Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-11-06 / 45. szám
2 FELSOSZABOLCSI HÍRLAP 1910. november 6. a legérdekesebb, legüresebb lelki! szinházi emberek. Ezeknek a színház, kaszinó, délelőtti sörözés : egy. Vannak azután, akik — bár tudják és szeretnék élvezni a darabot, — de későn jönnek, mert azt hiszik, hogy ez — elegáns dolog. Végól vannak, akik a színháztermet nem tekintik egyébnek, mint a hiúságok vásárterének, hol minden pompát, fényűzést, „flancot“ lehet és kell is a világ szeme elé állítani. Ezeknél a darab másod, — sőt harmad rangú kérdés, a fő az, hogy mit szólnak az ő uj kalapjához, ruhájához, ékszereihez stb. Ne tekintsük a színházat másnak, mint a mi tényleg: a nemes élvezetek legigazibb otthonának. Adjuk át maguukat teljesen a darab élvezésének, hagyjuk szabadon játszani képzeletünket a poetikus tárgygyal, úgy annyira, hogy az lálománnyá változzék át lelki szemeink előtt. Ez adja meg azt az igazi lelki gyönyörűséget, amit a színház nekünk nyújtani képes és ezért üdvözöljük örömmel a színészeket. Attól félünk azonban, hogy megint hiába várjuk a színészeket, mert a szinügyi bizottság oly sok feltételt szab az ájánlkozó direktornak, hogy alig hisszük, hogy a terhes feltételeknek mindenben eleget fog tudni tehetni. Mint halljuk az ajánlat elfogadása attól van függővé téve, hogy a színészek egy teljesen szervezett katonazenekarral i kötelesek az előadásokat megtartani. Hiszen igaz. hogy a jó zene elsőrendű követelménye a jó előadásnak, de gondolja meg a bizottság, hogy csak a publikum kis részének van oly finomult Ízlése, mint a bizottság tagjainak és igen jó drámákat lehet előadni zene nélkül is. Csak a műsort kell ehhez képest megfelelően összeválogatni. Azért hát engedjen a bizottság is a negyvennyolcból és kösse már meg a szerződést a direktorral akkor is, ha ném rendelkeznek klasszikus zenekarral. (s. \>.) Sár. A merre nézünk, a merre lépünk, mindenütt csak sár, sár.... Az utcán, a mezőn minden helyet betölt és undok, piszkos réteggel födi be az édes, tiszta anyaföldet; behatol minden zugba, beférkőzik testünkbe, lelkűnkbe, mint egy nyomasztó, kínos álom ráfekszik kedélyünkbe, s nem tudunk előle menekülni, mert minbenütt nyomunkban van a sár... Az ólomszinü felhős levegőégből nyúlós, ragadós cseppek hullanak alá. A természet sir. Siratja a madárdalt, a virág- nyilást, a verőfényt, a termékenységet... A fák kopaszodó ágai mint sok-sok ágú gyertyatartók meredeznek a ravatal mellett. Borongós, fázós hangulat tölti el a kedélyeket, az elmúlás gondolata kisért mindnyájunkat. S borzadva gondoltunk a rettenetés halálra. Huh, ott feküdni meztelen testtel a hideg, undorító sárban ...! Tavasszal, nyáron a halál gondolata egészen más. A domború sir fölött gyönyörű virágok nyílnak, a zizegő bokrokon csicsergő madárdal hangzik, a suttogó lágy szellő bus regéket mesél a koronájukat kétkedőén rázó fáknak, a tavaszról, a szerelémrő! és egy sokat zaklatott, szenvedő szívről, mely összetaposva ott fekszik a sirdomb alatt, melyből azok a szép hófehér virágok nyíltak. De most irtózunk a halál gondolatától. Borzongva húzódunk a meleg kandalló mellé ; az izzó zsarátnok kísértetiesen világit a szobában és mi kidülledt szemekkel meredünk a vörös parázsra.... Gondoljunk ilyenkor azokra, akik a sárban fetrengenek, mert nincs hova hu- zódniok az undok sár elől. Gondoljunk azokra, akik beteg testtel dideregnek a hideg, fütetlen vackokban, akik éhesen feküsznek le és még éhesebben kelnek fel- Gondoljunk szenvedő embertársainkra ... hisz látjuk, hogy milyen rettenetes, milyen borzasztó az undok, piszkos sár ... —arc A ki friss és egészséges