Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-02-22 / 8. szám
2-ik akta). FEHÉRGYARMAT 1914. február 22. „Ezúttal legelsősorban a vármegyénk területén ijesztő módon emelkedő amerikai kivándorlásra kívánjuk a Nagymél- tóságu kormány figyelmét felhívni. Az elmúlt évben pusztító árvizek és az ezt követő rossz gazdasági év a megélhetési viszonyokat oly nehézzé teszik, hogy a nép tömegesen hagyja el vármegyénket, az uj világban keresve munkát és boldogulást, a kivándorlási kedv napról-napra növekszik és már oly mérveket ölt, hogy az útlevelet kérők száma egy hó alatt az ezret is meghaladja, a legsürgősebb intézkedést kérjük tehát arra, hogy megfelelő eszközökkel, munka és kereset biztosításával a kivándorlás csökkentessék, mert ha ez meg nem történik, a gazdasági munka kezdetével a munkáshiány egyes vidékeken a legsajnosabb helyzetet teremtheti. Közegészségügyi állapotaink javítása érdekében a körorvosi állások javadalmainak államsegéllyel való kiegészítését kérjük, mert csak igy remélhető, hogy a vármegyében betöltetlen körorvosi állásokra pályázók akadjanak, a kiknek hiánya járványok esetén az e- gészségügyi rendszabályok végrehajtását lehetetlenné teszi.* Nem szükséges kommentár e jelentéshez, amely egészében véve hü photo- grafiája vármegyei közviszonyainknak. önként merül fel a kérdés, vájjon lehet-e mód e viszonyok megváltoztatására, akivándorlás csökkentésére. A felelet nagyon természetesen csak az lehet, hogy igen is lehet, feltétlen szükséges, hogy legyen, mert a helyzeten bármikép is de változtatni kell. A megyében mindenfelé a nyomor ütött tanyát. Módos gazdák, kik ezelőtt nehány évvel még hatalmas birtokokat vásároltak, ma a szükséggel küzdenek. Az a nehány ezer korona, amit egy községnek juttattak Igazán nem segíthetett a bajokon. Különösen tarthatatlan a kisgazdák helyzete, kiknek potom áron kell tulad- niok mindenen, csakhogy pénzhez jussanak. Illusztrálhatja-e a nyomort jobban valami a fenti jelentésnél. Hisszük és reméljük, hogy a jelentés nem fog a pusztában való kiáltó szóként elhangzani, hanem teljes energiával sietnek megmentésére vármegyénknek. Virághullás. Tűnődő szomorú szívvel és lélekkel nézem tél derekán a virágok, bimbók hullását. Kora tavasszal vagy késő ősszel szokott ez máskor hervadni, megdermedten lehullani; most télre esik a szomorú korai elvirágzás, elmúlás. Kedves ablakomban küszködő virágaim, nem reá- tok gondolok most, bár fáj látnom, hogy ti is oly nehezen bírjátok a kemény telet, hanem Reátok gondolok ifjúságunk, jövő nemzedékünk reményt hordozó ékes virágai, reátok gondolok a gondtalan napsugárban játszó ártatlan gyermekek, kiknek arczárói az üdeség ékes románcait dermesztő fagy törli le oly hirtelen. Ma még százával játszadoznak, szánkóznak, sikan- kóznak, úgy örülnek az életnek, hogy öröm még kiabálásukat is hallgatni s holnap már fojtó köhögés kínozza, hervasztó láz gyötri a kisciny gyermekeket, nagy kin-szenvedés után a halál fagyaztó szele dermeszti meg előbb oly elevenen mozgó tagjaikat, szemeik örök álomra zárulnak. Ma még 10—20, holnap már 50—100 gyermek fekszik hánykolódva, láztól gyötörve kis ágyacskáján. Balzsam, gyógyír alig van számukra; az orvos messze távol, ha eljön is egy-két hétben — megnézni sem bírja, tanácsolni sem tudja a kis szenvedők százait. Húsz recept küzül a minap is csak kettő lett megcsinálva, a többi nem ment a patikushoz. Vájjon miért ?! kérdeztem . . . Hjah uram nincs egy fillérünk sem, ingyér pedig nekük a betegápolási alapra nem csinálnak orvosságot. Csak nem gondolom,'•hßgy úgy tenne a mi népünk is, mint az egyszeri orosz asszony, ki a receptet megfőzve adta be gyermekének. Szomorú dolgok történnek itt; pusztulás, romlás mindenfelé. Az árviz