Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-06-21 / 25. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1914. junius 21. ismeretlen, viadalra híva fel a birkózókat s nem hiába áliitják, hogy az illető egy szatmári rózmüves-segéd, ide ki is vlg\á a rezet, földhöz vágván Lambro- vics szerb matadort, aki hogy le kellett mondania a győzelmi lombró’ v/csorgat- ta is a mélyen leszállított áron vásárolt müfogait. Igaz ugyan, hogy azzal mentegeti magát, miszerint ki volt merülve, me>t egész éjjel kártyázott Márkusznál és már /mzhatik az ott elvesztett 300 koronája után. 19-én azonban Frandó Mrna csehbaj- nok nem tudván megérteni, mir nagy zol az ismeretlen, kevés küzdelem után íe is győzte. De dicsősége nem tartott sokáig, a harmadik párban Czájával kerülvén össze. Látszott ugyan Mirnán, hogy mirna sa bírna, de hiába fogta be a magyar bajnok czáját s hiába harapott bele annak alkalmilag kiemelkedő test- részébe, a c§eh megadta nek az árát (menjenek gwHjkf, ért, mert saját szószoH^^p||^Mol csehől vagyok,) 18 perc altit sedéssel legyőzöttnek nyilváml^iw. A küzdelem nagy volt és pártatlan elbírálásáért a vizi Kishuszas László és Sunyi Bernát helyi szakértőkből álló juryt illeti meg a dicséret. A viadal IfgmAságát csak némely Monte ChristSr^telmességgel kiejtett szavak és Ereszd Lajos, a szamosháti univerzális magántanárnak kétkedő kijelentései vonták kétségbe, azonban a megsértett magyar bajnokot a közönség általános ünneplése hihetőleg és remélhetőleg ezért rekompenzálía. A többiről később. AMATEUR. Heti krónika. Vége lévén az iskolai évnek, diákjaink haza szállingóznak. Egyik gondos apa személyesen ment Szatmárra tanuló fiához. Igen természetes, hogy a bizonyítvány iránt érdeklődött legelőször is — Az jó lesz — felette a fiú. — De hát mégis, milyen lesz — faggatta az apja a kis diákot, aki már meglehetősen jogászos temperamentumu ifjúvá nőtte ki magát. — Megmondom, én apán, — válaszolta — csak előbb fejtsen meg egy számtani rejtvényt. — No mi legyen az, kedves fiam ? — Hát apám, ha van 10 korona tartozásom s a maga pénztárcájába van 50 korona, mennyi marad benne tárcájában ? — 50 korona, te haszontalan nebuló, volt a szigorú megfejtés. * * * Egy bácsi Fehérgyarmaton arról nevezetes, hogy el-el szokta beszédközben hajítani a sulykot. Sok, nagyon sok képtelen mesét mondott el már kis ka- ujában esténként ki-kiülve, de egysem múlja felül értékre azt a meséjét, a- melyben az ördögöt álmában becsapta. — Álmombam ugyanis — mondotta — rám akart ijeszteni a vén Bebzebub. Megjelent kecskeszarvakkal, csülkökkel és otromba bozontos farokkal. — No most megeszlek ! — ordított rám az ördög. Mire én nyugodtan azt feleltem neki: — Vén Belzebub, engem ugyan be nem csapsz és nem fogok megijedni, nem fogsz megenni, mert kecskelábad és szarvas koponyád azt mutatják, hogy te nem vagy húsevő. * * * Félreértések kikerülése végett hangsúlyozom, hogy nem a helybeli, hanem egy más környékbeli adóhivatalnál egy hivatalnok özvegye felakarta venni a nyugdíját. A nyugdijfelvételnél esetröl- esetre hatóságilag igazolni kell a nyugdíjjogosult életbenlétét. Megtörtént, hogy a fenti özvegy április hóról nem tudta felvenni a nyugdiját, mert útban volt, tehát májusban akarta felvenni két hó- ról. Az özvegy életbenléte a v. ... i. jegyző által május 2-á/óI igazolva volt. Kiadható lett volna téhát a két havi nyugdíj, de az özvegy csak a május havit kapta meg. — Hát az áprilisivei mi lesz ? — kérdezte az asszony. — Hát kérem, ha igazolja, hogy április 2-án is élt, akkor kiadhatjuk, — jelelte a pontos hivatalnok és a hüledezö özvegyasszony előtt becsapta a pénztár ajtaját. TÖVIS. Levél a szerkesztőséghez. T. szerkesztőség! A község közepe táján emelkedik egy többé kevésbbé díszes épület, amelynek a homlokzatán ott ékeskedik ez a íelirás, hogy — „városháza“. Ez azt jelenti, hogy Fehérgyarmat város szeretne lenni. Maguk a benszülölt lakosok is rendkívül sokat adnak a városnévre, úgy hogy Isten ments előttük Gyarmatot falunak nevezni. Én, aki már huzamosabb ideje itt