Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
XXIIÍ. évfolyam. yfiy Egitt írr* L*lkés*ek-, Előflíetísi árak: 8., {él évre 4., negyed évre 2 korof tanítók-, jegyzők- és tisztviselők: egy évra 4 korona. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában, valamint ae összes magyarországi hirdetési irodákban. A nyilttér közlemény dija soronkint 40 fillér. Egy kis megjegyzés a Felsőszabolcsi Hírlap f. hó 11-iki számában megjelent „Jegyzetek" első részére* Köszönettel kell adóznom a Felsőszabolcsi Hírlap tekintetes Szerkesztőségének, hogy program injába vette az elemi népoktatás ügyét s annak városunk falai közölt leendő magas nívóra emelése érdekében felemelte szavát, rámutatván azokra a bajokra, mik sürgős orvoslást igényelnek Engedje meg azonban, ha a f. hó 11-iki számában „Jegyzetek“ c. alatti rész első szakaszában leadott sorokra, mint a melyeknek tartalma a mellett, hogy a valóságnak meg nem felel, ok nélkül megleckéztet tanfelügyelőt, iskolaszéket (pardon, az áll. el. iskolánál nem iskolaszék hanem gondnokság van) *) A cikket egész terjedelmében minden kommentár nélkül leközöljük. A „Jegyzetek“ Írója csupán annyit jegyez meg, hogy cikkét a szülők egyoldalú informátiója alapján irta meg, s igy lehet, hogy az állapotokat túlzottan adta elő. De a szerző egyes személyeket nem támadott, hanem egy intézményt bírált; attól pedig plane távol állott, hogy valakit is „sárral dobált“ volna meg. (s, p.) s úgy tünteti fel az áll el. iskolánál jelenben fennálló bajok :t, (melyek persze nagyítva vannak) mintha annak egyenes okozói a kir. tan- felügyelő, meg a gondnokság volnának : e lap hasábjain válaszolva az említett egyénekre rásütött alaptalan vádakat tisztelettel visz- szautasitsam s állami elemi népiskolánk ez évi rendkívüli helyzetét a valóságnak megfelelő alakban mutassam be a nagyközönségek s főkép azoknak azoknak az egyes rosszmájú szülőknek, akik a tan- felügyelőt, az iskolaszéket tartják a bajok egyedüli okozóinak. A kisvárdai ál: el. iskola egyike az ország legrégibb állami elemi iskoláinak. Akik ott voltak ez iskola bölcsőjénél (ennek legelső tanítója a még most is működő Weisshaus Ignácz egyike azoknak) legjobban megtudják mondani, milyen fogadtatásban volt része ezelőtt 34-35 évvel az áll. el. iskolának. Rásütöttek arra minden rosszat. Különösen nem jó szemmel néztek reá az akkori hilfelekezetek vezetői akik saját iskolájuk tekintélyének csökkenését vélték látni ez uj iskola létesítésével. De ugyancsak e kevesek tudják bizonyítani azt is, miként emelkedett ez a lenézett, lekicsinyelt állami elemi népiskola erkölcsi tekintélye. Összefogott annak emelése érdekében tanfelügyelő, gondnokság, tanítótestület. S hogy szükség volt ez állami el. iskolára, melyet annak idején az állam az 1886. XXXVIÍI. t.-c. 44. § - á t ó 1 eltérően a 80. §. alapján saját költségén létesített s hogy mennyire felkarolt iskola lett ez állami elemi iskola azt a jelenlegi nehéz viszonyaink tudják legjobban bizonyítani. Kérdem, ha a tanfeliiFelsiszalotó Hírlap eredeti tárcája. Adám és az asszony. Irta : Kvarc. 6 Éva : Ahhoz nekem semmi közöm. Ha igazán szeretsz, akkor mindezeket elő kell teremtened, akár a föld alól is. Ádám : Lehetetlenséget követelsz. Éva : Azt tanuld meg, hogy semmi sem lehetetlen. Nézd csak, amott azt a nagy kosarat. Fogj hozzá egy madarat, ragaszd hozzá, aztán kész a divatos kalap. Vagy nézd azt a sok selyemgubót. Gömbölyíts le annyi selymet, hogy egy ruhát csinálhassak magamnak. Aztán lásd, annak a gyenge báránykának a bőréből mily kényelmes topánkát lehetne csinálni, hogy nem sebezné meg puha lábamat a durva talaj. — Menj túrd föl a földet, mig nem lelsz egy ragyogó drágakőre . . . Ádám : Meglesz, minden meglesz. Nincs, amit tőled megtudnék tagadni. Éva : Látod, igy már jó fiú vagy. Ádám : Érted bármi áldozatra kész vagyok. Éva : Szeretetreméltó vagy. Ádám : Szeretsz'? Éva : Szeretlek. Egy méhecske röpüli körülöttük. Szállt virágról-virágra, leereszkedett a virágok kelyhébe és szívta az édes mézet. Éva pedig ott feküdt a virágok közt s olyan volt, mint a kinyílt és a teljes pompájában virágzó rózsa. És a méhecske őt is virágnak nézte. És hozzá is leereszkedett és nyitott ajka körül szálldogált, hogy édes mézet szívjon belőle. De Ádám észrevette a közeledő méhecskét, megsejtette szándékét és hogy megelőzze, ajkát Éva ajkához tapasztotta. íme, az első csók története. . . . Kiábrándulás Amint a mézes hetek elmúltak, mintha kicserélték volna ezt az emberpárt. Mig azelőtt nem volt más gondolatuk, mint a szerélem nem törődtek mással, mint magukkal, egymásnak minden gondolatát kitalálták, ezután alaposan megváltozott minden. Az asszony elkezdett ké- nyeskednt, betegeskedni, folyton panaszkodott, most ez a baj, most az a baj. Szemrehányásokkal illette Ádámot, hogy unatkozik, miért nem szerez neki szóra- kosást. Átkozta a sorsot, hogy neki ilyen puszta helyre kellett férjhez menni. Akármit csinált Ádám, az neki nem tetszett, Mindenben talált kifogásolni valót. Házsártos lett, zsemhéskedett, úgy hogy Ádám lassan-lassan kezdett kijárni hazulról és sokszor csak reggel vetődött haza. Az igaz, hogy Ádáinról sem mondhatni valami sok jót. Sokszor bizony nagyon durva volt. Sértő szavakkal illette Évát, sőt egy ízben, amikor kellő időre nem készítette el az eledelét, a csuprot Éva fejéhez vágta. Ezenkívül volt egy kellemetlen tulajdonsága is : fél— »BUH Q - j Da'ycA órás és ékszerész NYÍREGYHÁZA (Városház u. 3.) tisztelettel jeI oanüor lenti, hogy .a jvjlgy K-A.fiAcsoisriri vAsAf megkezdődött. Óriási választék, utolérhetlen olcsó árak. 8W Választékot vidékre portómentesen küld. * Í in'-,- .. ’ ‘ Főszerkesztő: ■\ i* ÉBNER JENŐ.- , X . .Felelős szerkesztő: | "-GYÖRGY FERENCZ.