iszonyú nyomorban hagyta a népet, a mi még megmaradt elvitte a bank kamat. Először jött ráadásul a nyomorhoz a mulária, tifusz, difteritisz, még ezek n:eg se szűntek jött a kanyaró, mely százakat vesz le lábáról. A harangok egyre szólnak, temetnek. A kis sirdombok egymásután keletkeznek, nagy aratása van most itt a Halálnak. Puzstulunk mindenkép és veszünk ! Több tavasz fog hiányzani az évek számaiból. A katonai létszámot emelik. Jókor, mikor alig lesz kit besorozni. Majd előáll egykor a »Beamtherc mert már ama időben nem lesznek választott főszolgabirók, hanem kinevezett hivatalnokok vagyis Beamtherek, — s jelenti : őrnagy ur ! jelentem alássan, K • • községből cn. és p.< évekből egy hadköteles sincs, igen mert bár volt ott sok ... de ... de 15—16 évvel ezelőtt már mind berukkoltak a »Hadurc-nál személyesen is jelentkeztek. Sok fájó sebünkre lesz-e vigasz ? van-e, lesz- e gyógyító balzsam ? Egy része volnánk mi is a magyarságnak. Igen s épen azért hagynak elpusztulni. Kedves bimbócskáim ! úgy sajnállak benneteket, úgy könnyezem távozástukat. Elmentetek, korának korán. Eljátszottátok már kis játékai, tokát. Oly hamar eljátszottátok ! Béke s emlékezet viraszt siri álmotok felett. Kölese, 1914. február hó 18. Bortnyik György. Heti krónika. Alig négy esztendős rongynkba burkolt kis fia állított be hivatalunkba és se szó, se beszéd lekucorodott a kályha mellé, melyben vígan pattogott a tűz. — Mit akarsz fiam, kérdeztük tőle. — Semmit, csak fázom, — volt az egyszerű, de bátor válasz. — Hát kinek a fia vagy ? faggattuk tovább. — M. Zsófi édes anyámé Kisgyarmatban, engem pedig Gábornak hívnak — Rögtön tisztában voltunk a kis csöppség genealógiájával. Későbben teljesen neki bátorodva elpanaszolta, hogy éhes is — hát anyád nem ad neked enni, kérdeztük tőle. — Nekem nem ád, — felelte a kis fiú, — de ád a latroknak. Ez egy gyarmati genre kép, amit nem szükséges toldozgatni, javítgatni; kérdés azonban, hogy ebben a milljeuben mivé növi ki magát a kis Gábor. * * * A Szöveikezetről egy időben azt rebesgették, hogy feloszlik. Úgy látszik azonban életre kelt. Az igazgatóság a régi rendszeren eszközölt ötletes változtatásaival elérte azt, hogy a részvényesele nagy örömére tovább is áll. Nagy változások ugyan nem történtek; még mindig három nagy villanykörte szórja a fényt a kis üzlethelyiségre, s még mindig üres kirakat gyönyörködteti a járókelőket mint azelőtt. Csupán egy kassza hirdeti a változást a benne ülő bájos pénzkezelő kisasszonnyal A rósz nyelvek szerint, egy igazgatósági tag a kasszára ki akarta festetni a szövetkezet legújabb jelszavát: „Elvünk nagy forgalom, kevés haszon“. * * * Egy környékbeli földbirtokos, akinek gyönyörű tarka lovai vannak, összetalálkozott egy helybeli földbirtokossal, aki szintén nagy barátja a lovaknak, s különösen szeretne ő is tarka lovakra szert tenni. A diskurzus természetesen csak a tarkalovakról szólt. — Na hát ha annyira szereti a tarka lovakat, mondja a vidéki földbirtokos, megtudná-e monda• ni öcsém uram, hogy mi előnye van e- zeknek a többi lovak felett. — Jól futók és kitartók, — felelt a mi emberünk. — óh nem, —hangzott a válasz az idegen urnák s miután látta, hogy amaz hosszas fejtörés után sem jön rá, megmondta: — „ Hát a tarka ló nem fizet vámot. — Ez is igaz. Tövis. ß I R E K. Kinevezés. Ifj Nemes Károly, Nemes Károly helybeli igazgató-tanitó fiát a pénzügyi miniszter a dési m. kir. adóhivatalhoz díjas gyakornokká nevezte ki. Egy ötven koronás címen egy kis tévedés csúszott be lapunk múlt heti számába, amennyiben a felváltató Nagy Károly Blum Sámuelnétől egy 20 koronás helyett egy 100-as bankjegyet kapott. A feljelentést Blum Sámu- elné tette meg Nagy Károly ellen, aki állítólag tagad
