Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-11-30 / 47. szám
2-ik oldal. FEHÉRGYARMAT 1913. november 30. koronáig, segélyekből nyert 300 koronát, tiszta vesztesége 4000 korona. Épületeit felépítette 4000 koronával, terhe tett 8 ezer korona, melynek 12—18%-os kamatait sem bírta fizetni, hát még a törlesztéseket mint bírta volna teljesíteni. Ha még ez az adóság egy helyütt lett volna, valami jobbszerü takarékpénztárnál, no nem lett volna baj, de az már baj, hogy az építkezési adósság szállai Tisszaujlaktól Bustyaháza —M.-Szigetig, vagy egész Penyigéig voltak elszórva. Egyszer csak gondol egyet a hitelező nagykereskedő,, Elefant“ uram, beszedi a váltóértéket az egyik váltóra valami mesz- sze vidéki bankból, visszahelyez más a felektől vett váltókat újabb bankba és a pénzzel egy jobb hazába: Amerikába vitorlázik. Az anyagi romlás után következik az erkölcsi romlás. Züllés, váltóhamisítás, szökés s kétségbeesetten az öngyilkosságok egész hosszú s megdöbbentő sorozata; igen, megy az emberiség lefelé a lejtőn. ' Nem oly régen egy újabb bankot akartak alakítani, s nyomban vidéken is toborozták hozzá az embereket, az egyiket pénzéért, a másikot befolyása, tekintélye vagy népszerűségéért akarták az új Bank kötelékébe bevinni. Az új Bank igen bőbeszédű s bátorlelkü szószólója vitte a szót, arról lévén a théma megválasztva, hogy mi mozgatja a világot. Az új bankosok mind egy véleményen voltak, hogy a világot mozgató erő a pénz, a pénz, a pénz. Én merészkedtem ellen- véleményt beadni, hogy a világot az ész és erkölcsi erő mozgatják — fentartják. Kissebbségben maradtam, de meggyőződésem nem változott azóta sem. Nem sokára hallottam, hogy az a bizonyos új gondolkozó szónok, ki az erkölcsiséget annyira lekicsinyelte, váltómanipulációk után kereket oldott, meg sem állott Amerikáig. Ott boldogítja szép szavaival honfitársait, ha ugyan horogra mennek. Mikor azt látjuk és tapasztaljuk, hogy az erkölcsi erő, tisztesség és becsületérzés annyira kihaltak már a mai időben a telkekből, mikor nyíltan hadat üzennek a józan bölcsességnek, a felelősség- leljes emberi önérzetnek, mikor a lelki proletárok, új eszmehirdetők akarnak szétrobbantani családi, társadalmi, egyházi szent köteléket, megsemmisíteni ezzel minden szent tradíciót s velünk született nemes érzeteket: akkor tán ne mondjuk, — futunk-futunk lefelé a lejtőn! Nem oly messze van tőlünk a Bereg vármegyei Hete kösség. Egy ifjú életet oltottak ott ki a gonosz kufárok, Hamis rábeszéléssel az ifjú U. Z. és egyetlen jó nővérét minden ősi s szorgalommal megtartotott vagyonából kifosztottak. Annak az áldott jólelkü ifjúnak gyönge lelke nem bírta elviselni e szomorú csapást, mely nem csak őt, hanem ártatlan nővérét is mindenétől kifosztotta, elborult eszmélettel ifjú szép korában önmaga vetett véget életének. Úgy fáj lelkem s megreszket egész valóm, midőn erre gondolok. De ez csak egy példa. Hány ezer és ezer példa van még erre, mikor a minden becsületérzékétől kivetkőzött kufár lelkek készítik elő a romlatlan pusztulásának rettentő lejtőjét. A nagy csapások már magukban is sújtó hatással vannak az emberekre, megbénítja még gondolkodásában is; nem ura többé akaratának, válságos pontra jut. Milyen jó, ha a nemes és önzetlen lelküek az ilyenek segítségére sietnek, kik igaz jó lelkűkkel bátorítást tudnak adni s reményt nyújtani a meg- félemletteknek, sorscsapás üldözöttöknek. Hejh, de már nincs jó, igaz, önfeláldozó barát, legfeljebb a poharazásig tartanak csak ki, a konok életben való küzdelemben nincs barát, nincs igaz résztvevő. Arra hivatkoznak, ők is küzdenek, ők is ínségben vannak, nem segíthetnek, elnéznek igy a földretiport felett. Nem jól, nem helyesen gondolkoztok. Nincs lelkierö szivetekben s igy nem csoda, ha nem tudtok semmit sem nyújtani. Mindenki csak abból adhat, abból nyújthat, amivel rendelkezik. A mi korszakunk pedig úgy látszik nem tudott nemeslelkü embereket, jó és önzetlen barátokat nevelni. Léha világban csak könnyelmű léha emberek nevelkednek, minden erkölcsi erő és bátorság nélkül, ezért futunk ennyire erkölcsileg is . . . lefefé a lejtőn. (Vége következik) B. Gy. Szociálizmus. i. Előidéző okok. „Az anyag és a szellem harca“ . . . Harc kézzel és bottal minden ellen. Pedig egy egészséges gondolkozásu országban szó