Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-12-04 / 49. szám
2 FELSŐSZABOLCSI HÍRLAP 1910. december 4. ügy kormányzatát vezették a közelmúlt időben és az ipartörvény tervezetében a járási ipartestületek alakítását propagálták Sajnos, az ipartörvény revíziója annyi anketezés és banketezés után is lekerült a napirendről. Tehát addig, mig ez életbe lép, a már fönnálló testületeknek kell oda hatni, hogy erőik szaporítása és súlyúk emelése érdekében minél több iparost vonjanak be érdekkörükbe. Mert Kisvárda iparossága, egymagában még nem oly nagyszámú s nem oly erős, hogy egész felső- szabolcs ipari életére befolyást tudjon gyakorolni. Viszont a környezőközségek iparossága külön-külön oly csekély számú, hogy helyzetük javítása érdekében önmaguk mit- sem tehetnek. A kisvárdai ipartestületnek tehát, súlyának emelése érdekében, szüksége volna a környék iparosságára, viszont a környékbeli iparosok rá vannak szorulva a testületre, hogy ennek utján saját érdekeiket előbbre vihessék. A környékbeli iparosoknak eminens érdeke, hogy belső ügyeiket első fórumon ne a közigazgatási hatóságok, hanem saját autonom hatóságuk, az ipartestület bizottsága intézze el, másfelől pedig a kisvárdai ipartestület, számban, anyagiakban megerősödve s körny- nyező iparostársaikkal karöltve inkább tudnák tagjaik érdekeit megvédelmezni és előmozdítani. Nézetűnk szerint, az ipartestület első asszony szeme kék volt, és érezni — a fekete és szürke szemek haragos vil lámáit, ez már meghaladja a férfiúi bátorság legszélsőbb határait is. Szóval nem merem leírni az első asszonyt, úgy amint azt képzeletemben magamnak lefestettem. Elég, ha azt mondom, hogy Éva nagyon szép volt. Szépségét tolmácsolni gyenge a toll ereje, kevés a nyelv minden jelzője, halvány a természet minden szine. Olyan szép volt, hogy Pesten biztosan azt mondanák reá : „Szebb vagv, mint az anyád, Hogy az ég szakadjon reád!“ Hát még a toalettje mily remek volt. Egy művésziesen szabott, testhez álló, gyönyörű fügefalevél, melynél szebbet még Holzer sem tud produkálni. (A reklámért nem fizetnek.) A frizurája is teljesen rendben volt, mert igaz ugyan, hogy nem volt még nála frizirnó, de amint eszméletre tért kebeléből már régen ki kellett volna indulni egy erős akciónak, járási ipartestületet alkotni. Nem szabad tétlenül nézni, mint salnyul felső- szabolcs ipát a akkor, amikor a mezőgazdaság és kereskedelem elég szépen virágzik. Látni kell, hogy valami hiba van, és gondolkodni kell a hiba orvoslása fölött. Dolgozni, küzdeni agitálni kell minden osztálynak, saját érdekeinek előmozdítása érdekében, mert a gazdasági életben csak úgy áll be a helyes egyensúly, ha minden osztály egyformán érvényesül, és egyik sem fejlődik túl a másik rovására. Ezzel az eszmével kellene az ipartestület vezetőségének foglalkoznia, a helyett, hogy apró-cseprő személyes kérdésekben az iparosságon kívül állók egyike vagy másika mellé állva, egyesek szekerének előre tolásával minden ambíciója kimerüljön. Tehát a jelszó legyen : Járási ipartestűlel! (s. p). Leányok. Most, amikor mélyreható átalakulások eljövetelét jelentő eszmék forrnak a gondolkodó elmékben, amikor minden civilizált nemzetek társadalmának megszokott rendjét, mint a tó sima tükrét, felkorbácsolják a haladó tudomány által felszínre dobott sötét problémák, a mikor az egyik legműveltebb államban a nők véres utcai tüntetéseket rendeznek és hónapokig tartó rabságot szenvednek hogy rózsás ujjaival egy csinos frizurát csinált dús hajából. Hogy az első férfi milyen volt, az azt hiszem senkit sem érdekel. Olyan volt mint a legtöbb a világon. Kilencvenkilenc fokkal