Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-04 / 49. szám

2 FELSŐSZABOLCSI HÍRLAP 1910. december 4. ügy kormányzatát vezették a köz­elmúlt időben és az ipartörvény tervezetében a járási ipar­testületek alakítását propagál­ták Sajnos, az ipartörvény reví­ziója annyi anketezés és banketezés után is lekerült a napirendről. Te­hát addig, mig ez életbe lép, a már fönnálló testületeknek kell oda hatni, hogy erőik szaporítása és súlyúk emelése érdekében minél több iparost vonjanak be érdek­körükbe. Mert Kisvárda iparossága, egy­magában még nem oly nagyszámú s nem oly erős, hogy egész felső- szabolcs ipari életére befolyást tud­jon gyakorolni. Viszont a környe­zőközségek iparossága külön-külön oly csekély számú, hogy helyzetük javítása érdekében önmaguk mit- sem tehetnek. A kisvárdai ipartes­tületnek tehát, súlyának emelése érdekében, szüksége volna a kör­nyék iparosságára, viszont a kör­nyékbeli iparosok rá vannak szo­rulva a testületre, hogy ennek ut­ján saját érdekeiket előbbre vihes­sék. A környékbeli iparosoknak eminens érdeke, hogy belső ügyei­ket első fórumon ne a közigazga­tási hatóságok, hanem saját auto­nom hatóságuk, az ipartestület bi­zottsága intézze el, másfelől pedig a kisvárdai ipartestület, számban, anyagiakban megerősödve s körny- nyező iparostársaikkal karöltve inkább tudnák tagjaik érdekeit meg­védelmezni és előmozdítani. Nézetűnk szerint, az ipartestület első asszony szeme kék volt, és érezni — a fekete és szürke szemek haragos vil lámáit, ez már meghaladja a férfiúi bá­torság legszélsőbb határait is. Szóval nem merem leírni az első asszonyt, úgy amint azt képzeletemben magamnak le­festettem. Elég, ha azt mondom, hogy Éva nagyon szép volt. Szépségét tolmá­csolni gyenge a toll ereje, kevés a nyelv minden jelzője, halvány a természet minden szine. Olyan szép volt, hogy Pesten biztosan azt mondanák reá : „Szebb vagv, mint az anyád, Hogy az ég szakadjon reád!“ Hát még a toalettje mily remek volt. Egy művésziesen szabott, testhez álló, gyönyörű fügefalevél, melynél szebbet még Holzer sem tud produkálni. (A reklámért nem fizetnek.) A frizurája is teljesen rendben volt, mert igaz ugyan, hogy nem volt még nála frizirnó, de amint eszméletre tért kebeléből már régen ki kellett volna indulni egy erős akciónak, járási ipartestületet alkotni. Nem szabad tétlenül nézni, mint salnyul felső- szabolcs ipát a akkor, amikor a mezőgazdaság és kereskedelem elég szépen virágzik. Látni kell, hogy valami hiba van, és gondolkodni kell a hiba orvoslása fölött. Dolgozni, küzdeni agitálni kell minden osztálynak, saját érdekei­nek előmozdítása érdekében, mert a gazdasági életben csak úgy áll be a helyes egyensúly, ha minden osztály egyformán érvényesül, és egyik sem fejlődik túl a másik rovására. Ezzel az eszmével kellene az ipartestület vezetőségének foglal­koznia, a helyett, hogy apró-cseprő személyes kérdésekben az iparos­ságon kívül állók egyike vagy má­sika mellé állva, egyesek szekeré­nek előre tolásával minden ambí­ciója kimerüljön. Tehát a jelszó legyen : Járási ipartestűlel! (s. p). Leányok. Most, amikor mélyreható átalakulá­sok eljövetelét jelentő eszmék forrnak a gondolkodó elmékben, amikor minden civilizált nemzetek társadalmának meg­szokott rendjét, mint a tó sima tükrét, felkorbácsolják a haladó tudomány által felszínre dobott sötét problémák, a mi­kor az egyik legműveltebb államban a nők véres utcai tüntetéseket rendeznek és hónapokig tartó rabságot szenvednek hogy rózsás ujjaival egy csinos frizurát csinált dús hajából. Hogy az első férfi milyen volt, az azt hiszem senkit sem érdekel. Olyan volt mint a legtöbb a világon. Kilencven­kilenc fokkal csúnyább, mint egy angyal