sem lehet ma már másról, mint szellemi harcról. És én meg vagyok győződve, hogy legerősebb fegyver mindig a szellem marad. A czél és eszközök megválasztásában a nézetek különbözők. Tiszta demokratikus elveket, melyek úgy az egyesek, mint a tdrsadolom, sőt az egész nemzet anyagi jólétét ennek erkölcsi értékét fokozza és nemesíti csak öntudatos és magyar nemzeti érzéstől áthatott szellemi harccal lehet kivívni. Azok az óriási túlkapások, amelyek már nálunk is kezdenek lábra kapni, egyenesen vesztét fogják nemzetünknek okozni. Jogosan vádolhatom a, nemzetiségi agitátorokat, kik büszkén verik mellüket, hirdetnek egyenlőséget csak azért, hogy a nép vállaira vegye s keservesen szerzett filléreit e szívtelen agitátorok zsebeibe vándo- roltassa. Sajnos, a mi édes magyar népünk is meg-meg kábul a mézes-mázas szavakra. Ezek a demagók urak a hazának a legnagyobb ellenségei. Bár tudják és tudadtába vannak annak, hogy hős magyar népünk önfeláldozásának köszönhetik jelenlegi szabadságukat. . és mégis ... ők a haza legnagyobb ellenségei. Ezen vádam csakis a nemzetiségi agitátorokra vonatkozik, kik ellenünk lázitják saját véreinken táplált nemzetiségi testivéreinket. Szerény véleményem szerint nem a gyilkosok számára való a bitó, hanem azok számára, kik oktalan frázisaikkal megakasztják a nemzetet a békés fejlődésben és haladásban. Pedig ezek az oláh, tót, horvát, szerb stb. nemzetiségi demagok urak tudatába vannak bizonyára annak, hogy „Magyarországban“ csak a magyarnemzetnek van létjogosultsága és minden más itt, azaz hazánk területén lakó nemzetiségnek (habár tiszteletben tartjuk és kell is tartanunk nyelvüket) magyarul azt mondjuk .. hallgass. Ily elfajulásait vonhatja maga után a szocziálizmus túlkapása, ha a nemzet tagjai készpénznek veszik a nagyhangú semmitsem mondó és még kevesebbet cselekvő demagok szavait, vagy ha utánuk megy a nép. Ami népünk temperamentuma nyugodt. Tehát valóban valótlant állítanak azok, akik a magyarra azt mondják, szenvedélyes, lobbanékony, szalmaláng természetű. Ezt fajom nevében határozottan tagadom. Hogy állításom valódiságát bizonyítsam, felhozom a következőket: Vizsgáljuk az egyes nemzetek beléletét. Vegyük példának az olaszt, a spanyolt. Kell-e ezeknél szenvedélyesebb temperamentum ? Van-e állam, ahol annyi az anarchista, mint ezeknél. Mig minálunk csak a szocziálizmus kezd lábra kapni, addig az olasznál az anarchizmus dühöng. Ök mindenkit gyilkolni akarnak, kit a nemzet saját jóakaratából a trónra emelt. Ez világosan bizonyítja e népfajok exaltált idegzetét. Most egy nagy ugrást vagyok kénytelen tenni, mert délről egyenesen északkeletre ugróm, hogy az igen tisztelt olvasó közönséget meggyőzzem állításom valódiságáról. Az olasz csak uralkodók elé vet bombát, de az orosz gyűlölete még ennél is nagyobb. Az orosz gyűlölete nem csak az élő nagyok ellen fordul. A cártól a hivatalnokig, a palotáktól a népstilü házakig mindent robbant. Ez már nem szocziálizmus, ez már egy fokkal nagyobb, ez már nihilusmus. Történnek-e ily dolgok a magyar hazában ? Úgy e bár nem ? Ne is történjenek. Addig boldog a magyar, mig jellembeli tulajdonságából ki nem vetkőzik. Így juthatnak az egyes nemzetek a sülyedés lejtőjén lefelé ; ha a hatalomvágy durva önkénye elleni nemzeti érzéstől áthatott szellemi harcot nem indít, ha nem bontja ki az Igazság zászlaját, hogy titáni erejével megbirkózzék és földre tiporja a sötétség büszke fejedelmét. Így lehet lefelé jutni a sülyedés lejtőjén t. i. a szocziálizmustól a nihilismusig. A mi nemzetünknek meg vannak a maga jogai, melyért kell, hogy síkra szálljon, hogy megvédje minden jogtalanság ellen. És én merem hinni, hogy nemzetünk nem is fog e jogáról lemondani, mig az ezüst Duna fodros habjain egy fáradt honfi szem pihen. (Folyt, köv.) Michnay László kölesei tv tanító. _ ß l R E K. Pártgyülés. A fehérgyarmati választókerület függetlenségi és 48-as pártja Fehérgyarmaton a Kaszinó nagytermében f. hó 29-én délelőtt 11 órakor tartotta újjászervező gyűlését, melyen a kerületnek majdnem minden községe tekintélyes számban volt képviselve. Thury Zsigmond pártelnök nyitotta meg a gyűlést, majd dr. Jármy Béla orsz. képviselő tartott nagyobb beszédet. Ezután Rácz Elemér császlói nagybirtokos beszélt s ezután a párt tisztikarát választották meg.
