Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-04-26 / 17. szám
2-ilc oldal. FEHÉRGYARMAT 1914. április 26 ami szintén fontos — biztosította a kon- zumáló feleség helyzetét, addig a további fejlődés csak a nagy tőkének és üzemnek kedvezett és amikor veszélyeztette a kisüzemet és a kistőkót, ugyanakkor megnehezítette a konzumáló feleség eltartását is. A kispolgárságnak méltán kell védekeznie az elproletárosodás veszedelme ellen. Ezt pedig csak úgy teheti, ha növeli konzumálásának restringálását és produktivitását. önkéntelenül felmerül most már ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy mi a konzumálás restringálásának legradikálisabb módja. A felelet egyszerű, de a- milyen egyszerű kivitelben ép oly korszerűtlen, amint amilyen nehéz: a központi háztartás, a társadalmi és ruházkodásbeli egyszerűség, ami a legfontosabb : a sociális gyermeknevelés ; a produktivitást pedig csak a polgári pályának a polgári asszonyok számára való megnyitása művelheti. így kerülnek majd az asszonykérdések, a polgári osztályharc közvetlen előterébe. Magyarországon, ahol nemcsak a nagytőke és a ploretáriátus veszélyezteti a polgári osztályt, hanem a feudális nagybirtok is, a polgári középosztály kétszeresen szorul rá egyetlen megbízható érdektársának fegyverbarátságára, a polgári asszonyok, gazdasági szellemi és politikai erejére. Azok az eszmék, amelyek a feminizmus alapját teszik, még többé-kevésbbé kosszerütlenek — kivitelük óriási nehézségbe ütközik. Eme nehézségek alapvető része pedig a rossz előítélettel párosult avval a maradi szemmel való nézése a dolognak, mely a kenyérért való nagy tülekedés e korszakában a nőben a férfi érdekkelteli vetélytársát látja; amely elitéli az asszonypolgárt — a polgári asszonnyal szemben. Nem nézheti azt az anyát, amely nem csak életet ad gyermekének, hanem kezemun- kája által neveli. — Nem egyetemes érzelmi megoldásokra várnak a nőkérdések, hanem a férfiakkal való szolidáris érdekharcokra!. A nagyari jegyző segélyezési javaslata. Csaba Adorján tőispán a napokban érdekes rendeletet intézett a járási főszolgbirákhoz. A rendelet meghagyja a főszolgabiráknak, hogy utasítsák sürgős javaslattételre a községi és körjegyzőket az irányban, hogy mennyiben és mily módon lehetne az ínséget és nyomort az egyes községekben továbbra is enyhíteni. A főispán ugyaqis a szerencsétlenebb és kegyetlenebből sújtott községek részére a közeli napokban újabb államsegélyt szándékozik a kormánytól kérni és kieszközölni. A í'őszolgabirák le is abták a rendeletet a a jegyzőknek, hogy az abban foglaltakra, tekintettel a dolog sürgősségére, azonnal terjesszenek javaslatot a főszolgabírói hivatal elé. Bakó Jakab nagyari körjegyző javaslatát emeljük ki a sok közül, amely mindenképpen érdemes arra, hogy az illetékes körök ésegyének gondolkozzanak felette, annyival is inkább, mert nevezett jegyző személyes tapasztalataiból következtetve, a segélyezés eddigi módját nem tartja egészen célravezetőnek. Jékey Sándor főszolgabiránk előtt fekvő s alapos körültekintéssel összeállított javaslatot szószerint ideiktatjuk: Kisar és Nagyar községek egész lakosságát szörnyű ínség fenyegeti. Az eső és árvíz tönkretette már kél évi termésünket, — majd legújabban csaknem teljesen elpusztította a múlt év őszén vetett őszi vetéseinket s egyben most határainkat nagyrészben víz borítja, lehetetlenné teszi azt is, hogy tavaszi vetést végezhessünk. — Most már, hogy körközségeim közönsége földönfutóvá ne váljék, annak megakadályozására szerény javaslatomat a következőkben vagyok bátor előterjeszteni: — Adassék, lehetőleg azonnal, Nagyar községnek 1800 kor., Kisar községnek 1200 kor., öszesen 3000 korona inségsegély oly célból, hogy az nyomban vízlevezető árkok készítésére, a határ vizmentesitésére, a teljesen járhatatlan közlekedési utak jókarba hozatalára legyen fordítandó. így egyrészt az összes munkaképes egyének rögtön keresethez jutnak; a szántóföldekről pedig a