Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-05-10 / 19. szám

Fehérgyarmat,

FEHERGYÄRKIflT

v ta

Társadalmi hetilap.

Egész évre .... 8 kor. Félévre

................4 kor.

El

őfizetési árak:

Negyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér.

Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona.

A szerkesztésért felelős:

m/uyAs $doLf.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

»KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap.

A hősi halál.

Fehérgyarmat még egyelőre falu. Az ember kényszerűvé van, hogy erőnek erejével töltse az időt, vagyis, hogy legtöbbször unalmában mindenféle könyv olvasására ráfanyalodjék.

A katonai dolgokat, pláne a harctéri nagyképűségeket soha sem szerettem. Az olasz-török háború idejéből egy olasz ujságiró harctéri tudósítását vettem elő az unalom elűzésére. Kedvesen ir, ugyan kedvesen. Eleven, élénk színekkel, ecseteli a háború minden mozzanatát és a hogy belemerülök, már-már bánom, hogy miért nem is születtem olasznak, aki még a XX-ik században is oly kedvesen tudjon meghalni a hazájáért. Ez az igen tisztelt újságíró ur kedélyes epizódokat mesél el a harctérről, kedélyes idilleket fest a beiseglierikről, hogy minő vidám fiuk is azok, pláne mikor golyók fütyülnek felettük és a kartácsok elsöprik a lábukat. Megannyi Fragonard és Greuze festi ezeket a csataképeket, lehe- letszinekkel, fehérrel s rózsaszínnel. Bizonyára az olasz nyárspolgárok számára készültek akkoriban eme képek, akik a kávé mellett ülve, virzsiniát szíva, kellemes hőskölteményeket akartak olvasni. Előttünk azonban egyszerűen barbár, visszataszító, undorító ez a cukros füllent- getés »Egy katona hajában végig süvít a golyó s a katona kicsit a fejéhez kap, aztán kedélyesen mosolyog. Csak az uj csákóját sajnálja.“ Vagy: „Katonáink dalolva és tréfálva mennek a tüzbe. Mikor az arab bombák nem találnak, nevet nek,“ Különben kedélyes az élet, II ámore e troppo buono . . .

Ki tudja ezeket elhinni ? Mire való ez ? Vagy egyáltalában kinek kellenek ezek ? A régiek megértették volna. De manapság már mindnyájan tudjuk, hogy micsoda pokol a háború s azt is tudjuk, hogy

a bátorság nagyon relatív valami és nem egészen úgy nyilatkozik meg ahogy ezt az olasz harctéri tudósítók elképzelik. Azelőtt nagj^on természetesen, szükség volt arra, hogy a bátorságot hétszeres fátyollal és égi fénynyel vegyék körül. így születtek meg a fogai között törökkel táncoló Kinizsik. A XX. század emberei előtt ma már nem szabad titoknak lenni, hogy a bátorság még nem is idegdispozició, de teljes el- vakultság és öntudatlanság s a mélyén mindig ott reszketi a halálos félelem. Csokoládéval és pálinkával, feketekávéval és szivarral szították még a tripoliszi badsorokban is, ahol ugyancsak szükség volt a bátorság élesztgeíésére, mert mindnyájan tudjuk azt, amit a könyv Írója sem hallgat el, hogy az ázsiai kolera és a tífusz ugyancsak tizedelte 8 hős fiuk hadsorát. Hogy lehessen tehát való a fiuk eme hősiessége. Félni szabad, csak mutatni nem kell. A háborúban mindenki fél. Ugyancsak nem rég olvastam egy orosz katonaorvos könyvét, a- melyben az orosz-japán háborúról végtelenbecses és tanulságos feljegyzéseket közöl többek köztleirja, hogy a haldokló katonák micsoda görcsös gesztusok kai ragaszkodnak az élethez

— Ki akar meghalni? Minden halott katona utolsó gesztusa egy védekező mozdulat. A tüzbe küldött hadtestek pedig egyszerűen a végletekig vannak a félelemtől. A katona ilyenkor bizony szepeg, mint a kisdiák, akinek a vizsgán elcsapja a hasát a félelemtől a „drukk.“ Ez a megáilapitás azonban nem devalválja a bátorságot és semmivel sem kisebbíti a hősöket, akik félnek mert emberek és nem mutatják a félelmüket, mert hősök. De a tréfáló hadsorok, a viccelő haldoklók, csak maradjanak a legendák birodalmában. Azok a fáradt emberek, akik heteken át étien-szomjan, vérző talppal és zugó fejjel gyalogolnak, nem érnek rá ilyesmikre s a haditudósítók költik melléjük, a kényelmes szobákban cigarettázva.

Ezeket a hőskölteményeket a józan ember visszautasítja. Megalázó a közönségre és megalázó a katonákra is, akiket hamis fényben tüntetnek fel. Csak a vágóhidra vitt barmok pusztulnak el félelem nélkül. Az ember fölénye épen a félelem. Igenis reszkető sáppadt katonákat látunk magunk előtt ilyenkor akik férfiasán állják a helyüket, akik gyávák és mégsem engednek, akik ösz- szeszoriiott szájjal halnak meg és félnek az utolsó percig, de a fogaik közzé harapják félelmüket. Ezek jutottak eszembe a csataleirás olvasásával s csak azt mondom még, hogy a fentiek alapján a tberuopylei győzők sem különböznek az olasz hősöktől.

Kik lehetnek választók?

A belügyminiszter most bocsátotta ki rendeletét, mely részletes felvilágositá- sul szolgál arra nézve, hogy a jövőben kik vehetők fel a választói lajstromokba.

Közérdekből közöljük e rendelet főbb intézkedéseit:

I. Választók azok, akik az elemi népiskola hatodik osztályát, vagy ezzel a választói jogosultság szempontjából legalább egyenlő értékű más iskolai osztályt, vagy más tanfolyamot sikeresen elvégezték és még a következő feltételek valamelyikének megfelelnek.

a) legalább 2 korona egyenes állami adóval vannak megterhelve ;

b) önállóan iparengedély alapján ipart űznek, vagy kereskedést folytatnak; vagy

c) olyan alkalmazottak, akik műszaki üzlet vagy vállalat körében bárminő idő óta, nem csupán alkalmilag felfogadott napszámosként, vagy mezőgazdaságban bármennyi idő óta mint vezető munkás vagy felügyelő vannak alkalmazva;

d.) aki az előbbi pontban felsoroltakhoz nem tartozik ugyan, de ugyanannál a munkaadónál köz- vagy magánszolgálatban legalább három év óta van alkalmazva ;

e) valamely választónak gazdaságában ipari üzletében vagy vállalatában mint kisegítő családtag működik;