Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
\ Telefon szám 35. EZELŐTT KISVÁRDAI LAPOK. Telefon szám 35. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap. Előfizetés! árak: Egész évre *., fél évre 4., negyed évre 2 korona. Lelkészek-, tanítók-, jegyzők- és tisztviselőknek egy évre 4 korona. Főszerkesztő: Ebner jenő. Felelős szerkesztő: Dr. GYÖRGY FERENCZ. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalában, valamint az összes magyarországi hirdetési irodákban. A nyilttér közlemény dija soronkint 40 fillér. 11 leli légzése, A közeledő halottak napja alkalmából. Elkövetkezik nemsokára halottak napja és nem egy család újra súlyos gondok előtt áll, hisz a modern kor szédületes fényűzése kiterjed a kegyeletre is és ha nem akarjuk, hogy megrójanak érte, bizony mindnyájunknak erőnkön felül kell kegyeletünket tanúsítani nem a halottunkért, hanem a világ szájáért, a mely már nemcsak a más háza, hanem a más sirhalma előtt is — seper. Csakhogy a világ száját kegyeletes érzésünk áldozatkész felbuzdulásával nem tömjük be. Mert a mint kegyetlenül megrónak, ha a temetők porában nyugvó halottunk jeltelenül marad minden szentek estéjén, épp oly kegyetlenül szájára vesz a világ nyelve ha szerettünk sirján a kegyeletnek felpompázolt jelenségei mutatkoznak. Legyünk azzal tisztában, hogy az Aesopus meséje ide is illik, a mesebeli molnár, a gyermeke meg a szamara. Hogy akár a molnár akár a gyerek ült a szamáron ; egyaránt megrótták őket a járókelők. Akár jeltelen marad a temetőben nyugvó halott süppedő sírja, akár pedig felgyulnak kegyeletünk pompázó mécseinek ezrei, az emberi megszólás és illetéktelen birálat el nem marad rólunk. Ámde panaszkodtunk-e valaha, ha az iskola uj épületén szobrokat, díszeket, drágaságokat láttunk, ha a tudomány csarnoka külsőben is impozáns, monumentális volt ? Soha sem panaszkodtunk ezért, mert az a felfogásunk, hogy a tudomány csarnokába fen kőit' gondolatokkal kell belépni és minden eselre ue- nemesebb, ünnepibb érzés között lépünk be az esztétikailag tetszős épületbe, mint az ócska, vedlett, rozoga, piszkos hajlékba. Lehet, hogy a temető fényűzése egyeseknek gondot okoz. De mily édes, de mily boldogító gond az I És ha wiBitmííbíí hiszünk a gondviselésben, nem kell - e szivünket ellöltenie annak az érzésnek, hogy lehetetlen, miszerint a gondviselet az ő kifürkészhetetlen ulja-módjaival ne gyámolitsa, ne segilse meg a szegényt, a ki garasait a halottjára költötte, sírjára, hogy annak feldíszített sírjánál a ráemléke/és kegyeletének sok sok mécsvilága lángoljon föl a csillagos ég felé. Nagy ridegség, mondhatnánk gonoszság kellene ahoz, aki másnak a kegyeletvilágát tisztállan gyanúsító kezekkel érinteni merné. A temető luxusa lehet sajtó-téma, lehet az emberek bíráló beszéde is, de egy bizonyos : hogy azt megróni, aki a halódjanak áldoz, kegyetlen, gonosz eljárás. Szeretjük, hogy a mai önző Feläöszabolcsi Hírlap tárcája A primadonna. Irta : Brődy Miksa. (Folyt.) Ebben a stádiumban voltak az események, amikor találkoztam a Mártival. Sápadt volt és látszott arcán, hogy szenved. Mindent elmondott nnkem, amiből azt következtettem, hogy reménytelen a helyzet. Akkortájban és mindenfele jó — és rossz könyveket olvastam, amelyekről sokat beszélgettem ösmerőseimnek. Minthogy végtelenül hiú ember vagyok szerettem hivalkodni olvasottságomnak. A Márfi szomorú története analóg- esetet juttatott eszembe, amelyről csak nemrég olvastam egy múlt századbeli francia könyvben. A Le Couvreur Adrienne története. A fiafal Argental őrülésig szerelmes volt belé. Az ifjú an)rja hallani sem akart a házasságról s ekkor Adrienne nemesen lemondó levelet irt az öreg francia nőnek. Amikor ezt a Mártinak elmondtam, könnyes szeme felcsillant s máris megérlelődött agyában a szent lemondás terve. Alig távoztam tőle, leült kacér íróasztalához és pau d’Espagne-al meg- italott lilaszinü tevéikére a következő sorokat irta : „Méllóságos bárónő. Én csak egy szegény művésznő vagyok. Aki lelkében egyszerű, szivében nemes. Szeretem a fiát, de lemondok róla. Mint ahogy egy megsebbzett szív le tud mondani. Kérem ne tegye boldogtalanná fiát, ne száműzze a messze pusztaságba, ahol szegény szive el fog hervadni, mint ősszel a virág és a levél. Én megígérem, hogy többé nem fogom látni a fiát, nem eresztem magamhoz, még ha meg is szakadna a szivem. Kezeit a legnagyobb hódolattal csókolja a szerencsétlen Ezt a maghaló egyszerűséggel irt levelet igaz kényekkel áztatva küldte el a Márfi a bárónénak. Sokszor fordult benne elő a „lélek“ és a „szív“ de ez hozzá tartozik a megható egyszerűséghez és ahhoz a naivsághoz, amellyel a művésznő a legvadabb férfisziveket is meg tudta hódítani.. . A báróné könnyes szemmel olvasta el a levelet. — Szegény kis lányka ! Milyen önfeláldozó ! milyen nemes ! Most már ériem a fiamat, aki olyan nagyon szereli ezt a polgári leányt. Újból összeült a családi tanács. A levelet elolvasták. Volt olyan, aki mosolygott rajta. A tábornok pedig határozott állást foglalt el s azzal a józansággal, amely a hadi taktikában jártas főbb tiszteket jellemzi és azzal az értelmes bőbeszédűséggel, melyet a hadgyakorlatok fölött való megbeszéléseknél annyira csudálni szoktunk náluk, kijelentette : (Vége köv.) UNGÁR LIPÓT női és férfi-divat fehérnemű és szőnyeg áruháza NYÍREGYHÁZIN. Őszi kostám és pongyola kelmék, Szőnyegek, linoleum, Ruha és blous selymek, Valódi perzsa szőnyegek, Valódi angol férfiszövetek, Menyasszonyi kelengyék. Függönyök, ágyteritő készletek, M.CiliÜSll ä MH MiM $32(13$ VáiiUléilDH BfheZteH Telefonszám 63. MÁRFI M^GDA első primadonna az „Uj vidám Színháziban.
