Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-03-22 / 12. szám

2-ifc oldal.

ünnepelte Biró játékát szerdán este, „Sztrájkol a gólya“ czimü énekes vígjátékban. Feszült érdeklődéssel néztük Dobó Kató játékát Lenke szerepében, aki úgy látszik estéről-estóre bálványa lesz Gyarmat színházi közönségének. Ügyes játékot produkáltak G. Palóczi Kató a szende Zsuzsika, Fodor Kató s Buday a Tatár család szerepében. — Kálny, mint Dicksons, Mihályi mint Kristóf az echt vidéki professor emlékezetessé tették játékaikkal a szerda estét. — A kifogástalan rendezésű darabról nem mulaszthatjuk azonban megemlíteni, hogy mégis jobb lett volna mellőzni a műsoron.

Nem mondható szerencsésnek a szin- társulat vállalkozása, amidőn nagyobb szabású darabbal próbálkozik érvényesülni kis alkalmi színpadokon. Mutatja ezt a csütörtök esti „Éva“ csekély fokú sikere. A darabot egész bátran levehet- ték volna a műsorról. Abban nekik igazuk van, hogy újdonság, mert a fehér- gyarmati színpadon nem égy másféléves, de egy kétéves darab is újdonság lehet. Az ilyen nagyszabású darabok alkalomszerű megnyirbálása aztán csak az értelemhiány és a rendezés leküzdhetetlen nehézségeit fogják eredményezni. — Dobó Kati, Repkai és Biró valóban jobb ügyhöz méltó játékot produkáltak. K. Erdélyi Annus, a cimszerep- ben sokszor erőitetten, vontatottan játszott.

Annál sikerültebb volt a játéka utóbbinak pénteken a „Róza néni“-ben özv. Verőcziné szerepében. Dicséretére legyen mondva a darab összes szereplőinek, az este sikerült volt. (Nem tudom, hogy a kassza is azt mondja-e ?) Róza néni crealóját, Fodor Katót jogosan illette meg a vastaps. Kálnyról nem is kell nyilatkoznom, ő elismert jó játékos és már el is várjuk tőle, hogy jól játszók mindig. A kis ravasz Gizácska : G. Palóczy Kató, továbbá Biró, az alamuszi „ifjú. Ráber“ és Mihályi mint az öreg Ráber elsőrendű játékot produkáltak. — Mihályi játékáról egyébbiránt eddig valóban csak jó véleménnyel lehet Gyarmat színi közönsége.

Szombaton este eléggé szép számú közönség előtt a Király színház idei újdonsága a „Kis király“ került színre. A címszerepet Repkay alakította a' tőle megszokott ügyes játékkal. Mihályi Hűek szerepében nagy derültségben tartotta a közönséget bájos partnerével Dobó Katóval. Montarini crealója K. Erdélyi Annus is eléggé ügyesen játszott, hangja azonban egy kissé gyengének bizonyult. Budainak is élvezhetőbb volt a játéka, mint az éneke. A közönség általában a legjobb hangulatban hagyta el a színházat.

* *

*

Feszült érdeklődéssel várjuk a keddi előadást, amikor a Népopera nagyszerű újdonsága, a Katonadolog kerül színre. A főszerepet Dobó Kató, Repkai és Biró játszák.-KrFEHERGYARMAT

Heti kró

A befőttes és süteményes konkurencia, amely az „alkalmi lélek továbbitó“ üzleteknél divatozók, eltörpül városunk roppant kifejlődött fakereskedelmi konkurenciája mellett. X. fakereskedő kido- boltatta, hogy az épület és tűzifa anyagot roppant olcsón szállítja. Egy mázsa tűzifa 90 krajcár. Y. konkurens roppant felháborodott az eleven doboló reklámon s nyomban kidoboltatta ö is, hogy nála pedig 85 krajcár a lüzifa. Z. a harmadik fakereskedő sem engedheti magát s ö majd kedden a vásárban doboltatja ki, hogy nála minden potom áron kapható. Vájjon ki lesz a tisztes verseny győztese ?!

* *

*

A politikai vétkeseket Oroszországban Szibériába száműzik. A száműzetés elég kellemetlen dolog; egy esete Fehér- gyarmaton is előfordult. A deliqvens nem politikai vétkes volt, nem is Szibériába száműzetett, hanem csak — Penyigére. A vétkes, aki a gyarmati fiatalság egyik kitűnősége, mint egyik elutazónak a kísérője felszállott a vasúti kocsiba. A fűtő, a kalauz, s csaknem az egész vasúti személyzet roppant nagy gaudiummal vitték be az állomás főnöki irodába a „megcsipettet.“ Rendes körülmények között hat horona birság jár az ilyen „ki“- akarom mondani — felhágásokért. Az állomás főnök mérlegelve, hogy a vádlott e téren is büntetlen előéletű, s hogy havifizetéses és a hat korona pénzbüte- tés a dátummal együtt igen magas — egyszerűen felpakkolta a deliqvenst a vonatra s elküldte — Penyigére.

