Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-04-05 / 14. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1914. április 5. dig a kis ,Kutyabagosi Hírlap* Bo tondvitézének szinikritikáját érdeklődéssel olvassa a kisváros közönségével együtt Ripacs Vendel, az agyonkritizált hősszerelmes, vagy a felmagasztalt Soubrette primadonna Csillag Magda s szükségszerűen igyekeznek a rendszerint helyszűke miatt kimaradt „Jókvoltakmég“-ek- hez tartozni. Tisztázandó volna, hogy bennünket akar-e gúnyolni az igen tisztelt cikkező úr ? Mert ha igen, úgy legyen rögtön factum az ;s, hogy ez neki nem sikerült. Nagyobb előrelátással nem is fogott volna belé. Neki mint, aki nem Párisban, sőt nem is Budapesten szívja a levegőt állandóan, tudnia kellene, hogy kisvárosban egy majomtáncoltató megjelenése is eseményszámba megy, hát hogy ne volna aktualitás egy színtársulat szereplése. A kis társadalmi hetilapok, amelyeknek a létezése; nem szükségszerű, de nem is kifogásolható nagyon természetes, hogy dilletáns kezek alatt hasábokat fog zengeni a város legújabb aktualitásáról: a színészetről. Sem Geszler, sem Alexander nem megy el Kutyabagosra, hogy magas szi- nikritikájával a „Kutyabagosi Hírlap* nívóját emelje. Az a kritika, a- mit ilyen esetekben egy-egy vidéki hírlap Botondvitéze gyakorol, rendszerint dilletáns hevenyészett munka. Olyan, mint a jóféle orvosság, ha nem használ, nem is árt, de még is jó hogy van. Kell, hogy legyen, mert a színészet Kutyabagoson nem olyan köznapi dolog, hogy csak úgy futva lehetne megemlékezni róla. — ügy a közönség, mint a színtársulat elvárja, hogy kritika legyen. Nagyon természetes, hogy az i- lyen kritika csak olyan nebántsvi- rágféle lesz mint a lap, amely le- kozli. Ahogy nem lehet várni egy kis társadalmi hetilaptól, hogy H. Sombart sociologiai értekezésével egy nívón álló közleményeket adjon le, épugy ama bizonyos Botond- vitéz sem irhát egy Geszler vagy Alexander szellemű kritikát. Különösebben nem is, mert a hogy van is, az újságírás, miiít szürke bürokrata embernek nem kenyere, másodszor, mert a vidéki szinikritikának a körülményekkel megalkuvónak kell lennie. Amikor ezeket jónak láttuk leközölni, megjegyezzük, hogy polemizálni nem óhajtottunk. Nincs is mi felett vitatkozni, mert az, hogy lét- jogosult-e a vidéki szinbírálat bármilyen formában is, mint eléggé tágkörü fogalom — madártávlatból el nem dönthető. így bizony, igen tisztelt Simplon úr! Tövis. Heti kró „Szerdáig kedves uram legyen szives* — stb. s a „kedves uram* belenyúl a belső zsebébe, kiveszi a pénztárcát s átadja a kért összeget. Szombaton megint megismétlődik és még vagy háromszor egy hónapban. — A vége az lesz, hogy a „kedves úramu végre megunja ezt a „parányi“ szívességeket s azt feleli egyszer, hogy most nincs nálam pénz. így van ez és volt a mi kedves városunkban is. Mikor egy bizonyos „kedves áram11 azt mondta, hogy most nincs nálam pénz, Pumpfi úr méltatlankodva mondta, „hát miért nincs, tudhatná, hogy nekem szükségem van rá.“ * * * A színészek elmentek. Az egész gyarmati életük panasszal volt tele. Nem tetszett nekik a közönség, a város, a kritika. — Igaz, a mi miipártolásunk is „nagyfokú“ volt. ,,a a szabadjegyek egy-egy bérletet képviseltek volna, Gyarmat lett volna nekik a legháládatosabb szinterük. — így is kerestek annyit, hogy mind-mind, a hösszerelmes, a kellékes, a komikus, a primadonna, — sőt még a direktor is — el tudott utazni. — De mit is akar a Sajó ott, hol a Szamos és a Túr régen megtelepedett. * * * Két tapasztalatlan fiatal ember arról beszélt, hogy milyen is lehet egy eljegyzés. Kérdezősködtek fütül-fától; mondja már kérem milyen egy nagyobb szabású eljegyzés ? A véletlen folytán azonban egy sem tudta. A kaszinó vendéglő föpinczérjétöl is megkérdezték, amire az egész komolyan mondja: hát kérem én eddig még el- nem, csak fel- jegyeztem. Tövis. Hírek. Uj orvos. Dr. Vaszkó István volt szabadkai kórházi orvost, népszerű gyógyszerészünk testvérét a főispán kórházunk alorvosává nevezte ki. Működését a kórházban már meg is kezdte. Sorozás. Az 1914. évi ujoncozás közvetlenül husvétután az egész országban megkezdődik. A gyarmati járásban a fősorozás napjai f. hó 22, 23, 24, 25. lesznek. 