akar lenni, igj’ék legalább egyszer hetenkint (reggel a felkeléskor) egy fél pohárnyi természetes Ferencz József-keserüvizet. Ez gyorsan és fájdalom nélkül megtisztítja a sok evéstől vagy ivástól túlterhelt túlterhelt emésztési csatornát, tisztítja a vért, az anyagcserét, hathatósan előmozdítja s ity módon súlyos bajtól megóvja az“embert. A párisi orvvsi akadémia 3 valódi .Ferencz József “-vizet nagyon jónak találta. Kapható ásványviz-keres- kedésekben gyógyszertárakban és drogériákban. HÍREK. — A főgimnázium ügye. Önkéntelenül a Homér születési helyének dicsőségéérl versengő hét görög város jut az ember eszébe, mikor látjuk a három szabolcsi város versengését a főgimnáziumért. A küzdelemben — bízunk és reméljük —, hogy mi leszünk a győztesek. Már régen két évtized óta indult meg a harc a főgimnáziumért és azóta hol erősebb, hol zengtek volna, s a szférák lengő szellemei suhannak gyászosan, sötéten. És szeme elmerült Dávid zsoltárain. .Isten, neved örökkévaló, emlékeze- zeted minden időn át tart; mert igazságot szerez népeinek és kegyelmez szolgáinak,“ Fölvetette szemét, Óh hát ez a végtelen igazság ! Ez az örök emlékezet! Midőn egyetlen fiamat, kinek legszebb napsugara Isten a te dicséreted vala, kinek lelkében a földi gyönyör utálat s a te világod ragyogás volt, kiben Izrael fiai egy uj prófétát nyertek volna, gáládul megöletve magadhoz vetted ! Óh hát ez az igazság! Ez? S midőn már megtörve kegyelmet kértem leányom számára, ki angyal volt az élők közt, pogányul megkísértve egy kalandorral elszökött. Éppen ezen szent reggelen történt. Templomban voltam és mire hazatértem, üres volt a fészek. S mindez miért ? ! Mert mindig alázatos szolgád voltam ? Mert biztam végtelen kegyelmedben ? ! Jgen, igen. Hol az igazság ? Óh á zsoltár hamis ! Templomod a hazugok tanyája. Az öreg ismét egy könnyet törölt ki szeméből.., Főn a csillagok, mintha borongó őszi dalt zengtek volna, s a szférák lengő szellemei suhantak gyászosan, sötéten. Nem tudom miért összerezdiiltem. Egyszerre búgó tülkölés zúgott végig az utón. Tompa berregéssel, mintha egy motor közeledett volna és nehány pillanat múlva egy hatalmas automobil közeledett robogva, mint egy sárkány két világitó szemével. Félreállottam s meglepődten néztem a jókori utasokra, üe mily csodálatos, szembe velem, Ef- raim háza előtt, megáll a gép és egy sugár termetű, prémbe burkolt hölgy szállt le és erősen megzörgette a kaput. Efraim meglepődötten ugrott fet s eltűnt a szobából. A kapu csattogott és kinyílt. Figyeltem. A hölgy szólott: — Jó reggelt öreg, ugye Efraim itt lakik ?-— Itt, én magam vagyok az, mit akarnak tőlem ! A hölgy mint lengő szellő megölelte Efraiomot, ki visszahőkölve morgotf. — Óh, hát ne haragudj, nagyapus — esengett a hölgy szava. . . —Természetes, természetes, azt se tudod ki vagyok, honnan jöttem. Én a te kis unokád vagyok, a te leányod leánya, ki eljöttem érted, hogy jer velem ami édes tanyánkra, abba a végtelen városba a tengeren túl, ahol mi a legboldogabb emberek vagyunk. Ott él a te rósz leányod, dicsérve és kérve őt, hogy te neki megbocsáss és éld a kiengesztelés nagyszerű napjait. Aztán bementek. Én meghatva, álltam csak álltam. S im egyszerre hevesen kitárul a kapu és Efraim rohan el. A többit sejtettem. Efraim a templomba ment. rt.h de ott az ajtók már csukva valának. És Efraim, leborult az ajtó előtt és zoko gott. . . . Schmidthauer-féle Használata valódi áldás,gyomorbajosoknak ás székszorulásban szenvedőknek keserüviz. Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. Kis üveg 40 f. Nagy üveg 60 f. Kapható Kisvárda és vidékén minden gyógyszertár és jobb íüszerüzieíben.
