Fehérgyarmat, 1914 (3. évfolyam, 1-32. szám)
1914-08-09 / 32. szám
Fehérgyarmat III. évfolyam. 32. szám 1914. augusztus 9. FEHEMYÄRHÄT Társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Negyedévre.... 2 kor, Félévre .................4 kor. Egyes szám 20 fillér. Le lkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: A szerkesztésért felelős: mATyAS ADOLF. »KOSSUTH«-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetése!: díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Szent kötelesség. Világrenditő hatalmas események tanúi leltünk. A történelem múzsája Clio jegyzésre kész, hogy feljegyezze eseményteljes, viharok felhőjével beborult korunk lázas eseményeit. Á bókeangyal, amely mérhetetlen magasságban tündökölve áldá^ sait szórva lebegett felettünk, szár- nyaszegetten vonaglik az események szinterén. Éreznie kell mint mozdul meg a föld minden porci- kája, látnia kell a vén Európa bőszül! fegyvertáncát. Utolsó pillanatában látja, mint jelenik meg Mars a hadak istene teljes fegyverzetében az ég peremén, aztán lehunyja szemét; vége, küldetését befejezte. A sors minket állitott az esemé- mények szintere legelejére. A súlyos pillanatok a legnehezebb fel- adadatot rótták vállainkra. Mi kétszeres erővel igyekszünk helytálla- ni. Kétszeres erővel állunk helyt akkor, amikor egyre fenyegetőbb lesz a helyzet, s egyre szörnyűbb lesz az a felhőtorlás, amely szinte már igen súlyos arra, hogy felhőként eloszolni, vagy elmúlni tudna. Mi, a kisváros lakói most azzal a szent lelkesedéssel vagyunk eltelve, mely kell hogy ellöltse minden igaz magyar szivét. Az a lelkesedés fogott el bennünket, amely- lyel fegyverbe állottak városunk katonái: a tiszla, bamisithatatlan, a magyar büszkeség, önérzet gránit talpazatán álló őszinte lelkesedés. A legszentebb esküt lehetne letenni, hogy vétkes gondolatok nem szültek könnyeket. Az a hangos zokogás, amely a múlt szombati bevonuláskor elhangzott, jelenthette a kedves távozását, de nem szabad jelentenie más't, ami visszatartaná azokat, akik a kötelesség, a hazaszeretet szent jegyében fegyverbe állottak. A haza még többe! is kiván. Felszólítja azokat, kik ifthonmaradtak, az iránta való legszentebb kötelességeik teljesítésére; tenni, cselekedni, dolgozni kétszeres erővel.— Az érzelmek íegörvénylőbb kavargása közben is tudnunk kell, hogy mit jelent a háború, amely most csak a kezdetén van ugyan, de szörnyéi vérontássá rettenesedhetik. Szükség van az önuralomra, kétszeresen szükség az energiára, a- melynek munkára kell bennünket ösztökélni a legszentebb hazaszeretet jegyében. Az a fegyverzörgés, amelynek zaja most Európát betölti, nem lop félelmet egyetlen magyar szivébe sem. Azok a rémmesék, amelyek ilyen esetben ezrivel születnek, józan megfontolás, latolgatás után nem fognak hitelre találni. Jöjjön bármi, aminek jönni kell, szentül meg kell győződve lennünk, hogy a magyar nők hazaszeretete sem fog hátrább állni a régi római és görög nők hazaszereteténél, akik saját maguk adták a kardot, a pajzsot gyermekeik kezébe. Láttuk Fehérgyarmatot lelkesedni s jól esik tudnunk, hogy ez a lelkesedés őszinte, tiszta magyar szivből jött lelkesedés volt. Jól esik hinnünk, hogy ez az őszinte lelkesedés mindvégig megmarad őzsin- tének. — Mi, akiket részben a fiatal, részben az öregkor tartott visz- sza ugyan, nagyon meg tudjuk érteni katonáink lelkesedését, akik már égnek a cselekvés vágyától. — Bár csak mehetnénk már előre — ezt a nehány szót irta egyik távollevő emberünk a szüleinek. Ebből a nehány szóból a lelkesség, bátorság, ttizesség sugárzik ki. Ha ilyen embereink vannak, a poklok kapui sem dönthetnek meg. Jöhet a világ ezer ellensége, ilyen körülmények között félnünk nem lehet s nem szabad. Hitszegők, orgyilkosok buja tábora a mi tiszta alapokon nyugvó erős táborunkat meg nem felemlítheti. Kétszeresen fogunk helytállani, hogy a történelem mérlege a mi részünkre billenjen. Áldozatkész hon- szerelmünk utolsó csepp vérünket is feláldozzuk, ha kell, egy szebb, boldogabb jövő reményében. Győzni fogunk, mert mienk az erő, az erkölcsi igazság, s az a tábor, melyet a becstelenség minden neme fon össze, — össze fog törni, meg fog semmisülni, hgoy igy a bűn elvegye méltó büntetését. Ez a mi háborúnk a kuliura háborúja a barbarismus, a zsarnokság, a sötét középkor ellen. Eddig még minden háborúban azok győztek, akik a kultúra zászlóját vitték maguk előtt. Az, aki nem engedte soha, hogy kulturérdekek elpusztuljanak : a népek igazságos istene, most is minden kataklizmánból, minden világkatasztrófából biztos diadalra vezeti a kultúra zászlaját. Egy percig sem kell tehát kétségbeesnünk a legszebb erkölcsi igazságunk tudatában viselt háborúnk sorsa felől, mert ahol az igazság és a kultúra, ott a győzelem. Ebből a jogos önérzetből táplálkozó erkölcsi erőnk hathatós hátvédünk lesz az orgyilkosság bűnös támadásával szemben. A kultúra, min vállvetve dolgoztunk évtizedek óta, most éliát erőpróbáját, Most kell megtudnunk, hogy fáradságunk, költségeink, buzgólkodásunk a háború ellen, a kultúra fejlesztése érdekében, meg- termi-e a maga gyümölcseit, vagy el kell-e veszítenünk minden bizalmunkat, reményünket, csalódni kell minden ideálunkban. Most pedig küldjük el ölelésünket, üdvözletünket katonáinknak, kik hivatva vannak vérükkel megpecsételni szent fogadalmunkat Ha kell. nem lesz kötelék, mely vissza tartson, megyünk utánuk. — A viszontlátásig !