viz levezetettvén, az művelhető, zab és árpával, de mindenesetre még kapásnövényekkel bevethető lesz. — Községenként azon 15 — 20 család, ahol munka és keresetképes családtag nincsen, aránylagosan, a községi segélyező bizottság belátása szerint, 300—400 koronának közöttük való szétosztásával volna segélyezendő, amivel nyomoruk megfelelően enyhítve, elviselhetővé tétetnék. — Egyébként akár termény, akár készpénz- segélynek minden ellenszolgálat nélkől való általános kiosztása, tapasztalatom szerint, a segítséggel arányban nem álló, káros hatással is van egyszerű népünkre s a kívánt cél, a nyomor enyhítése igy nincs elérve. Egyrészt a könnyenjött segélypénznek nincs előttük becse, nagyrészben a korcsmárost segítik vele, másrészt kénytelenitve van a segélyezőbizottság az inségsegély kiosztásával a közismert munkakerülőket, cigányokat és csavargókat is honorálni, ezeknek számát szaporítani, a restséget, tunyaságot ápolni, amit pedig éppen kiirtani kellene. Ily ellenszolgáltatás nélküli, ismételt segélyezés primitiv népünket mintegy csábítja a henyélésre s a jövőben még annyira sem törekszik téli kenyerét beszerezni mint eddig, számítva a hatóság támogatására, az ingyensegély kiosztására. Nem egy van ezen alsóbb- rendüek között, akik óhajtva kérik és várják az esős, árvizes időt a jövében is, hogy in- ségsegélyhez juthassanak. Eddig van. — És ide pontot is tehetnénk. Azonban szociális kérdésről lévén szó, kommentár kívánkozik a papírra toliunkból. Nem elég, hogy egymagába Bakó Jakab val- ja csakis a fentebb közölt felfogást és tegyen ilyen értelemben javaslatot. Elvégre ő csak 2 község jegzője. Komolyan, lelkiismeretesen kell mérlegelni minden jegyzőnek a körülményeket s lehetőleg hasonló értelemben javaslatot tenni Mert igaza van Bakónak, a nép valóban azt tartja: »könnyen jöttnek könnyen kell menni.« Mig, ha munkával, fáradsággal jut a pénzecskéhez, jobban megbecsüli. Kétszeres nászon tehát, ha a segélyt nem Isten nevében, hanem bizonyos munka ellenértékéként kapják. Bakó Jakab jegyzőnek kétségkívül figyelemre méltó eszméi vannak a segélyezést illetőleg — ajánljuk is melegen Csaba Adorján főispán nagybecsű jóindulatába — egy dologban azonban nem értünk egészen egyet vele. Tudtunkkal Kisar csakolyan nyomorban van mint Nagyar. Határát csakolyan viz borítja, sőt talán nagyobb, mint Nagyarét. Közlekedési utjai sokkal rosszabbak, mint Nagyaré s mégis amannak csak 1200, ennek 1800 korona segélyt kér. Kérdés, hogy egyáltalán lesz-e segély ? De ha lesz, feltétlen kell Kisarnak is annyi, mint Nagyarnak. Van annyi szüksége rá, mint az utóbbinak. Mindenesetre jobb lenne, ha nem volna rá szüksége. Dehát hiába. Heti krónika. Fehérgyarmaton roppant önérzetés emberek laknak. Az önérzet azonban leginkább csak a fehérasztal mellett tör ki egyes emberekből. A múltkor egy nagyobb kotnpdniD mulatozott, hogy hol az mellékes. Egy derék polgárnak eszébe jutott, hogy ö tulajdonképpen szónoknak született s nyomban fel is állt s a testvériség, a barátság dicsőítésére beszédet mondott, aminek a- zonban se füle se farka nem volt. — Szal- mázol te csak öcsém, — mondja a szónoknak egy asztaltárs. — hát csak nem tarthatok szénával olyan szamarat mint te is, — mondta vissza amaz önérzetesen. * * * Ismerek egy napszámost, aki roppant nagy filozófus. A múlt napokban egy asz- szony kertjében ásott, aki az alkuhoz híven ellátta ennivalóval. A reggeli után vizet kért az ember. Az asszonynak éppen más dolga volt s bosszúsan szólt oda: ejnye maga olyan mint a kacsa : eszik is, meg iszik is. Örüljön a ténsasszony — felelte az ember, hogy nem csinálok úgy mint az a cigány, aki kikérte a früstököt, az ebédet egyszerre, s minthogy a vacsorával sem akart külön bajlódni, azt is kikuncogta, de fogta magát s a gazda roppant nagy bosszúságára le is feküdt nyomban. „Nem mégy dolgozni, haszontalan — ordított a gazda. — Nem én — mondta a cigány — mert vacsora után minden tisztességes ember alszik.
