Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-03-15 / 11. szám
1 Fehérgyarmat, III. évfolyam. 11. szám. 1914. március 15. MARHAT Társadalmi hetilap. 8Z Egész évre .... 8 kor. Félévre ................4 kor. Előf izetési árak: Negyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. A szerkesztésért felelős: mflTyAS ADOLF. Szerkesztség és kiadóhivatal: »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Márczius 15-én.-s — Lehullt a billincs, csörömpölő hangja még betöltötte a levegőt s az ősz tudós fejét dacosan hátraszegve lábával dobbantva kiáltotta oda lebörtönözőinek : „És mégis mozog a föld.“ A márcziusi szellő, ugyanaz, amely most a házak ormán lobogtatja a nemzeti lobogót vitte, hordta a jós igét, mely a nagy természettani igazságon kivül meg- sejttette az egész müveit világgal, hogy még valaha úrrá lesz a gondolat szabadsága. Az idők jele volt még csak ez s jó nehány márczius kellett még ahhoz, hogy a kultureszmék, úgy a társadalmi mint az azzal karöltve járó politikai élet terén érvényesülhessenek. Erős* hozsannás, eszmeteljes márczius kellett, hogy szabaddá tegye a gondolatot, melyet a hideg önkény, a sokszor számitó vakság lenyűgözve tartott. — Eljött az a márczius is. Tavasszal jött be kelet kapuján, mint a költő mondja, szőrén ült csikón egy meztelen lovas. Ki ez a lovas? a felelet nyers, a felelet erős: Én vagyok a vér az ébredező élet, A dobbanó szív, a mozduló erő : Kipattanó szikra, felhasadó hajnal, Hadüzenet és harcz mindent leverő, Paripám nyomában tavaszok szület[nek, Vak csillagok fénye újra kiragyog, Ki kérdheti tőlem, hogy ki és mi lennék, Ki lehetnék más ? Én Márczius vagyok. Ez a márczius, vagyis ennek a márcziusnak az idusa teremtette meg a gondolat szabadságát, s a szabadság, testvériség, egyenlőség eszméjét. Ma amikor meggyujtjuk az emlékezet fáklyáját, hogy megvilágítsuk vele a világtörténelem színpadát, amelyen amaz eseményekben gazdag időszak oly tüneményes gyorsasággal tűnt el, fontos tudnunk, hogy nem épen csak az ősök neveit ünnepeljük a mai napon, amiket amúgy is csillogó hetükkel jegyzett fel Clió, hanem ünnepeljük a szabad eszmét, a magyar gondolat szabadságát. A magyar politikai és társadalmi élet béna volt. Amott a függetlenségi harcz, itt a társadalmi osztályok vagy mondjuk a rendek súrlódása folyt szakadat nélkül. — Ismerték az eszméket, mik segíthettek volna a helyzeten, de tilos volt kimondani azt amit éreztek. — Betelt az idő, s egyszerre a legszabadabb eszmékkel telt meg a levegő a szabadság, a testvéresség, egyenlőség jelében. Az a márczius idusa, amely vi- lágrenditő eseményeivel, kezdve a büszke római imperator halálától fel a magyar szabadságharcz zászlóbontásáig — dáium lett a nemzetek történetében ma ismét itt van. A nagy idők korona tanúja eljött ismét, hogy szét nézzen közöttünk, a hősök késői unokái közt. Fuval- ma még mindig vérpesditő, megjelenése még mindig oly varázsos, mint akkor, régen. Nem változott semmit, csak mi változtunk. Hiszen azt mondja madách is, hogy nem az idő halad, mi változunk. — Egy század, egy nap egyre megy csupán. — Eljött, hogy számon kérje tőlünk a múlt emlékét s mi mint mindannyiszor felkokárdázott mellel kiáltjuk be márczius balzsamos levegőjébe, hogy szabadok vagyunk. — Szabad a gondolat s a hősök nem hiába hullatták véreiket érettünk. — Nem lehet e helyen semmit sem szólanom, nem lehet ma sem a szabadság ünnepén. De jobb is, legyen az ünnep zavartalan tiszta. Legyen a hősök emléke szent. Azonban tartozó kötelességünk önmagunkat megkérdezni, hogy vájjon jogunk van-e azoknak az emlékének áldozni, akiknek utolsó imádságuk, utolsó sóhajtásuk a haza volt? Kérdezzük csak meg önmagunktól, hogy ama nagy márcziusi eszmék ma is teljesek-e? Szivből ünnepelhetünk-e mi, akik talán március idusáig affektált világ polgári közönnyel merülünk bele a mindennapi élet szürkeségébe, — Pató- páli nem törődömséggel viseljük esetleg tisztünket, de ma kiállunk tüntetni, a haza nagyobb dicsőségére. — Nem a politika, nem a nagyszájú szalmaláng lelkesedés csinálja a jó hazafiasságot, hanem a nemzeti jól létért való igaz küzdelem. Nem azok a jó hazafiak, akik másokat vádolva, politkai keserveiket elsirják naponként, hanem azok, akik a nemzeti jólétért való küzdelemnek szívből, lólekből részesei. — Szent kötelességünk, hogy azok legyünk, mert az államot mi alkotjuk, annak jóllétéért egyenként és összesen mi vagyunk felelősek. Így ünnepeljük mi méltóan már- czius idusát, amelynek szent eszméi csak igy juthatnak érvényesülésre. így ragyog fel felettünk a szabadság napja, hogy hitvallásra késztessen a költővel aki azt mondja : ,Ha márcziusnak idusán vallásomat kérdezné valaki, azt felelném nyíltan igazán, az én vallásom a szabadság“ ! EoiiH ti dMoH felen. Pokolgép reszkettette meg Debrecent egész környékével február utolsó hete elsó napjának a jelenlevők azt mondják, hogy még a debreceni nagy erdő fái is erősen tördelezíek, az emberek a levegőbe hajintódtak, az ipar-kereskedelmi kamara, hol a bombát takaró, párdue- bőrrel bevont ládikát a magyar gör. kath. püspökéknek jobb keze: a titkár bontogatta, romhalmaz lakatlan hely lett, s az a bűzös robbanó szer 3 ártatlan áldozatot tépett darabokra, többeket tett nyomorékká. Fellázad az ember lelke az istentelen gonosztetten. A bomba 3 áldozata nemzeti vértanunk lett, A magyarság legszenteb ügyeinek lettek mártírjai, úgy tekintjük őket mintha szivenkből-lelkünkből tépett volna le a bomba egy-egy jó darabot. De kik lehettek ők ? Ez a kérdés kapott először szájról-szájra. Bizony nem tudjuk, csak annyit tudunk, hogy magyar ember nem lehet. Tanuljuk a népek lélektanát, azok jellem s életrajzát
