Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1910-08-28 / 35. szám

XXIII. évfolyam. 35. szám. Kisvárda 1910, augusztus 28. Telefon szám 35. EZELŐTT KISVÁRD AI LAPOK. Telefon szám 35. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 8., fél évre 4., negyed évre 2 korona. Lelkészek-, tanitók-, jegyzők- és tisztviselőknek egy évre 4 korona. Becsüleíbirák. Hetek óta hangosak a sajtó, s ennek nyomán a kaszinók s kü­lönböző emberi társaságok berkei a marosvásárhelyi beesiiletbiróság Ítéletének kommentálásától Az aris- tokraták és genlryk elégülten dör­zsölik kezeiket: az osztálybecsület meg van mentve, azon tulajdonsá­gok, melyek kell, hogy az ő osztá­lyukba tartozással együtt járjanak, ismét elismertettek és megerősítést nyertek. A polgári társadalom vi­szont elszörnyüködik azon óriási űr láttára, mely a különböző tár­sadalmi osztályoknak a becsületről alkotott fogalma között fönnáll mely ellentét soha nem volt oly kirívó, amint az most, az Erősdy afférban nyilvánvalóvá lett. A legtöbb ember fölényes mo­soly lyal beszél a becsületbiróságról és annak határozatáról, mely — sze­rintük nem más, mint a nagy urak birósdi játéka, egy darab itt ■aouaMHaHÉHraMMHai Főszerkesztő : ÉBNER JENŐ. Felelős szerkesztő: Dr. GYÖRGY FERENCZ. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában, valamint az összes magyarországi hirdetési irodákban. A nyilttér közlemény dija soronkint 40 fillér, felejtett középkor, elmaradottság és nagyképűség, melyeit nem érdemes komolyan venni. Lassabban csak urak ! Ne tér­jünk napirendre a dolog fölött ad­dig, mig egy igen fontos éséppen a szőnyegen forgó kérdéshez tartozó tényt meg nem állapítunk, és le nem szögezünk. Hát annyira távol áll tőlünk, annyira idegen előttünk a becsület- bíróság intézménye? Valljuk be, nem vagyunk-e mindannyian be- csületbirák akkor, mikor mások becsületéről kell ítélkezni ? Nem érezünk-e rögtön mindannyian hi­vatást magunkban ahhoz, hogy a biró szerepét játszok, mihelyt az emberi telteknek a szerelem után leghatalmasabb és legnemesebb ru­gója : a becsület forog kockán ? Hiszen nem kell más, mint hogy kél ember összejöjjön, — kü­lönösen az olyan kisvárosban mint Kisvárdán, - és már készen van a becsülelbiróság, mely Ítélkezik elevenek és holtak becsülete fölött. Nem kéri föl őket senki funkciójuk gyakorlására, s nem szívesen veti magát alá senki az ő Ítélkezésük­nek, és lám, mégis kénytelen-kel­letlen nyögnünk kell ezen ad hoc becsületbiróságok zsarnoksága alatt. Nem lehetünk egy lépést, nem mondhatunk egy szót, melyet a „becsületbirák“ gondosan, a legap­róbb részletekig ne mérlegelnének. Bizonyítékok nem kellenek. Köny- nyelmü pletyka, kósza hir, puszta gyanú is elegendők ahhoz, hogy ala­pul szolgáljanak Ítéletüknek, mely- lyel megfosztják a kiszemelt áldo­zatot erkölcsi értékétől, Iekicsiny- lik szellemi tulajdonságait, meg­sértik társadalmi pozícióját és mind­ama sajátosságait, melyek benne becsületreméltók, elrabolják az em­berek legféltettebb kincsét: a be­csületet. Különösen a nők azok, akik a legkedvencebb zsákmányai a becsü- letbiráknak és leggyakoribb tárgyai Felsőszabolcsi Hírlap tárcája Aranypróba. Irta : Déry Jenő. — Nos, tudd meg tehát, hogy vol­taképpen miért kértem olyan nagyon a te baráti látogatásodat, — szólt ulánus főhadnagy barátjához a báró, miután már végig vezette fényűzéssel berendezett lakásának minden csillogó helyiségén. —■ Azt hiszem, — válaszolt a főhad nagy — hogy a lakásodat akartad m eg- mutatni. — Oh, igen, azt is, de voltaképpen másról lesz szó. Én ugyanis valami arany próbát akarok tenni. — Akkor jobb lett volna egy ve­gyészhez tordulnod. — Te nem értesz engemet, — kaca­gott a báró, — nem a rideg fémről be­szélek, sokkal értékesebb aranyról vau szó : a bizalomról. — Hogyan ? — Figyelj. Te ösmered a felesége­met. Tudod, hogy minden tekintetben tökéletes, de mégis van valami, habár nagyon csekély hibája : és pedig az, hogy babonás egy kissé. — A legtöbb nő babonás. — Igazad van. De mindennek meg­van a maga határa. És én most próbára akarom tenni, hogy mi nagyobb nála, az én irántam való bizalma, vagy a ba­bonája, — Én ellene vagyok inindennémü „próbatételnek“ a mi asszonyokra vo­natkozik, — válaszolt sajátságos mosoly- lyal az ulánus főhadnagy. -• Nem bírod ezt az ekszperimentumot egyedül elvé­gezni? — Nem, — felelt a báró, — terád, épen te rád van szükségem, mert téged mindenfelé lelkiismeretes embernek is­mernek és valóságos erény hősnek hi- resztelnek. Az én feleségemnek is határtalan bizalma van Irántad , . . — És ? szólt közbe a másik. — És éppen ez a bizalom nyújtja majd a garanciát ebben a kis tréfában, mert hát az asszonynép ... de te már értesz engem. Avval karon fogta barátját és addig nem bocsájtotta el, mig újból ott nem álltak a fiatal asszonyka bájos kis boudoirjában. — Ott a kandalló párkányáról le­vett egy kis mór faragásu ládikát, fel­nyitotta és a főhadnagynak egy kis üve- gecskét mutatott, a melyben valami viz- tiszta folyadék volt. — Látod ezt a kis üveget ? — kér­dezte. — Minthogy nem vagyok vak, ter­mészetesen, hogy látom. — Es tudod, mi van benne ? — Nem én. — Egy talizmán ? — Igen. Együtt vettem ezt a kis ■SS!»i Leány és fiú fehérnemüek teljes intézeti felszerelések előírás szerint, harisnyák, zsebkendők, paplanok nagy választékban, legjutányosabban beszerezhetők: UNGÁR LIPÖT divatáruházában NYÍREGYHÁZÁN. FELS^SZABDLE jyp

Next

/
Thumbnails
Contents