Fehérgyarmat, 1913 (2. évfolyam, 2-51. szám)
1913-03-28 / 13. szám
1 S-.U. Fehérgyarmat 1913. II. évfolyam. 13. szám. március 28. 7 P FEHÉRGYARMAT Társadalmi hetilap. O lg Z9 JL>i X&s Előfizetési árak: Egész évre .... 8 kor. Félévre ................4 kor. Ne gyedévre.... 2 kor. Egyes szám 20 fillér. Lelkészek és tanítóknak egész évre 6 korona. Felelős szerkesztő: Dr. HUNWALD IZIDOR. Megjelenik minden pénteken. Szerkesztőség és kiadóhivatal: »KOSSUTH*-NYOMDA, FEHÉRGYARMAT. Hirdetések díjszabás szerint és előre fizetendők. Nyilttér soronként 40 fillér. A tartalékosok hazabocsátása. A tartalékosok nagy számának fegyver alá hivása igen nagy társadalmi és pénzügyi kárt zúdított ránk. Nem csoda tehát, ha az állandó izgalomban és bizonytalanságban levő közönség, de még a legközvetlenebbül érdekelt fél is inkább kívánta már a háborús megoldást, mint hogy ez a súlyos gyötrő helyzet elsorvassza a közélet minden ágát. Annál inkább örvendhetünk, hogy a súlyos áldozat lehetővé tette a nemzet zavartalan munkáját a kultúra és a gazdaság minden ágában. Nagy volt az áldozat és az anyagi veszteség; de kárát kiheverhetjük az uj erővel megindulható munkával. A galíciai csapatok szaporítását az orosz hadseregnek határaink felé való eltolása és koncentrálása tette szükségessé, tehát az orosz háború eshetőségének veszedelmét jelentette. Miután az orosz határon beállottak a normális viszonyok, bizonyos, hogy Délről is elhúzódnak a felhők, s a magyar tartalékosok innen is visszatérhetnek tűzhelyükhöz. Éppen akkor, a mikor mindenki attól tartott, a béke alkudozások huzavonáját látva, hogy csak a kitavaszodást várják, aztán megindul a nagy háború, rendkívül megnyugtató a leszerelés. Nem csak hogy az Európái megrázó, létünket kockára tevő háborútól szabadulunk meg; hanem mint a tavaszi vetés, kizsendül megbénult gazdasági életünk is. A pénzügyi helyzet nyomása százezreket kárhoztatott szánalmas vergődésre, sőt majdnem Ínségre. A behívott családos tartalékosok hozzátartozói közvetlenül élvezték az Ínséges helyzetet. Külön törvény utján kellett gondoskodni a vagyontalan behi- vottak családjainak segítéséről s éppen most folyik a segítségre szorulók összeírása és kártalanítása. Ezeknek a szegény tartalékosoknak valóban megváltás lesz, ha újra munkába állhatnak; a mit ők és családjaik szenvedtek, azt bizony nem kárpótolhatja a..., hogy elengedik nekik a fegyvergyakorlatot. De rendkívüli veszteséget szenvedhetett volna a mezei munka is az erős és fiatal tartalékosoknak fegyverben tartásával. A múlt ősz amúgy is nagy kalami- tással járt. A mellett, hogy sok termés, nevezetesen tengeri, répa, szőllő elpusztult, az őszi munkát sem fejezhették be; sok helyen meg sem kezdhették a folytonos eső miatt. Nagy területek maradtak bevetetlen. Ezt a kénytelen mulasztást most kell pótolni. S nem elég, hogy kedvező időjárásért esengjünk, a mi eddig még szintén késett; hanem kellene több munkáskéz is, sürgősen. Ebből a szempontból is fölötte kívánatos, hogy a leszerélés nemcsak Galíciában, hanem Boszniában és a déli határon egyáltalában mielőbb végbemehessen, s a tekintélyes számú munkabíró kezet visszakapja a mezőgazdaság, a mely amúgy sem fogja teljesen kiheverhetni a múlt ősz csapását. A pénzviszonyok javulását is határozottan várhatjuk a béke visszatértével, ha nem is megy oly gyorsan, mint óhajtanok és szükségünk volna rá. De már maga a megnyugvás, a bizalom visszatérte is jelentékeny megkönnyebbülést kelthet. Ha tudjuk, hogy közeleg a segítség, akkor több erőnk és kedvünk van a