és egy fokkal szebb, mint az ördög. Olyan tucatférfi volt. Az orra, azt hiszem nagy volt és hajlott. A szemei mélyen ülők és villogók, a haja, bajusza és sza- kála rendezetlen volt, akkor még nem lévén fodrász, ki azt ápolja és gondozza. Ha meggondoljuk, hogy Ádám az ő hi­ányos öltözékével, borotválatlan arcával és faragatlan modorával eléggé visszata­szító jelenség lehetett a gjönyörü asszony előtt, csak sajnálhatjuk Évát, hogy szóba kellett neki állnia vele, mert hiszen más férfi nem volt a világon. Tehát válogatni nem igen lehetett. (Folytatjuk.) utópistikus eszmékért — azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha egy intim, de annál meghatőbb ünnepség kapcsán nehány szót elmondunk a modern nőnevelésről, s leányokról, nevezetesen pedig a kis­várdai leányokról. Kétségtelen, hogy a nevelés ma már egészen más mederben folyik, mint ne­hány évtizeddel ezelőtt, a művelődés ál­talános terjedésével a műveltség meg­szerzése életszükségletté vált mindkét nembeli fiatalság számára. És ha meg­figyeljük, hvgy a műveltség megszerzé­sével a két nembeli ifjúság mily változá­sokon megy keresztül, meglepő eredmé­nyekre jutunk. Mig a férfiak mindig alkalmasabbakká lesznek az ember hiva­tásának, a szellem végtelenségének, az anyagiság fölötti uralkodásának, szóval az „emberidnek minél méltóbb és bizto­sabb érvényesithetésére, addig a nők mind­jobban és jobban eltérittetnek eredeti hiva­tásuktól, azáltal, hogy a modern nőne­velés által a nőknek igen nagy és értékes része bevezettetik a természettudományok s ekép a lét fölötti nagy problémák sö­tét és fagyos csarnokába. Ezért kell a házias neveléssel oda­hatni. hogy a tanult leányok lehetőleg visszavezettessenek az otthon, a család, a női hivatás szeretetébe, hogy kedé­lyükbe visszatérjen a nőiesség édes, mámoritó varázsa. Most pedig egy kép tűnik föl kép­zeletemben. Rideg, nagy szoba. A kopott falak mellett hosszában, két hosszú alacsony asztal, mellette jobbról-balról két-két alacsony padocska. A padokon kis gyer­mekek ülnek. Ruházatuk vékony és ko­pott. Arcocskájuk keskeny és halvány. Szemük fénye erőtlen, színtelen. Csontos kis vállacskájukba huzva fejüket, boldog megelégedéssel hajolnak a párolgó leves fölé, mely tiszta tányérkában áll mind­egyik gyermek előtt. A gyermekek közt finom úri leány forgolódik. Szeretettel, gyöngédséggel gondoskodik mindegyik gyermekről. Keb­lében mély részvéttel van a szegény kis gyermekek iránt és szivét jóleső érzés hatja át, hogy jótékonyságot gyakorolhat. A gyermekek mindennap ott ülnek a meleg ételek mellett. Ők mindig ugyanazok, a kiszolgáló urilány azonban mindennap más. De a finomság, a gyöngédség, a szeretet, a jóság mindig egyforma. És a gyermekek bámulva tekintenek a finom, az elegáns, a szép urilányra. Vájjon miért foglalkoznak velük? Vájjon mi indítja ezeket a leányokat arra a gon­doskodásra, hogy a szegény gyermekek mindennap megkapják a tápláló, éltető eledelt? És a fejletlen, de minden szép és jő iránt fogékony, zsenge lelkekben kinyílik egy virág: a hála, a szeretet vi­rága a társadalmi rend iránt, mely ime, nem hagyja elveszni azokat, akikkel a sors mostohán bánt. Az urilányok lelkében is napról-napra erősödik egy meglévő virág: a nőiesség virága, s szertefoszlik az a fojtó köd, és fölnyitotta szemeit, legelső dolga volt, umwm itt tét keserüviz. \z elrontott gyomrot Z—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. ____________________ Kis üveg 40 f. Nagy üveg 60 f. Kaphat ó Kisvárda és vidékén minden gyógyszertár és jobb füszerüzletben. Schmidthauer-féle isználata valódi áldás gyomorbajosok- lak és székszorulásban szenvedőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents