Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)

1914-02-01 / 5. szám

melytől semmi nagynak, semmi szép­nek magasba szárnyaló eszmének, alkotó hevülésnek, megváltó indu­latnak csirája megfoganni nem tud. Nincs szánalmasabb látvány, mint az emberek millióinak egymás mel­let, sőt egymás ellen törtetése, pisz­kos anyagi érdekében gázolása biz­tos cél nélkül, nemesebb vágyak, termékeny gondolatok, mocsoktalan eszmények nélkül, mindenki ma­gában, egyedül, folyton vádolva s e- gyuttal mentegetve önmagát, de meg­nyugvást, kielégítést nem találva sehol, — hogy boldogságról ne is beszéljek. Katasztrófának ez — azt hiszem — elég tisztességes. Ha csak ez kel­lett, akkor a lelkek egybefonódása közel van. Fogalmam sincs róla. hogy hol kellene megfogni a dolog végét, de hogy addig, mig ez meg nem törté­nik, a hazafiaskf dás csak üres szó­lam, az bizonyos. Addig jár a korsó a kútra ... A börtönőrök réme, a tzegény kezelő személyzet despotuja, aki mindenkinek, ds legkivált barátainak ellensége volt, aki világéletében még tévedésből sem tett valakinek szivességet, aki már sok embernek segített a nyaktörésben, ezút­tal maga is a íetöröttek szomorú sor­sára jutott. Utólérte a nemezis. Balás Zoltán vezető kir. járásbirót állásától felfüggesztették. S mindjárt hozzátehet­jük, hogy még soha sem keltett hasonló esemény olyan általános megnyugvást az emberek lelkében, mint ez. A sors igazságos ítéletét látja mindenki ebben a dologban. Az ügy, amin az igazságszolgáltatás helybeli hatalmas ura kificamította lá­bát, röviden a következő : Az elmúlt nyáron általános kinos fel­tűnést keltett nálunk a helybeli csen­dőrség túlbuzgósága, amikor 3 idevaló rendes foglalkozással és állandó lakás­sal rendelkező polgárt puszta gyanú alapján letartóztatott és fényes nappal gonosztevők módjára a városházáról, ahol őket 24 óráig eredménytelenül val­latták, átkisérték a járásbiróság foghá­zába. A vád az volt ellenök, hogy Zámbó Ferencztől, aki Spitz Adolf hely­beli földbirtokostól gyapjút lopott, a lopott gyapjút és más tárgyakat, termé­nyeket stb. megvettek. Orgazdasággal voltak vádolva. A három megkínzott ember ártatlanságának tudatában ügy­védjük utján kérvényt adott be a szat­mári kir. ügyészséghez az előzetes le­tartóztatás megszüntetése iránt. Az ügyészség eleget is tett ennek a kérelemnek s nyomban táviratozott a helybeli járásbíróságnak, hogy mindhá­rom terheltet bocsássák szabadon. 2-ik oldal. ______ A táviratot junius hó 9-én délután 3 órakor kézbesítették a járásbíróság­nak, ahol a vizsgálóbirói tiszttel megbí­zott járásbiró Szögyeni Gyula nem volt jelen s helyette a táviratot az akkor szabadságon levő Balás vette át, aki mindjárt intézkedett is, hogy a három letartóztatásban levők közül K. és H.-t bocsássák szabadon, a harmadikat a- zonban, M. helybeli kisbirtokost tovább­ra is fogva tartott és csak másnap te­hát 24 óra múlva intézkedett annak sza­badon bocsátása iránt. M erre feljelentette a vezető járás­birót személyes szabadság megsértése és hivatalos hatalommal való visszaélés miatt M. ugyan később visszavonta a fel­jelentést, de akkor már a vizsgálat hi­vatalból rendeltetett el es folytatódott. A vizsgálat meg is indult s ennek so­rán a szatmári törvényszék vizsgálóbí­rója beszerezte a táviratot is, amely szeptember 28-án eltűnt, de rövidesen visszakerült. A megkerült táviraton az­tán azok, akik azt a megérkezés után és a bűnvádi eljátás megindítása előtt is látták, feltűnő változást konstatáltak : M. L. neve ki volt belőle huzva. Minthogy a távirat eredeti szövegé­ben benne volt az M. L. neve. sőt ma­ga Balás járásbiró rá is vezette a tá­virat hátlapjára, hogy M.