csúnyább, mint egy angyal és egy fokkal szebb, mint az ördög. Olyan tucatférfi volt. Az orra, azt hiszem nagy volt és hajlott. A szemei mélyen ülők és villogók, a haja, bajusza és sza- kála rendezetlen volt, akkor még nem lévén fodrász, ki azt ápolja és gondozza. Ha meggondoljuk, hogy Ádám az ő hiányos öltözékével, borotválatlan arcával és faragatlan modorával eléggé visszataszító jelenség lehetett a gjönyörü asszony előtt, csak sajnálhatjuk Évát, hogy szóba kellett neki állnia vele, mert hiszen más férfi nem volt a világon. Tehát válogatni nem igen lehetett. (Folytatjuk.) utópistikus eszmékért — azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha egy intim, de annál meghatőbb ünnepség kapcsán nehány szót elmondunk a modern nőnevelésről, s leányokról, nevezetesen pedig a kisvárdai leányokról. Kétségtelen, hogy a nevelés ma már egészen más mederben folyik, mint nehány évtizeddel ezelőtt, a művelődés általános terjedésével a műveltség megszerzése életszükségletté vált mindkét nembeli fiatalság számára. És ha megfigyeljük, hvgy a műveltség megszerzésével a két nembeli ifjúság mily változásokon megy keresztül, meglepő eredményekre jutunk. Mig a férfiak mindig alkalmasabbakká lesznek az ember hivatásának, a szellem végtelenségének, az anyagiság fölötti uralkodásának, szóval az „emberidnek minél méltóbb és biztosabb érvényesithetésére, addig a nők mindjobban és jobban eltérittetnek eredeti hivatásuktól, azáltal, hogy a modern nőnevelés által a nőknek igen nagy és értékes része bevezettetik a természettudományok s ekép a lét fölötti nagy problémák sötét és fagyos csarnokába. Ezért kell a házias neveléssel odahatni. hogy a tanult leányok lehetőleg visszavezettessenek az otthon, a család, a női hivatás szeretetébe, hogy kedélyükbe visszatérjen a nőiesség édes, mámoritó varázsa. Most pedig egy kép tűnik föl képzeletemben. Rideg, nagy szoba. A kopott falak mellett hosszában, két hosszú alacsony asztal, mellette jobbról-balról két-két alacsony padocska. A padokon kis gyermekek ülnek. Ruházatuk vékony és kopott. Arcocskájuk keskeny és halvány. Szemük fénye erőtlen, színtelen. Csontos kis vállacskájukba huzva fejüket, boldog megelégedéssel hajolnak a párolgó leves fölé, mely tiszta tányérkában áll mindegyik gyermek előtt. A gyermekek közt finom úri leány forgolódik. Szeretettel, gyöngédséggel gondoskodik mindegyik gyermekről. Keblében mély részvéttel van a szegény kis gyermekek iránt és szivét jóleső érzés hatja át, hogy jótékonyságot gyakorolhat. A gyermekek mindennap ott ülnek a meleg ételek mellett. Ők mindig ugyanazok, a kiszolgáló urilány azonban mindennap más. De a finomság, a gyöngédség, a szeretet, a jóság mindig egyforma. És a gyermekek bámulva tekintenek a finom, az elegáns, a szép urilányra. Vájjon miért foglalkoznak velük? Vájjon mi indítja ezeket a leányokat arra a gondoskodásra, hogy a szegény gyermekek mindennap megkapják a tápláló, éltető eledelt? És a fejletlen, de minden szép és jő iránt fogékony, zsenge lelkekben kinyílik egy virág: a hála, a szeretet virága a társadalmi rend iránt, mely ime, nem hagyja elveszni azokat, akikkel a sors mostohán bánt. Az urilányok lelkében is napról-napra erősödik egy meglévő virág: a nőiesség virága, s szertefoszlik az a fojtó köd, és fölnyitotta szemeit, legelső dolga volt, umwm itt tét keserüviz. \z elrontott gyomrot Z—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. ____________________ Kis üveg 40 f. Nagy üveg 60 f. Kaphat ó Kisvárda és vidékén minden gyógyszertár és jobb füszerüzletben. Schmidthauer-féle isználata valódi áldás gyomorbajosok- lak és székszorulásban szenvedőknek.
