Felsőszabolcsi Hírlap, 1910 (23. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-16 / 42. szám

1910. október 16. FELSŐSZABOLCSI HÍRLAP 3 szőke és barna fejecskék kandikáltak ki, bámulva a ritka látványosságot. Mert ennyi ember a képviselőválasztás óta nem volt az utcán. Az idő és a hölgyek. Gyönyörű idő volt. Napsütéses, szé­naillatos, langyos őszi délután. Az igaz, hogy a hölgyek panaszkodtak, hogy csú­nya szél van, mely a hajukat össze-visz- sza borzolja, sőt a szájacskájukat is ki­fújta. Én nem vettem észre a szelet, de ha a nők mondják és igaz, én készség­gel elhiszem, hogy csúnya szél volt. Kü­lönben érdekes, hogy a nők mindig ta­lálnak valami panaszkodni valót, akár van arra ok, akár nincs. Ugylátszik, tu­datában vannak annak, hogy a panasz­kodás jól áll nekik. A publikum. Szép közönség volt kin a versenyen. Különösen a környékbeli intelligentia volt szép számmal képviselve. A kisvárdaiak közül nem sokat láttam a tribünön, a höl­gyek közül határozottan nagyon keveset. A nők meglehetősen egyszerű toalettben jelentek meg, valami feljegyzésre méltó toalettet igazán nem láttam. Pedig főleg ebben volt a lóverseny kisvárosi jellege, mert a nagy városok versenyei kiváló alkalmak szoktak lenni a ragyogó öltö­zékek csillogtatására. A publikum közt légérdekesebb személyiség kétségkívül K. mérnök volt, aki boldogan ropogtatott vagy negyven darab ezrest, melyeket egy sorsjegygyei nyert. Lám, lám, még lehet nyerni is. Irigyen nézték az emberek a nagy tömeg pénzt és most már csak azért is siettek a totalizatőrhöz : „hátha mi is . . . .“ Epizódok. H. bárót megpillantja egy papi pa­raszt, ki mellesleg szomszédja is a bá­rónak. — Adjon Isten, báró ur! — Jó napot. — Hát hiszen földiek vagyunk, vagy mi a fene, — szól bizalmasan a paraszt és nyújtja a kezét a bárónak, aki azt ba­rátságosan meg is szorítja. — Jó egy lű az a „Pengő“, — éve- lődik tovább az atyafi. — Jó biz az, — No adnék is érte egy pengőt, — mondja a humoros polgár a körülállók derültsége közben. — Nem eladó, — mondja a báró nevetve. A „Pengő“ szóra figyelmes lesz Sap- szi (ki ne ismerné Sapszit ?) és odasom- fordál a gyülekezethez. — Méltóságos ur, ha eladó lesz a Pengő, tessék jmajd rám is gondolni. — No, Sapszi, én azt hiszem, hogy neked nem „a“ Pengő, hanem „egy“ pengő kellene. — Hát hiszen, kiegyeznék a méltó­ságos úrral „egy“ pengőben is. Amikor „Diktator“ a Liptay lova gyönyörű diadalt aratott és tízre harminc- nyolcat fizetett, bánatosan fakadt ki egy igen jó és nagy hanggal rendelkező pol­gártársunk, a ki a múlt választáson Líp- tayért a tüzbe ment volna : — Hát miért nem mondátok nekem, hogy a Diktator a Liptay lova ?! Nincs annyi pénz, amennyiért én más lovára tettem volna. Pedig dehogy nem tudta a kis hamis, hogy kié a Diktator. Csakhogy más do­log a politika, és más a lótenyésztés. * A negyedik futamnál erősen tipelték Fólis főhadnagyot. Egy tapasztalt arany- ifjú azonban közbeszólt: — „Folisra“ ne tegyetek. Nem jó kabala. A „Foliban“ mindig elmegy az ember pénze. Ez hatott, Nem is tették meg Folist. Egy másik lován veszítették el a pénzüket. * A versenyek közben egyszerre száz torokból hallom a harsány kiáltást: — Szemtelen ! Szemtelen ! . . . No tessék, gondoltam magamban, megint becsületsértés Nem elég, hogy annyira túl. van halmozva munkával a mi bíróságunk, még itt is muszáj becsület- sértésnek lenni. Csakhamar megtudtam azonban, hogy ez a gyalázkodó kifejezés egy lónak szólt, de nem becsületsértési szándékból, hanem azért, hogy gyorsabb iramra nó­gassák a „Szemtelen“ névre hallgató te- Iivéit. De hiába volt minden, mert lema­radt a „Szemtelen“ ! Hazatérés. A hazafelé vonulókon csodálatos vál­tozást tapasztaltam. Nagyon sokan, kik