az csalás, becsapás s nélkülözi a realitást. Az elvakult vallási meggyőződés, a másvallásu, de különösen a zsidók elleni gyűlölet, ha lappangva is, most is épen úgy dühöng még sok európai államban, mintha még mindig a keresztes háborúk és a ghettók korát élnők. Természetesen Angliában, Amerikában, sőt Olaszországban is, az antiszemitizmusnak még csak nyomára sem bukkanunk, a többi kontinentális országokban azonban vígan burjánzik e sötét középkorból ránk szakadt nyavalya, mely szégyenére válik a haladásnak, kultúrának, műveltségnek. Nálunk is meglehetős melegágyat szereztek neki egyes bujtogatók és izgatok s a legkisebb haragra szolgáltató ok elegendő arra nézve, hogy szemére vessük polgártársunknak, hogy nem az ur Jézus Krisztus ödvözitő tanait követi. Nálunk is még a naczionáiék felvételénél, az iskolákban, anyakönyvvezetőnél és minden hivatalos fórumnál, megkérdezik az embert, hogy mi a vallása, mintha az nem az ő belső, intern dolga lenne. Megkérdezik s épen ilyen joggal megkérdezhetik, hogy mi a kedvenc étele, nótája s kit szeret a lányok, vagy asz- szonyok közül. De a belső vallásos meggyőződés, amely sokszor nem is meggyőződés, hanem legtöbbnyire születési hiba, ha ugyan hiba, a közhivatalokat, a nyilvános fórumokat ugylátszik még mindig nagyon érdekli. Ha majd mi is olyan magas intelligenciára jutunk, mint az angolok, amerikaiak, franciák s a nacionálé felvételénél egészen elhagyjuk a vallásra vonatkozó kérdést, akkor talán majd nálunk is nagyobb megrökönyödést és elszörnyükö- dést fog maga után vonni, az az eset, hogy az odesszai polgármester az Erlich- Hata 606-os szert, mint zsidó gyógyszert eltiltotta az alkalmazásától. — Olyan egyének, akik sokat ülnek és kevés mozgást végeznek, majdnem mindannyian nehéz székelésben szenvednek. Egy fél pohárnyi természetes Ferencz Jőzsef-keseriiviz reggelenldnt éhgyomorra használva, megszünteti a bél renyheségét anélkül, hogy írás orvossághoz kellene folyamodni. A „Medical Mirror“ cimii amerikai orvosi szaklap ezért a következőket Írja : „A természetes Ferencz József-keserüvizre minden székrekedés meggyógyul.“ HÍREK. — Kisvárda-nyirbaktai h. é. vasút kiépítése érdekében legutóbb hozott képviselő testületi határozatot a szabolcsvárT megyei h. é. vasút r. t. teljes egészében eseruviz. Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok-^*™» — v-- •• ^ M „ nak és székszorulásban szenvedőknek KlS Üveg 40 f. Nagy Üveg 60 f. Kapható Kisvárda és vidékén minden gyógyszertár és jobb füszerüzletben.
