Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-06-01 / 22. szám
Milyen más volna az eredmény, ha a községek e kis könyvtárak alapítását nem végső czélnak, hanem csak kiinduló pontnak tekintenék. Szerény alapnak, melyen évről évre serényen tovább kell építeni, ha azt akarjuk, hogy méltókép felelhessenek meg népművelő hivatásuknak. Az alapvetés és továbbfejlesztés természetesen megfelelő anyagi áldozattal jár. Állami támogatás s egyesek áldozatkészsége megkönnyitheti a községek dolgát, de nem veheti le teljesen vállaikról a terhet, még pedig többek közt már azért sem, mivel csak azt becsüljük meg igazán, ami nem úgy hull ajándékkép az ölünkbe, hanem saját fáradozásunk, áldozatkészségünk gyümölcse. Ma még bizony, néhány nagy város igazán dicséretes kivételével, a községek közönye a népkönyvtárak fejlesztése érdekében valóban megdöbbentő. A Múzeumok és könyvtárak Országos Tanácsa hatáskörébe tartozó könyvtárak közül 1912-ben 1004 tett jelentést, de ezen 1004 intézet sorából csupán 49, tehát nem egészen 5 % részesült a községek pénzbeli segélyében. A községek e hideg közönyét fel kell tehát rázni s nálunk is közkeletűvé kell tenni azt a nézetet, hogy a községi könyvtár ügye nem tényüzési kiadás, de a köz- oktatásügy szerves követelményeinek kielégítésére a nemzeti nevelésnek oly nélkülözhetetlen föltétele, hogy az iskolával egyenrangú tényező. Tudjuk, hogy a községek háztartása sok teherrel jár. És ha remélhető is az, hogy az állam folyton könnyít is a községek teherviselésén: azért arra kell törekednünk, hogy oly módozatot találjunk, mely a legredukál- tabb módon terhelné a községeket és mégis ennek az összegnek az értékét a legteljesebben, a legéletképesebben tudná kihasználni. Arra, hogy minden község életképes, önálló, folyton fejleszthető könyvtárt létesítsen nem gondolhatunk. Szakemberek alapos adatokra ópitett számítása alapján egy életképes önálló könyvtár létesitése legalább 3000 K tőkebefektetést és legalább 1000 K évi kiadást jelent. Ekkora áldozatot csakis ott érdemes hozni, a hol a könyvtárt kellőképen ki is lehet használni. Községeink túlnyomó részében azonban már a lélek* szám csekélysége és a népmozgalom lassúsága miatt sem lehet kisebb községek könyvtárügyének ily megoldására gondolni. A czélravezető módozatot igen szerencsésen jelölte meg Wlassics Gyula, amikor felvetette a megyei és járási könyvtár gondolatát. A megye székhelyén ott volna a nagyobb közkönyvtár, mely az egyes kis falusi könytára- kat szünet nélkül ellátná uj küldeményekkel. A központi könyvtárak vezetősége az érdekkörébe tartozó könyvtári 2-ik oldal. helykről évről-évre befizetendő összegeken szerezné be a könyveket s kellő számú csoportokba osztva körözné a könyvtárak között. A könyvcsoportok a megállapodások szerinti időközben kerülnének vissza a központba s cseréltetnének fel újabb sorozatokkal. Ekként a kis községeknek manapság alig gyarapodó s épen ezért rohamosan visszafejlődő könyvtáraiban folytonos élet lüktetne s egyre változó sorozataival állandóan ébrentartaná a lakosság érdeklődését. Ez a módszer lehetővé tenné azt is, hogy a könyvek beszerzésére fordított összeg értéke teljesen kihasználtatnék s nem válnék időnek előtte holt tőkévé. Erre érdemes a községnek igazán azt a csekély pénzbeli áldozatot meghozni — mert lakossága folytonos művelődési tényezőt nyer a kis könyvtárban, melynek hatása csak a község szellemi és gazdasági erejének gyarapodását jelenti. A megyei, illetve járási könytár szerepére esetleg a megye vagy járás székhelyén működő városi közkönyvtár vállalkozhatnék, ami a kezelési költségek terén járna némi megtakarítással. De kezükbe vehetnék az ügyet a megyei közmű velődési egyesületek is, amelyeknek ez intézmény életbeléptetésével kiváltkép hálás működési tér kínálkoznék, mivel eddig nem is álmodott mértékben fokozhatnák a nemzeti közművelődést, melynek leghatalmasabb eszköze a könyv. Heti krónika. Egy gyarmati polgár, aki egyébb gondja hijján csak azon töri a fejét, hogy miért is törölték el az itcét, amikor ezekből a gyüszüjorma poharakból inni sem lehet jócskán, a múltkor bajba került. Szemei nagyon megérezték az alkohol