Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
2 FELSOSZABOLCSI HÍRLAP 1910. november 27. dája, legalább olyan széles, mint a tenyerem, végig az utcán, még hagyján volna. Hallatlan dolog, de úgy van, hogy a legforgalmasabb útvonalnak egyáltalán nincsen járdája. így aztán siralmas állapotok állanak elő. A szegényebb ember, aki gyalog akar kimenni a vasútra, az aggódó rokon, aki a kórházba akar menni betegét látogatni, a vasut-utcai lakos, aki békés otthonába igyekezik, testi épségének örökös veszélyeztetésével teheti csak meg a félelmes utat. Még nézni is kínos, amint tehetetlenül lábalnak a járókelők a feneketlen, ragadós sárban és átkozzák még azt is, aki Kisvárdán az első házat építette. Hát mit vétettek a vasul utca lakói, hogy nekik a sárban kell elpusztulni ; vagy mennyivel fizetnek ők kevesebb adót. hogy tőlük a közlekedés legelemibb feltételét, a primitiv járdát is megvonják '? Ugyan kérem, tekintetes Elöljáróság, méltóztassék csak egyszer, csak egyetlen egyszer nedves időben gyalog a vasútállomáshoz kisétálni ! Ha akkor sem fog sürgősen intézkedni a vasút utcai járda létesítése iránt, akkor megérdemli, hogy az Isten büntetésül vasul utcai lakóvá tegye annak mindegyik tagját. * Még a szülészekről akarunk néhány szót szólani : Valami vándor vidéki szinés/trupp ajánlkozott | öröme, a babér erénye, és a csalán csípőssége ; az arany nemessége, gyémánt csillogása, a kvarc keménysége, márvány fehérsége stb. stb.; veendő végül a nap perzselő tüze, a hold bágyadt ténye, a tűz forrósága, a jég hidegsége, a felhő komorsága, a tiszta égbolt derültsége, a csillag ragyogása, az időjárás szeszélyessége, a tenger feneketlen mélysége, az erdő titokzatossága, az éjszaka sötétsége, a hajnal sejtelmessége, az alkony melankóliája, a hó szűzi fehérsége stb. stb. Misce fiat ! Hozzákeverendő Adám oldalbordájához ! Naponként egy kávéskanállal I Olvashatatlan név s. k. A recept első olvasásra megtetszett a Teremtőnek és nyomban elhatározta, hogy az asszonyt csakugyan mindezen elemekből fogja megalkotni. És úgy lön. (Folytatjuk.) ide, és a szinügyi bizottság javaslatára a képviselőtestüf t elhatározta, hogy az előadásokat az esetben engedélyezi, ha szervezeti katonazenekarral tartják meg az előadásokat. Ez esetben a terembérlethez 100 korona segélylyel járul hozzá és a zenészeknek lakást is ad. Ezekre a föltételekre mindeddig még nem érkezeti meg az igazgató válasza és a legnagyobb valószi nüség amellett szól, hogy ily feltételek mellett nem is mer vállalkozni, miután jól a lelkére kölöt- ték hogy csak akkor jöjjön, há érzi I magában az erőt és tehetséget, hogy a kisvárdai publikum fejlett igényeinek meg tud felelni. Mindenesetre azonban, akár jönnek a színészek, akár nem, egy tanulság meríthető az eddigi kísérletezésekből : az, hogy mindaddig, mig a város meg nem szavaz 3—400 koronát a színház céljaira, addig jóravaló társulat nem fog itt előadásokat produkálni. Ily csekély összeg igazán nem sok egy város kulturális céljaira, e nélkül pedig a szinügyi bizottság nem tud hivatásának kellően megfelelni. Mert ahhoz, hogy elfogadható előadások tartassanak, elengedhetetlen feltétel, hogy megfelelő díszletek álljanak a trupp rendelkezésére. Már pedig az ilyen vendégszereplő társulatok csak a legsajátosabb díszleteket szokták magukkal hordozni, mig az állandó díszletek (szoba, utca, kert stb.) rendszerint az illető város birtokában