-t szabadon bocsájtotta, később pedig M. neve ki volt húzva, kétségtelenné vált, hogy ok- irathamisitás történt, amelyért az ügyés/> ség szintén Balás Zoltánt fogja felelős­ségre. Minthogy pedig a vizsgálat három ilyen igen súlyos büncselesmény miatt folyik a járásbiró ellen, a debreczeni kir. Ítélőtábla tegnap leirt és Balás Zoltán vezető járásbirót felfüggesztvén állásá­tól, utasította őt, hogy hivatalát adja át Szögyeni Gyula járásbirónak, ami már meg is történt. Ami pedig magát, a fenti 3 polgár elleni emelt vád alaposságát illeti, azt mi sem dokumentálja fényesebben, mint hogy a főtettes maga Zámbó Ferencz is mái régen szabadlábra lett helyezve és ma napig js szabadlábon van. Itt említjük meg, hogy egyik Földi nevű csendőr ki annak idején a nyo­mozásban funkcionált, s aki időközben innen elhelyeztetett, bizonyára hasonló buzgó eljárása jutalmaképen most a fog­ház lakója. HETI KRÓNIKA. A fejsze, a vasvilla, a revolver, néhol a vér­ebek elég gyakran akadályozzák meg a vég­rehajtást. A XX.-ik század emez akadályokhoz hozzácsatolja még az utak járhatanlanságát is. Nem hinném el, ha nem láttam volna egy helyi bírósági végzésből. Először a szerencsés végrehajtást szenvedett jutott az eszembe, csak azután gondoltam arra, hogy ama szerencsés szerencsétlenen valószínűleg útadót is követelnek. * * * FEHÉRGYARMAT Mig Róma hittudósai azon vitatkoznak, hogy egy gombostű fejen hány ezer lélek fér el, vagyis amig a methaphisikai dolgokat össze­akarják kötni az érzéki világgal, addig a szat- mármegyeiek egy lépéssel tovább haladva a gondviselds nehéz gondját akarják a jó Isten­nel megosztani. — Nem is olyan régen egy járásunkbeli református pap igy imádkozott: Istenünk édes atyánk! légy irgalmas hozzánk, segíts a szükölködőkön, törüld le a szenvedők könnyeit, segítsd az árvákat, az özvegyekről pedig majd én gondoskodom. A derék papnak e jámbor törekvése amint hírlik — állásába ke­rült. * * * Mértékhitelesités elmulasztása miatt meg­bírságoltak egy pár fehérgyarmati iparost és kereskedőt. Többek között egy igen derék vállalkozó szellemű polgárt is. A birság meg­fizetésére egyiknek-másiknak haladékot adtak. Igen természetes, hogy beállított a szolgabirói hivatalba a mi emberünk is, hogy az ő roppant nagy — mintegy két koronát kitevő — birsá­gát ő is részletekben fizethesse. Megkérdez­ték tőle. hogy milyen részletekben fizetné — hát a szökőévekben február 29-én 10 fillérjé­vel. — Igen természetes, hogy még külön 5 korona birsággal sújtották, amit le is kellett neki fizetnie rögtön. Le is fizette, de azzal, hogy elmegy Diogenes sírjához, akit felkelt, hogy jöjjön el lámpásával Fehérgyarmatra az igazságot keresni. * * * Valami természettudományi társulat —talán a koncurrencia kedvéért — ajánlatot tett Fehér- gyarmat város tanácsának. Ingyen bocsát a város rendelkezésére egy mozigépet uj fil­mekkel, hogy azzal csekély belépti dij mellett tudományos előadást tartsanak. — A város elöljárósága habozott s végre is nem fogadta el. — Nehéz volt a döntés, mert ingyen do­logról volt szó. — Vigyázzon a tanács, hogy úgy ne járjon, mint az egyszeri suszterinas, akit tepertős pogácsával kinált meg egy he­lyen egy polgár asszony, akinek a cipőjét ha- zavitte. A suszterinas szabadkozott, hogy igy, hogy úgy, ő nem éhes. Az asszony eltette nem kínálta többet. Az inas várt-várt az újabb kínálásra, ami minthogy be nem következett, félénken megszólalt: »vagy mit is tettszett előbb mondani?« Tövis. Előfizetési felhívás. Mély tisztelettel felkérjük lapunk elő­fizetőit, hogy a dijakat haladéktalanul beküldeni szíveskedjenek, mert a hátra­lékban lévőknek a lap küldését beszün* tétjük. ß I R E K. Áthelyezés. Vármegyénk alispánja kóródi Katona János közigazgatási gyakornokot Csen- gerbőí Erdődre helyezte át. Pénzügyi kinevezések. A pénzügyminiszter Nagy Gábor nagykárolyi pénzügyőri titkárt pénzügyi tanácsossá, Simkó Géza szombathelyi pü. segédtitkárt titkárrá, dr. Pinkóczy Sándor zombori, Szarka Imre zilahi pü. fogalmazókat segédtitkárrá s Bagossy Ferencz nagykárolyi p, ü, segédtitkárt s földadó nyilvántartási biztost titkárrá nevezte ki. Halálozás. Súlyos csapás érte dr. Kiss An­tal helybeli városi orvost. Fia, az ötéves Józsi­ka múlt hó 30-án éjjel meghalt. A rendkívül okos, feltűnő szépségű kis fiút mindenki na­gyon szerette s az egész város osztozik a mé­lyen sújtott szülők fájdalmában. Temetése ma, február 1-én délelőtt 10 órakor lesz. 1914, február 1.

Next

/
Thumbnails
Contents