kifelé fiakeren robogtak a versenyre, ha­zafelé hirtelen távgyaloglókká vedlettek át. Hát bizony vacsora előtt jól esik egy kis gyaloglás. Meg aztán micsoda pom­pás őszi idő van. . . . Persze, persze .... Csak legalább ne látnám azokat a leeresztett orrokat és bánatos arcokat. Vagy talán ezek is ösz- szefüggésben vannak a pompás őszi es­tével ? Hja persze: „hulló falevél, sut­togva beszél“ . . . Nem állhattam meg. hogy meg ne szólítsak egy ilyen lehangolt ifjút. — Nos, mennyit vesztett, tisztelt ba­rátom ? — Ja, hogy mennyit vesztettem ? Igazán csekélység, 50—60 korona. Szóra sem érdemes. — No, azért ne búsuljon, barátom, mert legalább szerencséje van a szere­lemben. De hogy miért van szerencséje a szerelemben annak, akinek a „pech“-e van a játékban, azt már igazán én sem tudnám megmondani. Pedig van némi kis prakszisom, vagy mi a szösz. . . . — kvarc — — Olyan egyének, akik sokat ülnek és kevés mozgást végeznek, majdnem mindannyian nehéz székelésben szen­vednek. Egy fél pohárnyi természetes Ferencz József-keserüviz reggelenkint éhgyomorra használva, megszünteti a bél renyheségét anélkül, hogy írás or­vossághoz kellene folyamodni. A „Medi­cal Mirror* cimü amerikai orvosi szak­lap ezért a következőket Írja : „A termé­szetes Ferencz József-keserüvizre min­den székrekedés meggyógyul.“ HÍREK. — A nyirbaktai közigazgatási járás létesítését vármegyénk törvényhatóságá­gának e hó ll-én tartott közgyűlésén egyhangúlag kimondották, a határozat jogerőre emelkedése után végleges jóvá­hagyás végett a Belügyminiszterhez lesz felterjesztve és vatószinü, hogy az uj járási hatóság jövő év elején működését már meg is kezdi. — Plébános kinevezés. Dömötör György kisíárdai plébánossá történt ki­nevezése folytán megüresedett tiszalöki plébános állásba Lukrics Károly nyí­regyházai segédlelkész lett kinevezve. — Jegyző választás. Eperjeskén Li- tószky Pál segédjegyzővé választatott. — Ügyvédi iroda áthelyezés Dr. Gara Sándor ügyvéd irodáját Nyíregy­házán Iskola utca 3- számú ház emele­tére (Háuffel-féle ház) helyezte át. — Lelkészi jubileum. A felsöszabol- csi ref. egyházmegye esperese Vass Mi­hály gégényi ref. lelkészt lélekemelőn ünnepelték lelkészségének huszonöt éves évfordulója alkalmából. Az ünnepélyen részt vettek vármegyénk egyházi és po­litikai hatóságainak kiválóságai és ma­radandó benyomásokkal hagyták el a gégényi kicsiny református egyház terü­letét, ahol a szakadatlan és kitartó mun­ka hivatásos bajnokát köszöntötték Vass Mihály személyében. — Állandó mozi Kisvárdán. a ható­ság egy helybeli egyénekből alakúit tár­saságnak engedélyt adott, hogy Kisvár- dán állandó mozgó fénykép színházat tartsanak fenn. Az előadások sorozata már a jövő hét folyamán a Nagyven­déglő színház termében kezdetét veszi. — Uj lap. Nyíregyházán „Igazság* címen Dr. Kalmár Ede szerkesztésében szépirodalmi és társadalmi heti lap in­dult meg. Mutatványszámot kívánatra küld a lap kiadóhivatala. — jutalom galambtenyésztésért, a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület nyíregyházai kiállításán Oláh Károly kisvárdai lakost a zsűri 100 kor. juta­lomban részesítette. Hogy nevezett, aki elismert gaiainbtenyésztő csakugyan íeá szolgált a jutalomra, legjobban igazolja azt azon körülmény, hogy kiállított ga­lambjai közül tenyésztési célokra Í20 koronáért vetlek meg öt párt. WEISZ és BERKOVITS Wl ÜWfitl észé inflija = SZESZGYÁR BERENDEZÉSEK^ Kisvárdán,^!a!^saját ház) Ajánlja az uj szeszkontingenst nyert uradalmaknak szabadalmaott s aranyéremmel kitüntetett uj és jó karban lévő használt teljes szeszgyár berendezéseit. — Mindennemű rézműves munkát és javítást jól, olcsón és gyorsan végez. — Fürdőberendezési vállalat.

Next

/
Thumbnails
Contents