szeretetét s az orvos szigorú intésére egy pár napig visszatartotta magát az ivástöl. Ez a pár nap ránézve egy unalmas örökélet volt s bebeszélte magának, hogy ö gyengébb mint máskor. Addig-addig töprengett, hogy mitévő legyen, mig egyszer csak beállított a „Reszelő*-be. — No mi az, jók már a szemeid ? — kérdezték a cimborák. — jók, nem jók, mit bánom én, — válaszolt a megtért — azt mondom, inkább az ablak vesszen mint a ház, — s ezzel neki fogott inni. * * * Fehérgyarmaton nem az irás-olvasás- ból vizsgáznak a választó jelöltek, hanem a választójogból, mint azt itt mondják. Könnyű volt tehát megfelelni, hogy mi a választójog alapelmélete: — az abc. * # * A múltkoriban azt a tanácsot adták nekünk, hogy közöljünk már közérdekű dolgokat is. Ne hallgassuk el, hogy a volt fürdő mellett döglött kutyák rontják a levegőt s hogy Tömösvárban a járda széle felszakadozott s hogy a szenyvizet sok helyen az utcára öntik. Nagyon sokat gondolkoztam rajta s FEHÉRGYARMAT _________ úg y vettem észre, hogy ha mindezek nem is felelnének meg a valóságnak, még mindig sokat lehetne segíteni a községen, mely ha egy jóakaró tündér segíteni akarna rajta, megengedve neki egy teljesíthető kérést, — úgy, járna, mint az egyszeri ember, hogy 'hirtelen gondolkodási idötkérne. Tövis. 1914. junius 1. KDS$mH PEREME Gyószlobogó leng városháza ormán, szoinoiuan hirdetve, hogy meghalt a nagy Kossuth fia, Kossuth Ferenc. A nagy történelmi név méltó viselője, hetekig tartó haláltusa után meghalt. Férfi kora teljében került vissza hazájába több évtizedes távoliéte után és élére állott egy maroknyi csapatnak, mely akkor nem volt egyéb, mint a múlt egy letűnt korszaka hagyományainak örzőjs. Eredmények elérésében nagy szerepet játszott történelmi neve, s édes atyjának, a nép nagy rétegében meggyökeresedett imádatszerü emléke. Széles látkör, s európai nagy műveltség jellemezete őt legjobban. A nyíltság, őszinteség nem egyszer hozta colli- sióba pártjával. Európai széles látóköréből folyt, hogy pártját nem vitte fejjel a falnak. Heteken keresztül óriási kínokat szenvedve feküdt betegen, mig a halál borzasztó emberfeletti szenvedéseitől megváltotta Kossuth Ferencet, a ki életében többre becsülte a hazafiasság diktálta meggyőződés erejének hirdetését, a népszerűség kétes értékű lidércfényénél. Fehérgyarmat közönsége a gyászesetről a katasztrófa bekövetkezése után 2 órával értesült »Az Est« cimü napilapnak nyomdánkhoz intézett táviratából. A gyász külső jeléül nyomban kitűzték a városháza és kaszinó épületeire a fekete lobogót. Az emberek arcán pedig a mély meghattottság jelei mutatkoztak. Hírek. Jegyzőválasztás. A május hó 27-én Fehérgyarmaton megtartott aljegyző választáson Misky Gusztáv eddigi helyettes választatott meg. Helyreigazítás. Az irni-olvasni tudók vizsgálóbizottságának az elnöke nem Szabó Tibor, miként azt múlt számunkban tévesen jeleztük, hanem Jékey Sándor főszolgabíró, jegyzője pedig Horváth István járási irodasegédtiszt volt. A debreceni tábla elnöke nyugalomba vonul. Porublaszky Jenő, a debreceni itélőtáb- elnöke súlyos betegségére való tekintettel nyugalomba vonul. A tábla elnöke, aki nyolc éve működik mint ilyen Debrecenben, elbúcsúzott a tanácselnöktől és a birói kartól. Az uj elnök kinevezéséig Weér György tanácselnök látja el az elnöki teendőket. Nyugdíjazás. Szokolovszky Lajos vármegyei irodatisztet a törvényhatósági közgyűlés 40 évi szolgálat után saját kérelmére nyugdíjazta. A választójelölt-vizsgák eredménye. Szombaton, május 31-én fejezte be a helybeli bizottság az irni-olvasni tudók vizsgáját. Jól esik megállapítanunk, hogy a mi bizottságunk a vizsgálat során a legszabadelvübben járt el. Bölcs komolyság és felebaráti szeretet jellemzi a mi irás vizsgánkat. Nem osekély büszkeséggel tölthet el minden kulturembert az a körülmény sem, hogy mig pld. Szinérváralján az egész járásból összesen 28-an jelentkeztek, nálunk 500-an felül vizsgáztak te, még pedig kitűnő eredménnyel, amennyiben egyetlen egy vizsgázó bukott meg. Ismét bebizonyult, hogy a vármegye egyik legfejlettebb kultúrájú járása a fehérgyarmati. Kár, hogy ezt a körülményt az illetékesek nem méltányolják eléggé.