lakom, a legcsekélyebb feltételét sem tapasztaltam annak, hogy nyugodt lélekkel városnak mondhassam Gyarmatot, sőt ha közállapotait nézem — csakugyan el kelF hinnem, hogy Penyige rendezett tanácsú város a mi „városiunkhoz képest. A napokban egy kisebb kaliberű eső után sétálni indultam. Hogy-hogy nemi, a Kaszárnya-utcába tévedtem, el akarván jutni azonban a főutcára, az ut rövidsége kedvéért a volt fürdővel, vagyis a mostani Beckes ház- z 1 szemközti utcába indultam el, kürülbeltil 270 méternyi útra bokáig érő sártengeren keresztül kellett gázolnom, mig- járdát értem. Azt tudom, hogy mikor a járdát építették az a városrész talán még nem létezett, de azt nem tudom megérteni, hogy mért ne lehetne lefektetni egy par szál deszkát oda a járdahiány pótlására, mért engedi a városi tanács azt, hogy sárba gázoljanak azok, akiktől a járdaadót amúgy is bezsedik. A másik dolog, amire a városi tanács figyelmét felhívjuk ez ufón, a világítási miséri- ák. Hébe-korban amolyan időközi sötétség borul a mi kedves városunkra. Bármicsoda galiba történjék a telepen, azt meg kell éreznie az egész Gyarmatnak. A felügyelet, az ellenőrzés meglehetősen gyenge. A városháza előtt van egy villanyoszlop, amelyről az ottani környék nyeri a világosságot. Folyó hó 15-én a biztosíték felmondta a szolgálatot délután. Nagyon természetes, hogy az egész környék sötétben maradt. Az egyik érdekelt persze rögtön szaladt a telefonhoz; csenget egyszer, csenget kétszer és nincs semmi válasz. Későbben sült ki, hogy a szerelő fent dolgozott a városban egy vezetéken. A mikor szói- lottak neki, szinte indigálódva válaszolta, hogy nem megy a megjavítása annak olyan köny- nyen, mert még uj biztosítékért kell kimenni a telepre Tudtommal a ‘teldpen állandón kell lenni egy szakközegnek, aki ha baj van készen álljon a közönség rendelkezésére, hogy az ne legyen kitéve annak, hogy nélkülöznie kelljen az amúgy is drágán megfizetett világítást. Ékközben műhelyekben megáll a munka, beállanak azavarok az egész városban, csupán csak azért, mert a telepbérlőnek nem tetszik egy rendes inspekcióst a telepre állítani, vagy mert a kénye'emszerotő szerelő nem igen szeret uj biztosítékért visszagyalogölni a telepre. Ilyen viszonyok mellett tehát Fehérgyarmat nem szívesen nevezhető városnak, amelynek tanácsa a mi hitünk szerint igyekezni fog e szembeötlő bajokon segíteni. Egy olvasó Hírek. Helyreigazítás. Lapunk folyó hó 7-iki szá mában dr. -Boromisza Tibor püspök szatmár-. csekei fogadtatásáról szőlő közleményünkbe hiba csúszott be. Amint érlesülünk a püspököt nem Jékey Sándor főszolgabíró, hanem. Kende Zsigmond kamarás fogadta a községi előljáró- sággal együtt. Gyújtogatás. Kisarból jelentik, hogy ott a napokan Bállá Gábor deszkából épült csűrje kigyuladt s a benne levő cséplőgarnituráva együtt elégett. A kár biztosítás utján megtérül, ámde alapos a gyanú, hogy Balia a gépre 500 korona erejéig kitűzött árverés miatt a csűrt maga gyújtotta fel. Az ügyészség a nyomozás megindította. Háborúskodás egy macska miatt. Fehér- gyarmat cirkusz közönsége nem élvezhette jobban a mesterbirkózók versenyét, mint Szatmár- cseke közönsége a Varjú Bertalanná és Pintye Mihályné között támadt párviadalt, amely a díszes nyilvánosság nagy gaudiumára közvetlen a templom előtt folyt le. A két harcias asszony elvakultan püfölte egymást csak úgy puszta kézzel. A baj az volt, hogy nem tudtak megegyezni azon, kié legyen a borzos szőrű Mici, az a tarka kis macska, amely nagy nyiválko- dással nézte az érte küzdő amazonokat. Minthogy ő maga sem akart szint vallani, a csen- dörség is beleavatkozott, amely elvitathatlanul Varga Bertalannénak ítélte Micikét. Az ügynek egyébbként botránykozás címén folytatása is kö- vetkezikZabszállitás a katonaság részére. Állami és katonai közszállitásokröl a debreczeni kerületi kereskedelmi és iparkamara a következő közszállitási értesítéseket teszi közé, hogy: a 6-ik hadtest körzetéhez tartozó Nyíregyháza, Máramarossziget, Munkács és szatmári csapatok szükséglete zabban 20000 kgr., szénában 592 m.