22-én Kóród 29, Cseke 56, Kömörö 58, Szekeres 64 ; 23-án Kölese 68, Tiszabecs 64, Kisnainény 94 ; 24-én Nábrád 98, Jánk 61, Matolcs 57 ; 25-én Na- gyar 55, Cégénydányád 55, Fehérgyarmat 99 állitáskötelessel. — A legtöbb állítás köteles tehát Fehérgyarmaton van. Országos állatvásárok vármegyéekben. Április 6-án Fehérgyarmaton, Nagykárolyban; 7-ikén Aranyosmegyesen, Hagymásláposon; 9-én Erdődön; 10-én Érendréden; 14-én Krasznabél- teken: 16-án Királydarócon; 17-én Csengeren; 20-án Avaslekencén, Mátészalkán; 27-én Avas- újvároson; 28-án Szatmárnémetiben. Árvíz segély Kölesének. Mint kölesei tudósítónk jelenti az árvíz által sújtott Kölese község szegény lakosai részére az országosan begyült könyöradományokbdl 20 q gabona és 3 és fél q paszuly jutott Kölese községnek kiosztásra. Az elöljáróság — nagyon helyesen — ezen gabonát megőröltetve az osztó bizottsággal már felosztotta éhező 129 család között 10—20 kilogramjával, a paszulyt 2—3 kilg.- jával. Csak a legszegényebbek, napszámosok, zsellérek, apró birtokosok, cigányok részesülnek ezen adományokban. Pedig kifogyott mindenfelé akenyér. A könyöradomány liszt még Istvánéiban van, ott osztják ki, mert ide Kölesébe behozni nem lehet. Lopott, mert nem volt mit enni. Az élet agyoncsépelt prózája, mely számtalan esetben megismétlődik, mint ahogy megismétlődött most is Sonkádon. Farkas Lajosné Székely Róza naponként észrevette, hogy egy-egy tyúkja elveszett. Felejelentést tett a csendőrségsn, mely megindította a nyomozást. Elővették a gyanúsítottat Tivadari Ferencz feleségét Fazekas Júliát, aki Makay Zsigmond községi bíró előtt bevallotta, hogy az udvarára tévedt három tyúkot tényleg megfogta és sajátjaként Feldmann Mó- ricznak eladta. Vallomása többi részében előadja, hogy a tyúkok árán lisztet vett, mert már napok óta nem tudott mit enni a családja. A károsult a büntetést nem kívánja. Legénykedés. Ignác János penyigei lakos feljelentést tett Garda József penyigei pályaőr ellen, aki őt minden ok nélkül megverte. Betörés és lopás. Bárány Miksa jánki lakos nagybérlő istállójának padlását, amely magtárul szolgált, még ez év január havában {elszakították és onnan 52 mázsa zabot elvittek. A tetteseket a csendőrség Tóth Lajos, Holud Mihály, Tarcsi Sándor, Vicsotka Jenő, Ricska András, Valaka Gábor jánki lakosok személyében kinyomozta s az ügyészségre feljelentette. Utlevélkényszer. Amint közlik, úgy Magyar- országon, mint Ausztriában legközelebb miniszteri rendelet fog megjelenni, amely minden, a monarchiát elhagyandó katonaköteles utastól megkövetel olyan útlevelet, amely igazolja, hogy katonakötelezettségének eleget tett, vagy a sorozati bizottság előtt megjelent. Hir szerint arcképes igazolvány felmutatását is követelni fogják az esetleges visszaélések meggátlására. Ezt a szigorú intézkedést szükségessé tették azok a visszaélések, amelyek a tengerhajózási társaságoknak üzelmeiről, a nagyszámú katonakötelesek kicsempészéséről kiderült. Segély az árvízkárosultaknak. A kormány legutóbb 25 ezer koronát küldött Csaba Adorján főispánnak, hogy a nyomorúságos községek helyzetén segítsen. A segély felosztása tárgyában a főispán a következőképpen intézkedett : a szinérváraljai járás kap 1500 K készpénzt, 100 mm. tengerit, 20 mm. babot; a nagysomkuti járás kap 2500 korona készpénzt, 100 mm. tengerit; a fehérgyarmati járás kap 200 mm. rozsot, 25 mm. babot; az avasi járás kap 400 mm. tengerit, 45 mm. babot; a nagybányai járás kap 50 mm. tengerit ; Tisztaberek község kap 25 mm. rozsot 5 mm. babot; Gacsály, Rozsály és Császló községek kapnak 59 mm. rozsot, 10 mm. babot ; Tiszabecs kap 500 korona pénzbeli segélyt ; Szárazberek 300 koronát; Nagypalád 300 koronát; Magosliget 100 koronát. Csaba Adorján főispán a segély kiosztására vonatkozó intézkedésével egyidejűleg újabb felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, akitől a további segélyezés czéljaira újabb 15 í ezer korona segélyt kér. Pásztori Árkád hagyatéka a magyar g. k. püspökségnek. Körülbelül egy éve lehet annak, hogy a lapokat bejárta a hir: Pásztory Árkád, a szent Bazil-rend bikszádi zárdájának volt főnöke P/2 millió koronányi vagyonát alapítványként a hajdudorogi magyar püspökségnek adományozta. A szén-
