Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
1910. december 25. FELSŐSZABOLCSI HÍRLAP 11 A sors. Irta: B. R. Május van. A hold ezüstös fénye teljes pompájával beragyogtatja a méltóság- teljes ormaival kiemelkedő Boross kastélyt Minden csendes, mindenki nyugalomra tért már, csupán egy ablakból halvány fény látszik. Hold uram kissé indiscréten, félszemmel pislog be ama szobába, melynek fehér selyembrocát kerevetén egy bájos leányzó pihen Arcvonásáról keserűség, fájdalom tükröződik vissza, sőt hosszabb megfigyeiésre nehány ezüst könycseppet látunk nagy mélabus szemeiben. Mi lehet az, a mi a gazdag Boross egyetlen leányát, a milliók egyetlen örökösét könyekre indítja ? A kandaló feletti antik óra tizenkettőt üt, Reneé felemelkedik, letörli a könycseppet szeméből és nyugalomra tér. Midőn szemünk végigpillant Reneé alakján, tisztában vagyunk azzal, miért kesereg ez üde, bájos leányzó : a sors, a kegyetlen intéző az ember életében, púpot helyezett a milliomos leány hátára. Fenkölt lélkü, magas műveltséggel, értelmiséggel felruházott egyén volt Reneé és ép ez tetőzte boldogtalanságát, elégedetlenségét. Értette, hogy a sok rajongó udvarló, csak pénzének hódol, csak a vagyona után sovárog. Az Ő nemes lelke, szive pedig igaz szeretett után vágyott. Szülei, kik rajongó szeretettel viseltettek egyetlen buskomor leányuk iránt, magukra maradva, mindegyre azzal foglalkoztak, hogy mint tudnák kedves gyermekük életét Kellemesebbé varázsolni. Hosszú tűnődés után abban állapodtak meg, hogy megnyitják salonjnknt a vidék előkelőségének. Szét is mentek az arany- szegélyű renaissance stilü meghívók Borossek fényes, XV. Lajos korabeli stílben berendezett termei megnyíltak, a nagy gázcsillárok alatt minden nappali fényben ragyog, a tropikus növénynyel diazitett előcsarnok paradicsomi látványosság. S jöttek, jöttek mindannyian, de Reneét az ő hideg, kimért tartásából senki sem tudta kihozni. Az aranyifjuság hódolatát sablonos, magára erőszakolt mosoiylyal fogadja. Nagy, mélabus szemei révetegen bámulják a nagy és díszes vendégsereget. De ime szemei felvillanak, arca sugárzó fényben ragyog. Tekintete egy sugár, délceg férfi alakon akad meg, ki szerényen hajlongva közeledik feié. Kerekes Aladár ez, a vidék kedvenc gentryje, a közeli birtok földesura. Reneé szivecskéje hevesebben dobog. így — igy képzelte el a férfi ideált álmaiban, így rajzolta le képzeletében jövendő boldogítóját, kit fiatal szivének minden hevével szeretni tudna. De a másik percben elborul tekintete, eszébe jut testi hibája és elfordul a már már kitóduló könycsepet elrejtve. Kerekes ezen változást észrevéve, sétára hívta fel Reneét. Tarka-barka kis lampionokkal kivilágított parkba vezeti a minden izében raszkető leányt, ki e pillanatban mindenről megfeledkezik, csak egyet lát, a szép sugár férfiút, ki őt, a hibás leányt, a sok közül kitüntette. Hálásan néz végig a szeretett férfin. Kerekes érzi, látja e fiatal lény boldogságát, szorosabban magához öleli a leányt, ki mintegy extázisbán a férfi vállára hajtja fejecskéjét. Kerekes pedig rövid habozás után forró csókot lehel a leány fehér homlokára. Renéé néhány perc múlva mámorából fölucsudva ekként szólal meg : — „Uram! mondja ! Ön önzetlenül tudna szeretni ? Nem a pénzemért ? Saját magamért ? Nem látja, mily csorbát ejtett rajtam a sors ? Aladár nem felel, de annál többet beszél forró csókja, melyet eljegyzése zálogául nyom a leány égő ajkaira * Néhány nap múlva a park jázminbokros lugasában találjuk Reneét, ki a szeretett fériut itt várja meg. Szemei csak őt látják, szivének minden dobbanása csak neki szól, lelkének igaz hevével, csak őt veszi körül. A kis fürge pajzán madarak szerelmes áriákat zengenek, de ő csak figyel figyel minden legkisebb neszre. Hirtelen léptek hallatszanak Reneé összerézzen. A távolból egy ismerős hang hallatszik ... Kerekes egy barátja kíséretében a park melletti ösvényen halad tova. Reneé felugrik, figyel és ezeket hallja : — Mondd kedves barátom, igaz volna, hogy te az a mulatós, élőhajhászó legény a púpos Boross Reneét vennéd feleségül ? — De mikor oly nagyon szeret és úgy ragaszkodik hozzám ! — Nagy kópé vagy öregem. Jól teszed ! hiszen a dúsgazdag Boross vagyona megenged egy kis bigámiát is, hahaha!! Kerekes erre felkacag és helyeslőleg bólint fejével. Reneé felsikolt, elsötétetik előtte minden — ájultan terül el a földön ! * Fehér menyezetes ágyán súlyos idegláz közepette Reneé egyre kiabálja : „Sors, sors. te kegyetlen sors! Modern mesék. Irta : Kazár Emil. A szamár és a rózsák. A szamár véletlenül egy kertbe tévedt, hol remek szép rózsák virágoztak. Megállt egy rózsatő előtt, és megbámulta a virágokat. „Ezek tehát azok a rózsák, a melyekért az emberek annyira lelkesülnek“ ? ! szólott eltűnődve. Aztán letépte a legszebb rózsát és megette. — Nem voit érdemes letépni — szólott csalódottan — ettem már ennél jobbat is. A tudás köve. Egy tudományszomjas ember vándorútra kelt, hogy megtalálja a tudás kövét, azt a követ, a melyet már évszázadok óta keresnek a tudósok és tudatlanok, bölcsek és bolondok. Ennék az embernek munkáját siker koronázta. A tudás köve az a kő volt, a melyeken a bankjegyeket nyomták, Könvvbirálat. Egy újságíró, a ki a szerkesztőségben a beérkező könyvekről bírálatot irt és köteles volt a bírálat után a könyveket visszaszolgáltatni, egy napon a következő levelet kapta kiadójától: — Uraságodat tisztelettel felkérem, hogy az Önhöz érkező könyveket n e vágja fel, mert a felvágott példányokat az antiquariumban rosszabbul fizetik, mint a felvágatlanokat, amit különben Ön is tudhatna. Tisztelettel, stb. A javulás utján. Egy fogházfelügyelő szabadon bocsátott egy rabot, a ki három havi fogház- büntetését szabályszerűen leülte. Közben beszédet intézett a szabaduló emberhez és lelkére kötötte, hogy odakint az életben jól viselje magát. A mikor a beszédet bevégezte, a fogoly csak tovább állt és várt. — Nos, mire vár ? — kérdi a felügyelő. — Oh, jó uram, beszéljen Ön tovább, mondá a rab. — Mi okból beszéljek én tovább ? Hiszen mindent megmondtam, amit jónak láttam. — Oh, jó uram, szólott reszkető hangon a szabaduló ember, három hónap óta nem ittam pálinkát. És önnel olyan kellemes, olyan vonzó — pálinkaszaga van ! . . . A törvény. A nagyságos asszony egy napon észrevette, hogy több értékes tárgya eltűnt. A cselédre gyanakodott és hogy a gyanújának alaposságáról meggyőződjék, azonnal átvizsgálta a cseléd holmiját. Legnagyobb meglepetésére nemcsak a keresett tárgyakat, hanem azonkívül még egy csomó fehérneműt, selyemblúzt, alsószoknyát is megtalált. A nagyságos asszony meglepetése annál nagyobb volt, mert rendületlenül megbízott a cseléd hűségében. A nagyságos asszony leányaival haditanácsot tartott, hogy hogyan járjanak el a hűtlen cseléd ellen. Végre is megállapodtak abban, hogy feljelentik a leányt és a papa fog a dologban eljárni. Szinte végszóra megérkezik a papa és aznnna bevonják a haditanácsba. Megdöbbenéssel kiált fel a ház ura; — Az Isten szerelméért, ne tegyetek ilyent. Csak nem ment el az eszetek, hogy tanúként a bíróság előtt szerepeljetek ? Hagyjátok futni szegény leányt. Az anya és a leányok respektálták a papa szavát. Hogyne ! Ő csak tudja, hogy mit beszél, mert hiszen ő királyi ügyész a törvényszéknél. A legújabb rendszerű motorcsépiókészle- tek, továbbá a legjobb benzin- nyersolaj és szivőgázmotorok, valamint teljes malomberendezések legolcsóbban IREÜÍSOIG9UI.fl Budapest VI. Eötvös-u. 42. kaphatók. Teljes jótállás! Könnyű részletfizetés! -------- Árjegyzék ingyen! -------Ezen Jóhírű cég motorai kfttyiyd kezelésük és nagy erőkifejtésük [olytán az egész országban nagy elterjedésnek és közkedveltségnek örvendenek. '^Mi