szoktak lenni. Ha tehát a szinügyi bizottságnak módjában fog állani ilyen díszleteiét beszerezni, s amellett egy társulatnak 2 30() koronára rugó kedvezményeket adni, úgy egészen biztosan számíthatunk arra, hogy egy esztendő sem log elmúlni anélkül, hogy a mi igényeinknek megfelelő, jó társulat ne jönne el szívesen néhány hétre színi előadásokat tartani. Addig azonban ne is számítsunk arra, hogy itt élvezetes színházi estékben legyen részünk. (s. p.) A tojás. Kinek nem adták volna már föl az ismeretes találós kérdést: melyik volt meg előbb, a tojás, vagy a tyuk ? S erre a kérdésre eddig senki sem tudott felelni. Ma már könnyű a felelet: előbb kellett lenni a tojásnak, mert tojás ma már nincsen, az egy nem létező fogalom, mig a tyúkból nehány ritka példány mégis csak fönnmaradt. Öreg emberek, akik még arra az időre is emlékeznek, amikor itt képviselőválasztás volt, mondják, hogy a tojás azelőtt egy igen tápláló és jóizü eledel volt, egészségesnek 'és betegnek egyaránt és hogy az aránylag elég olcsó volt mert a 3 4000 korona jövedelemmel rendelkező családok asztalára is gyakran felkerült. De ma? Óh régi jó idők, de eltüntetek! Ma még egy csődbe jutott kereskedő sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy tojást egyék. De különben mit szaporítom a szót, hadd adjam elő, a mi a tarsolyomban van. A napokban megbetegedett itt Kisvárdán egy magánzó. A németnek jobb kifejezése van erre, mert nem annyira beteg volt az illető, mint inkább „valami hiányzott neki.“ Az orvos — régi világból való ember volt az öreg, — tojást ajánlott a paciensnek. No igen, tojást. Nosza szógám, itt van egy hatos, eridj a szomszédasszonyhoz, aztán hozz egy pár tojást. Elmegy a leány a szomszédasszonyhoz és naivan mondja: — Kérek egy hatosért tojást. Az asszony előbb tágra nyílt szemekkel bámul, aztán se szó. se beszéd, mint a kinek őrülttel van dolga, beszalad a házba, és magára zárja az ajtót. Mit csináljon a szegény cseléd, átballag a másik szomszédhoz, de itt is úgy jár. Megy a harmadikhoz, negyedikhez, tizedikhez, bejárja az egész várost: sehol hire-hamva sincs a tojásnak. Nagy busán hazaballag és jelenti a szomorú esetet gazdájának, hogy nincs tojás. Hivatják az orvost és szemrehányást tesznek neki, hogy olyan szert ajánlott, ami a valóságban nem is létezik. Töri ősz fejét az orvos .— Hm. Csakugyan elfelejtettem, hogy ez a cikk már egészen kikerült a forgalomból. Pedig a jelen esetben a tojásnak nagyszerű hatása van. Ugyan, hol lehetne egy-két tojáshoz hozzájutni ? ! Hirtelen kitűnő ötlete támadt a doktornak. Előveszi recept könyvét, kihasit egy ivet belőle és diadalmasan jegyzi rá: „Ovum gallináceum. Duo.“ Lelkendezve szalad a cseléd a recepttel és meg sem áll a patikáig. Ott bemegy és odaadja a receptet a gyakornoknak. A gyakornok nézi a receptet. Elolvassa egyszer, elolvassa kétszer, majd megfordítja, azt hiszi, hogy fordítva vette a kezébe. Nem értette az írást. Ilyen nevű szert ő még soha sem hallott. gyomorbajosok régóta bevált tápláléka hányástóLtiasinenéstQlliBltiurottQl és eihérifia ezeket legjobb alpesi tejet tartalmazza t kor. 80 fill, minden gyógyszertárban és drogériában kaphafd. iüülizés itt léi pGürü Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. keserüviz. Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. Kis üveg 49 f. Nagy üveg 60 f. Kapható Kisvárda és vidékén minden gyógyszertár és jobb füszerüzletben.
