Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-12-25 / 52. szám
2 FELSOSZABOLCSI HÍRLAP 1910. december 25. * boldog karácsonyi időben. Am nemcsak a saját otthonunkat díszíti. elhatol a legutolsó zugig; nyomát követhetjük mindenütt, a hol együtt vannak, kiknek se házuk, se telkük, se szülejök, se gyámo- lójuk, sőt még azoknál is, kiknek hiányzik az értelmiség, hogy eszük tökéletességével köszönthessék azt a napsugarat, melyet a meny szülöttje : a szeretet küld nekik. Nekünk, az újabb kor gyermekeinek, nem újdonság a béke és a szeretet üzenete; hirdették ne- kük mindig újból, mind érthetőbben, s annál világosabb lett, a mennyivel közelebb ért testi szemünk elé. Mind érthetőbbé vált az üzenet, csakhogy sajnos, nem derűs viszonyok közepette; ám megtagadásából is becsülni tanultuk. Nagyon jól tudjuk, mit vétkeztek egy idő óta hazánk ellen ; nem háború vagy járvány, nem a víz vagy tűz hullámai pusztították hazánkat.Természeti törvény, hogy a sírokból uj élet kél, s ha az elemek pusztítanak, úgy segítenek ismét alkotni ; ahol azonban ideális javakat sem- misitenek meg, ahol megrontják a felebaráti szeretet, az összetarlo- zandóság, a testvériség érzetét; ott kételkedni kellene a jövőben, ha nem bíznánk annak a virágnak a csodaerejében, mely salak és jég alatt mégis csak titokban csírázik és a kellő pillanatban ki fog hajtani. Mi magyarok nem akarjuk nélkülözni a szeretet bűvös hatalmát, s nem akarunk kizárólag a szűkszépen tudott engem álomba ringatni .. . hogy elfelejtettem mindent, amikor kis kezecskéivel megsimogatla fáradt fejemet ... és most mindennek vége . . . Óh Uram, ha irgalmat ismersz, add visz- sza nekem Évát! Mint tudjuk mindannyian az Ur irgalmas, könyörületes és hosszantüró. Természetésen visszaadta Ádámnak az asszonyt. A mese vége. Minek fecsegjek annyit, elég az hozzá, alig éltek együtt egy hétig és Ádám megint vissza vitte az asszonyt az Úrhoz. — Már én nem bánom akárhogy is lesz, de ennél rosszab már nem lehet. Inkább pusztuljak el. de ezzel az asszonnyal tovább nem élhetek. az Isten irgalmas, könyörületes és hosszantüró és azért megint visszavette Ádámtól az asszonyt. Mit mondjak Önöknek, nyájas és nyájnéküli olvasóim. Igenis jól csalódségszeiüség törvényében és az élet- fentartási ösztönben bízni. Sőt biztosan reméljük, hogy a szeretet ősi ünnepe részünkre a rég várt béke és megelégedés ünnepévé fog válni, s ebben a reményben összes olvasóinknak és jóakaróinknak : „Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk !“ Krisztus születése. Karácsony napja van. A kereszténységnek legmagasztosabb ünnepnapja ez. Megnyilatkozott egek, rendkívüli csillag, angyalok serege, egyszerű pásztorok felbuzdulása, koronás királyok buzgó hódolata. ég és föld öröme hirdetik e napnak örök fenségeit. De hát miért történt mind ez ? Miért; nyíltak meg oly ünnepélyesen a magas egek ? Miért ragyogott oly fényesen az a rendkívüli csillag ? Kinek tiszteletére hang- i zott fel ott kin a puszták sötét éjjelében az angyalok bűvös-bájos éneke ? Kinek hódoltak oly egyenlő bensőséggel és ragaszkodással egyszerű pásztorok és koronás királyok egyaránt? Miért örvendezett annyira az egész világ ? A betlehemi istálló szalma ágyacs- j káján egy gyönge kisded szendereg pólyába takarva. Ez a potyába takart gyér- mek az Ur Krisztus, a világ megváltója.] G előtte hódol, Őt köszönti ma az egészj világ. Megnyitom a könyvek könyvét. Ott találom megírva: a messiást Ígéretet e szent j könyvnek első lajpin. Századok, évez- j redek múltak egj^nás után. Az emberiség! lelkében, ott élt folyton-folyvást a messi- j ási ígéret hite. S minél jobban közeledett ez ígéret teljesedésének ideje, a próféták ihlett: ajkai annál világosabban, annál biztosabban hirdették a megváltó eljövete - lének minden egyes körülményeit. Végre felragyogott a kegyelem napija, Isten beváltotta Ígéretét. Akit bünbeesett első szüléinknek az elvesztett paradicsom küszöbén megígér; aki után annyi jósnak rengett ihlett ajka; akit hosszú négy ezer éven át oly nagy epedéssel várt az emberiség: eljött a Messiás, eljött megváltani, üdvöziteni az elhagyott, a szegény föld fiát. Hosszú négy ezer év telt el, mig valóra vált ez a paradicsomi Ígéret. E hosszú idő alatt sokat szenvedett a magára hagyott emberiség. Érzelme elhomályosult. Akarata a rosszra lett hajlandóvá. Elfeledte az igaz Istent. S minél magasabbra emelkedett a tudomány, a művészet terén, annál jobban lesülyedt erkölcsileg. így jutott aztán a legnagyobb lelki nyomorba. Oly nagy nyomorúság vala ez, hogy megkönyezni lehet, de leírni nem. Nagy szüksége volt tehát a megváltóra, a Szabaditóra. Epedett is utánna. Sirt, esdekelt, rimánkodott. „Oh bárcsak megszakítanád az egeket és leszállanái.“ Harmatozzatok égi magasok. Esti fellegek csepegjétek az igazat. Nyíljék meg a föld s teremje az üdvözítőt.“ Ily nagy lelki vágyódással várta a világ Szabaditóját, várta, mint gnagy, hatalmas fejedelmet, aki erőssé, gazdaggá teszi az ő népét. Ó mily nagy volt a világ bámulata, mikor a Messiás szegény elhagyatott, gyönge gyermek alakjában jött a világra. Azt hitték, hogy anyja a föld leggazdagabb királynéja lesz; azt remélték, hogy nevelő atyja a világ leghatalmasabb királya íeszen majd s oly nagy pompával fog megjelenni, melyhez hasonlót még nem látott a világ! Csalódtak. Mert a Messiás, az ég és föld ura oly szegénységben, oly alázatosságban és oly alacsony sorsban jelent meg, hogy szegényebb, alázatosabb s megvetettebb állapotban más meg nem jelenhetett. S ezt azért tévé, hogy mint a világ legnagyobb tanító-mestere megérkezésének első pillanatában megtanítsa az emberiséget, hogy az Ő országa nem e világból való. nak, alig lelt bele egy hét és Ádám m e- gint jelentkezett az Urnát, megint elsír la panaszát és ismét kérte vissza az asszony t. De bár a bibliában és egyéb szer il könyvekben írva van, hogy az Ur ir - gain»as, könyörületes és hosszantürl >, mégis meg kell állapítanunk, hogy. min - dennek van határa s igy az Uit' t-ürel* - mének is végeszakadt. És m.mLhai&lmat i menydőrgés, zúgott végig s7^aVa a világon . Nesze, itt van az asszony, pusztulj vele innen és viss^a ne merd hozni, mert én többé vissza nem fogadom. Boldogulj vele, ahogy * udsz és hogy eszedbe jusson, miszerint • az asszonyt elválaszthatatlan tőled, h <ne a nyakadba varrom Évát . . . És egy tű láthatatlan ke?ek Ádám nyakába yar r!^k az asszonyt, , . . ts ázó' Ä myaknníkon van az asszony és nincs j a mdd hogy megszabadulhat- hassunk t~k n iint írva vagyon. ___ (Vége.) Ne m királyi .trónt, nem márvány palotát választott lakóhelyéül, — hanem barmoknak rozzant istállóját és kemény rideg jászolát. Ki ne csodálkoznék ezek felett! Krisztus születése átalakította az emberiség lelkűletét. Az Ő eljövetele előtt nem becsülte a világ a szegénységet, az alázatosságot. Nem ismerték az erényt; vagy ha ismerték is, kevesen jártak annak ösvényein. Keménynek, göröngyösnek találták az erény útját s elkerülték, mert önmegtagadást kívánt. Azt az utat választottak, azt az utat járták, amely rózsás volt, s amely kéjhez és gyönyörhöz vezetett. A bethlemi jászol egyszerűsége .megmutatta az egyedüli helyes utat, melyen legbiztosabban haladhat az emberiség örök célja felé. A kereszt, a kálvária megmutatta a szenvedésnek, a megdicsőülésnek a halhatatlanságnak útját s azóta a szegénység szúró tövisei között a béketürés keresztje alatt, a rágalom hulló köveitől elborítva, a máglyákon, a vérpadon milliók Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. :t KI Mimi keserüviz. Az elrontott gyomrot 2—3 őrá alatt teljeser rendbe hozza. Kis üveg 40 f. Nagy üveg 60 f Kapható Kisvár'Ja és vj^kén m. inden gyógyszertár és jobb füszerüzletben. __________