* *

%

Az alábbi történetnek a valódiságáért nem állok jót, de mert hallottam, hát leadom. Egy helybeli bohém ember, aki ha nem szívesen is, de roppant hiteleket élvez innen is, onnan is, meg amonnan is, — Szatmárra akart utazni. A legutolsó pillanatban érkezett az állomásra, már- már a jegykiadó ablakát is becsukták, épen csak, hogy bekiáltotta borízű hangján, hogy „egy másodikat Szatmárra.“ A jegy kiadásra készen volt; izgalmas percek teltek el, a vonat már fütyölt, a mi emberünk azonban nem találta a pénztárcáját, amit otthon „felejtett“, mint rendesen. Zavarba azonban nem jött, hanem roppant nyugalommal kiáltolta: „írják fel elsejéig“.

Tövis.

fi I R E K.

Tiszabecs viz alatt. Tiszabecsnél, mint tudósítónk jelenti, a Tisza újra töltést szakított. A szakadás 30 méter hosszú. Egész Becs és a szomszédos községek viz alatt vannak.

1914. március 22.

Hazafias ünnepélyt rendeztek Nagyarban

f. hó 15-én Szentjóbi János és Pótor Dániel ottani ref. tanítók az iskolában. Az ünnepély inpozáns módon és igen szépen sikerült. Kezdődött ünnepi beszéddel, a nagy nap méltatásával, majd hazafias dalok következtek. Frenetikus hatással volt, midőn a sok gyermek ajkán felcsendült a „Hazádnak rendületlenül . . Az ünnepélyen megjelent a község lakosságának apraja nagyja, a hazafias lelkesedés sugárzott az arcokról.

A harmóniát csak az zavarta meg, hogy Nagy Barnabás ref. lelkész távollétével tüntetett, ami általános kínos feltűnést keltett. Mi nem ismerjük és nem kutatjuk ennek a szoktalan eljárásnak okát, azonban azt határozattan merjük állítani, hogy néhai Nagy László nagyari ref. lelkész semmi szín alatt sem hiányzott volna egy a saját iskolájában rendezett hazafias ünnepély jelenvoltjainak sorából. Kissé messze esett az alma a fájától.

Az érzékenység halottja. Futótűzként terjedt el a hir kedden reggel, hogy Qecsey Károly, Gecsey Lajos helybeli módosgazda 19 éves fia felakasztotta magát. Az eset mindenkit megrendített, mert hiszen a szimpátikus fiút az egész város ismerte és szerette. Mindenki kereste az okot, de azt egyelőre homály fedi. Az egyik verzió szerint, ami valószínű is, a márc. 15-iki tüzoltóbálon az öccsével és egy barátjával volt valami kellemetlensége, amiből kifolyólag szüleivel is összekoccant a tulérzékeny fiú. A másik verzió szerint már előre készült a végzetes tettre, amennyiben 14-én este, amidőn újságot olvasott, firkálva azt irta az újság szélére, hogy „G. K. m. h. 1914. márcz. 17-én kedden.“ Ez azonban csak mende mondának bizonyult. — Szóval a valódi okot senki sem tudja. Anyagi gondok, szerelmi bajok nem bántották, annál is inkább meghatóbb az ő halála. — Temetése az egész város és tűzoltó bajtársainak részvéte mellett szerdán volt. Utóbbiak koszorút is helyeztek a koporsójára „Fájdalommal búcsúzunk bajtársaid“ felirattal.

Egy szerencsétlen öreg asszony, Özv. Ba- bososák Lászlóné sonkádi lakos jelent meg szerkesztőségünkbe és okmányokkal igazolta, hogy egyik lába béna, melyre egy mechanikai készüléket kénytelen szerezni, hogy valamikép vonszolhassa magát községről-községre könyöradományokat gyűjteni. Ezúton fordul segítségért a nemesen gondolkodókhoz, hogy a szükséges 40 koronát megszerezhesse. Szives adományokat lapunk kiadóhivatala továbbit.

A tyúkketrecek rémei. Megírtuk annak idején hogy Ópályi, Szamosszeg és a szomszédos községekben Dávid János vályogvető cigány és öt társa rendszeresen fosztogatták a gazdák baromfióljait. A csendőrök a tolvajbandát elfogták és most Ítélkezett felettük a törvényszék, amely Dávid Jánost és Bálint Mátét 7—7 havi börtönre, Jónás Gyulát 4 havi fogházra, a többi három cigányt 1 — 1 havi fogháza ítélte. Az Ítélet jogerős.

Ahol a csendőrt szeretik. A faluban nem nagyon kedvelik a csendőröket. Ez a megállapítás általánosságban szól ugyan, de azért itt ott akad mégis egy egy község, mely nem azonosítja magát a többséggél. így a napokban Tiszabecsről hozott egy csendőrt kidicsérö levelet a posta. A tiszaháti falucskát tudvalevőleg egészen elöntötte a Tisza. Az ár rengeteg épületben tett kárt s már az élőket is halálveszedelemmel fenyegette. Csak Kapcsák István sonkádi őrsvezető bátorságának és energiájának köszönhető, hogy nagyobb veszedelem nem érte Tiszabecset. Kapcsák egymaga több asz-