várakozásra, kitartásra, megerőltethetjük magunkat a jó fordulat tudatában a végsőig; holott ma már sorjázva törtek le a remények és csüggedtek el az emberek. A vállalkozásra ma alig van bátorsága valakinek. Számitó ember nem is fogott és foghatott semmiféle nagyobb vállalkozásba; csak azok mertek jóformán kockáztatni, a kiknek nincs félteni valójuk. Érzi majd mindenki, hogy ennek a bizonytalanságnak és vonakodásnak minő káros visszahatása volt fejlődő, A „FEHÉRgYARMAT“ TÁRCÁJA. HUSZÁRCSINY. Béke időben rettenetes unalmas a huszártisztek élete. Magyarországon, különösen az Alföldön még csak istenes a huszár élete, mert hiszen ő a fiunk, testvérünk, szeretőnk, udvarlónk, jövendő férjünk, táncosunk vagy korhely-paj- tásunk a körülmények szerint. 8 mert a ftuszár a világ első katonája volt mindenha, soraiban s élén mindig ott volt az ország jóvérű s legelőkelőbb fiatalsága és edzett vitéze s jóhire annyira elterjedt, hogy alig van ma már ország és potentát, mely magyar mintára huszárezredeket ne állított volna, külföldi uralkodóházak sarjai pedig szerencséjüknek tartják, ha magyar huszárezredbe juthatnak. Nemrég olvastam a lapokban, hogy a trónjáról pár év előtt elűzött fiatal Mánuel portugál királyt is kinevezték Debrecenbe huszárhadnagynak, ki a lumpoló fejedelmek közt zsenge kora dacára már eddig is szép rekordot ért el az európai lapok szerint s ki huszárrá avat- tatását azon frissiben azzal ünnepelte meg, hogy Debrecenből átlovagolt Nagyváradra, hol estétől hajnalig pezsgő, czigány s talán szép leány mellett (mert azt tadvalevőleg szereti) átmulatván az egész éjjelt, kutyabaja sem esett neki, azaz még csak kaccenjammert sem kapott. De mert még csak kezdő huszár, remélhetőleg az idei farsangon még nem fog bálokon a táncoló párok közt lóháton megjelenni. Mert ilyen stikli is megesett már. Ám, ha a nyughatlan huszárvár itthon sem bírja magát zabolázni, mit tegyen, ha parancsszó túl a Kárpátokon az unalmak fészkébe, az ukrajnista rusznyákok és piszkos kaftánu, pá- jeszes kazárok tengerébe, Galíciába vezényli? Itt ugyan kevés szellemi szórakozást, társas élvezetet talál, kell tehát, hogy legalább valami huszárcsiny által beszéltessen magáról egy ideig s mivelhogy az ilyennek hire ritkán szivárog át hozzánkig, egyet, melyet nemrég hallottam, hadd beszéljek el én. Krakötól és Lembergtől távol, de Makótól és Jeruzsálemtől még távolabb, egy ronda, jó- ravaló faluhoz som hasonlítható rusznyák városkában Markovics Leeb ugyanabba a kávéházba járt, melybe a huszártisztek; nem mintha a társasághoz tartozott volna, de mert annak malum necessariuma volt: Markovics adott, vett, kölcsönözött, irt (megsürgető leveleket) és íratott váltókat. Gróf Eitterspoor Guidó fiatal huszárhadnagyot különösen gyakran és érzékenyen megcsalta, amiért társai eleget csúfolták a fiatal és tapasztalatlan vitézt. Ez pedig mosolyogva jegyző meg: — No várjatok csak, háromszor is visszaadja ezt Leebnek Ludas Matyi, — mert meg volt a kész terve. Amint egy Ízben a tisztek megint együtt puncsoznak a márványasztal körül, megjelenik előttük Markovics Leeb, kaftánja zsebéből előhúz egy lapos, piros szattyántokot, kinyitja s a lámpa előtt megvillogtatja az abból kiragyogó nyakéket. — Ezt a gróf urnák hoztam, — mondja Leeb. — Ilyet Párizsban sem kaphat. — Egy ideig semmit sem veszek, — jegyzi meg a hadnagy röviden. — Hát szentté lett a gróf ur? Nem tudja a hadnagy ur,hogy holnap már itt lesznek Budapestről vendégszereplésre a világhírű Brion Lóna, Bóna, Eóna, Léona kisasszonyok, a miszsziszek, a sziszterek ?